Illatában fehér virágok, fehér húsú gyümölcsök, győri édes keksz. Közepes testű korty. Első pozitívum rögtön a buborékozás. Sűrű, de igen finom. Megvallom, a legtöbb pezsgőnek számomra túl aggresszív a habzása, rendre nem is kényelmes szájban tartani a nyomás miatt, ezért nem túl kifinomult módon szoktam egyet rázni rajta, kóstolás előtt. Itt most hálistennek erre semmi szükség nem volt, nem tudom mondanak -e ilyet, de én mondom, a szénsav jól integrált. :) Tiszta, zamatos ízek, nem is annyira kortalan, definit gyümölcsösséggel, mézes-virágporos díszítésekkel. Közepes, vagy attól egész picit hosszabb lecsengés. A konzisztencia jól esően selymes, a kedves stílushoz és ízvilághoz jól is passzol talán a minimálisan érződő maradékcukor, illetve a finom állagú, picit lágyabb irányba tendáló, de kétségtelenül elegendő mennyiségű és jó egyensúlyt fenntartó savak. Kétségtelenül vannak ettől precízebb, fókuszáltabb felépítésű, komplexebb és intenzívebb aromájú pezsgők, de nekem így, ahogy van nagyon tetszett. Minden bizonnyal fogok máskor is venni. Valamivel kettőezer forint felett volt Szegeden az exCora Auchan áruházban. Ez a palack nálam elérte a 6 pontot.
Kikelet-hársak 2011-ből
Kikelet: Kassai-hárslevelű 2011
Illatában frissen facsart grapefruit, finom sósság, zsálya. Szájban közepes testű korty. Az ízek kellemesen kitöltik, harapható a gyümölcsössége. A savak kellően magasak és érettek. Tisztaság, kerekség, egyensúly. A kortyközép kissé lazának hat, lehetne fókuszáltabb a bor, de a lecsengés így is közepesnél picit hosszabb. Eléri a 6 pontot.
Kikelet: Lónyai-hárslevelű 2011
Grapefruit, fehér húsú őszibarack, gyógynövényes fűszeresség, érintésnyi sósság. Közepes testű korty. Telt, harapható ízek. Itt is megfigyelhető az a letisztult, jól definiált, koncentrált gyümölcsösség, ami jellemezni szokta a pince borait. A kortyközépen egyenletesen csökken az ízek intenzitása, a lecsengés közepesnél picit hosszabb. Élénk, de érett savvilág, korrekt cizelláltság. Arányos felépítés, tisztaság, remek egyensúly és egység. Magasabb értékeléshez talán lehetne benne nagyobb erő, hosszabb, sűrűbb, tekintélyesebb mag, de tulajdonképpen minek is? Így jó ez a bor, ahogy van. Erős 6 pont.
Vega Sicilia látogatás - IV. rész
A Vega Sicilia látogatást bemutató monstre poszt-sorozat záró epizódja következik. Megismerhetjük végre a Valbuena és az Único titkait, sőt meg is kóstolhatjuk őket. Ehhez egy pihe-puha tejes báránynak is át kellet költöznie az örök gyapjúmezőkre, de utólag ezt egy pillanatra sem bántuk. A kóstolóra és az ezt kísérő kései ebédre a Tudela de Duero faluban található Zurita étterembe megyünk. A helyi specialitásokat kínáló Zurita kellemes és nyugodt környezetet kínál a kóstoláshoz, a kemencében izzó-ropogó fahasábók – egy pillanatra feledtetve a kinti hőséget – barátságos hangulatot kölcsönöznek a modern étteremnek. 
Titánok harca
Múltkoriban szinte szemrehányást kaptam egy kedves olvasótól, hogy még nem kóstoltam Szepsy-mester 09-es Szent Tamását. Tulajdonképpen igaza van. Már legfőbb ideje volt.
Annál is inkább, mert a szűk társaság már valami nagy durranásra vágyott. :) Elég volt abból, hogy nyáron fröccsözni kell, elég a sok tiszta, korrekt, szomjoltó italból! :) Jöjjön végre valami komoly!
Mivel a Szent Tamás azért túl grandiózusnak ígérkezett ahhoz, hogy csak úgy estére megbontsuk, szemináriumot kellett ülni hozzá. A koncepció nem túl szövevényes, rakjunk még mellé egy-két hasonló kaliberű versenyzőt itthonról és külföldről egyaránt. Fajta, évjárat nem számít, csak nagyon komoly legyen, és máris adott minden körülmény egy hedonisztikus hangulatú kóstolóhoz, melynek keretében meg tudjuk nézni rendesen, hogy hol is helyezkedik el az említett bor.
