A fajtára jellemző direkt, kitárulkozó rózsás-pacsulis illat. Nagyon sokszor tapasztaltam, hogy ezen intenzív illat után aromákban meglepően szegény bort kapunk. Itt ez nem így alakul, a korty egészen zamatos, édes fűszerek, trópusi gyümölcsök, muskotályos szőlő. Szerkezetileg ugyanakkor elég buta, a korty első felére rátelepszik a maradékcukor,a lapos, rövid savak később se tudják feljebb emelni. A maga sekélyes, kissé  üdítőitalos szintjén egy  jól eldolgozott, kiálló alkotórészektől mentes bor. Nem is tudom miért, talán finom ízei végett megközelíti a  4 pontot.

Az ismert elzászi pincészet  alapsorozatából való tétel, azaz a termés a gyengébb, nem grand cru besorolású területekről, illetve a grand cru területek fiatal tőkéiről származik.

Rózsás-muskotályos-édesen fűszeres-kicsit meszes illat. Jellegzetes, direkt, de mégse annyira hivalkodó. Szájban közepesnél karcsúbb, de megfelelően ízgazdag korty, méz, muskotályos szőlő, fűszerek. A bor szerkezete lágy, de mégis van benne tartás. Van eleje, közepe, vége(bár nem túl hosszú), illetve van mélysége és magassága. Sima felszínek, jó arányok. Könnyen érthető zamatossága mellett is van benne valamiféle visszafogott elegancia. Eléri a 6 pontot.

Szintén jellegzetes traminis illat, intenzív, parfümös, de nem közhelyesen. Szájban kifejezetten karcsú érzet, lágysága mellett mégis korrekt, a testhez passzoló savakat találunk. Ami viszont már más évjáratokkal is, és ezzel a borral is problémám, hogy az illat után túlságosan neutrálisnak tűnik. Visszafogott finomsága nem tudja elég mélységben zamatokkal megtölteni még ezt a karcsú szerkezetet sem.  Az illat és kortyban tapasztaltak  nincsenek összhangban. Korrekt szerkezete végett eléri a 4 pontot.