A most következő bor nem került kereskedelmi forgalomba. Azon érdekes "kísérlet" révén született, miszerint Kaló Imre zöldveltelini alapanyagot adakozott különböző borászok (ha jól emlékszem Demeter Zoltán, Takács Lajos, Bott Frigyes) részére, amelyből aztán ki-ki a saját belátása szerint készített bort.
Természetesen az lenne igazán érdekes, ha az összes változat együttesen lenne megkóstolható, erre sajnos nincs lehetőségem, de örültem neki, hogy a napokban legalább az egyikhez lehetett szerencsém, esetünkben a Demeter Zoltán-féle verzióhoz.
Kaló Imre-Demeter Zoltán: Szomolyai Zöldveltelini 2008
Nagyon zárkózottan induló illat, kezdetben szinte semmit nem mutat. Szellőzés után még mindig visszafogott, de alapvetően kifinomult. Félénk, de tetszetős veltelinis egzotikus gyümölcsösség, diszkrét fűszerek, vanilia. Szájban alig közepesen telt. A korty nem mutat túlzott nagyvonalúságot, aromákban elég visszafogott, pláne a fajtához viszonyítva. A testtel arányos mennyiségű savkészlet. Csiszoltak, játékosak, kifinomultak. Csontszáraz lecsengés, utóízében egy pici cseresnek ható szárítás. Szép szerkezete, csiszolt arányossága, eleganciája mellett sajnos nagyon hiányoltam belőle a nagyobb mélységet és megragadást. Lehet kicsit szigorú vagyok, de nálam ez most 5 és 6 pont között állapodott meg.
Érdekes kérdés, hogy egy bor arculatát milyen mértékben szabja meg az alapanyag és így a terület, illetve a borász keze munkája. Privát benyomásom az volt, hogy a fenti bor, bár tartalomban elmaradt a többi "megszokott" Demeter Zoltán-féle száraztól, de letisztult, sallangmentes stílusát, csiszolt jellegét mégis inkább a borász "védjegyének" éreztem.