Íme:
Balassa: Szent Tamás furmint 2009.
Magyarországról cipeltem magammal ezt a bort és egy kedves ismerősöm szülinapján bontottuk nemrégiben. A Balassa borokat a 2006-os évjárattól fogva nyomon követem és szívesen fogyasztom. A 2009-es száraz tételekkel még csak pár palack beszerzéséig jutottam, ez volt az első, aminél a kóstolásra is sor került.
Világos aranyszín, ránézésre is sűrű anyag. Gazdag, kis melegedéssel méginkább vonzó illat: jelentős mineralitás, száraz szénás-virágos hangulat, nyári körte-alma, kis mézesség. Testes, koncentrált korty kifejezett mélységgel és gazdagsággal: ízben is az ásványos jegyek viszik a prímet, mellettük a gyümölcsös-fűszeres aromák csak kiegészítik az ízspektrumot. A jelentős mennyiségű virgonc, érett savak mellett kis cseresség is érződik. Kifejezetten hosszú utóíz. A korábbi évekhez hasonlóan ez a Balassa furmint is a fajta erőteljes arcát mutatja, koncentrált bor, jelentős termőhelyi bélyegekkel. Nagyon szép, 7 pont.
Királyudvar: Ilona-cuvée 2008
A tavalyi év egyik legemlékezetesebb édes bora volt számomra. Itt és itt már írtam róla. Múltkoriban történt, hogy vendégeimet szerettem volna valamivel jól elkápráztatni, ami jó alkalomnak bizonyult, hogy egy év után újra ránézzek.
Aszalt kajszi, aszalt citrusok, mangó, banán, sütőtök, méz. Mélyről jövő illat. Szájban telt korty, rendkívül intenzív ízek, színes gyümölcskavalkád, zamathegyek. Jelentős édesség, de a lendületes citrusos savak végett fürgén mozog a korty, ehhez még hozzátesz a minimálisan, de kétségtelenül jelen levő co2 is. A kortyközépen újabb és újabb rétegekben érkeznek az ízek, nagyon hosszú a lecsengés. Összességében remek egyensúly, viszont még mindig fiatalosan rakoncátlan egység. Hatalmas anyag, a 8 pont továbbra is megvan nálam.
Királyudvar-borok 2009-ből
Királyudvar Lapis Furmint 2009
Banán, körte, alma, pici mézes-tejszín. Közepesen telt korty. Nem túlzó az édesség, az ízek közepesen teltek, a savak viszont sajnos nem igazán teszik oda magukat. Van benne anyag, a lecsengés is talán közepesnél hosszabb, de mégse igazán fókuszált. Élő példa az egyensúlyban rejlő X-faktorra. A 08-as az átlagnál alig több gazdagsággal, a hihetetlen jó arányai végett volt képes számtalanszor ámulatba ejteni. Ez a bor pedig, az elődtől gyakorlatilag egyedül a sav-édesség egyensúly eltolódásában különbözve, egy korrekt, csiszolt, tényleg szerethető, de a belépőszintűnél nem olyan sokkal több, könnyedebb édes tokaji. Eléri a 6 pontot. (86)
.JPG)
Királyudvar Demi Sec 2009
Hasonló aromavilág. Banánkrém, trópusiak, citrusok, kövek. Hasonlóképp közepes, vagy egész picit teltebb korty. Kicsit mélyebbnek ható ízek, a kevesebb maradékcukor ellenére is, vagy legalábbis a savak jobban kiemelik. Tömörebb szerkezet, hosszabban időző közép. Érett, de fajsúlyos savak vezetik a kortyot, elég hosszú lecsengés. Jó egyensúly, de az egység fiatalos. 6 és 7 pont között. (89)
Tokaji-rovat
A napokban nyílt néhány tétel itthon. Egyszerre ugyan, bár semmiféle tematika nem fűzte őket össze, csak annyi, hogy valamennyien tokajiak.
Íme:
Niklas borai
Április végén járt Magyarországon Niklas Jörgensen, a Wine Virtuosity és a Mad About Madeira blogok nemzetközileg olvasott szerzője. Látogatása elsősorban a magyar borok iránt egyre fokozódó érdeklődésének, másodsorban Octopus kolléga személyes invitálásának köszönhető. A program kissé sűrűre sikeredett, az Alkeszon megénekelt „Hetedhét csúcsmerlot” kóstolóval indult. Másnap villámlátogatás Egerben, a Gróf Buttler új pincéjében és a Nagy-Eged hegyen. Egyértelmű, hogy a program csak Tokajjal folytatódhatott, ahol én is csatlakoztam a kis társasághoz. Itt Demeter Zoli „one man show”-jával indítottunk, aztán Szilágyi Laci (Gizella Pince), majd Balassa István következtek. A túra Szepsy Istvánnál fejeződött be, egy komplett délutánt töltöttünk a Mád feletti dűlőkben és szótlanul hallgattuk Pista bá’ szavait. Tokaj hihetetlen, mindig újra és újra rácsodálkozok. Azt hiszem, Niklas – aki elég jól ismeri a Tokaji édeseket – maga is meglepődött a száraz borok kiemelkedő minőségén és a borászok közvetlenségén. A látogatás egy kiváló kis vacsorával fejeződött be, ahol más borvidékekről származó magyar borokra fókuszáltunk. No, de itt meg is állok, mert valójában Niklas feladata a beszámoló.
Bott-újdonságok
Megérkezett végre a számomra különösen kedves Bott-pince 2011-es borainak első hulláma.
Nagy "éhséggel" ugrottam neki a csomagnak, pedig nem mondhatom, hogy elképzelésem se lett volna, hogy mire számíthatok tőlük, hiszen néhány hónapja már megnéztük a szortimentet még hordóminta korukban.
Nézzük mi a helyzet immár élesben:
Vie Vinum 2012/3- Német, francia, magyar borok
Záró epizódként néhány Ausztrián kívüli bor is következzék. A rendezvény előtt kicsit búslakodtam, hogy idén nem láttam a kiállítók listáját tartalmazó kézikönyvben német termelőket is. Egyszer csak viszont, némi kóválygás után betértünk a Falstaff-névvel fémjelezett helyiségbe. Ott pedig ilyen nevek vigyorogtak ránk, hogy Heymann-Löwenstein, Van Volxem, Prüm, Leitz és még sorolhatnám...Kellemes meglepetés, nagyon bántott, hogy egyszerűen nem volt idő végig menni a teljes kínálaton.
A Moric standnál is ért egy kis meglepetés, ugyanis a pult túloldalán Homonna Attilát fedeztük fel. Megörültünk neki is, illetve annak is, hogy egy szép merítést is hozott magával az általa készített borokból, így azt is meg lehetett kóstolni a kiírt pince szortimentje mellett.
A jóárasítás bajnoka
A hipermarketekkel mindig próbálok vigyázni és soha nem venni értékes bort. „A leárazások nem véletlenek, megrohasztották a bort, aztán olcsón kinyomják” – figyelmeztet mindig a para-énem. Ezzel együtt sem tudok néha ellenállni a filléres árcédulának. Sokszor aztán fancsali pofa az eredmény, de néha-néha a nagy fogás sem kizárt, bármikor megnyílhat az ég és lehet végre értünk egy hipermarket. Egy bomba-vétel, ami a jóárasítás határait feszegeti.
Királyudvar évjárat bemutató II.
Az első sor után Anthony Hwang áttért a 2009-es évjárat értékelésére. A tenyészidőszak csodaszép volt, a nap akkor sütött, amikor kellett, az eső akkor esett, amikor szükség volt rá. Az augusztus-szeptember időszak meleg és száraz volt, hasonlóan a 2011-es évhez. Az érés tökéletesen haladt, a szüret szeptember elején kezdődött és október 11-én ért véget. Ezt követően már csak az aszúszemekre vártak, de ekkor rázendített az eső és el sem állt 2010 júliusáig (smiley). Nincs tehát aszú, de a többi bor nagyon is rendben van. A 2009-es savak hasonlítanak a 2007-esekre, a borokat szép textúra és elegancia jellemzik. Sűrűséghez szép gyümölcsösség társul, a nagy beltartalom mellett szinte könnyedek maradtak a borok.
Királyudvar évjárat bemutató I.
Ismét sor került a Királyudvar immár hagyományosnak tekinthető évjárat bemutatójára. Olyan boros program ez, amelyet egyszerűen nem lehet kihagyni. A birtok tulajdonosa, Anthony Hwang nálam már évekkel ezelőtt kiérdemelte a „tiszteletbeli magyar” címet, miután olyan szeretettel és átszellemültséggel képes Tokaj-Hegyaljáról és a benne rejlő lehetőségekről beszélni, ami egy helybélinek is becsületére válna. Mr. Hwang ezúttal a frissen palackozott 2011-es borokat, valamint az éppen piacra kerülő 2009-es tételeket mutatta be. A jól felépített, minden részletre kitérő előadás remek tájékoztató és egyben áttekintés a Királyudvarnál folyó munkáról. Miközben Hwang világosan megfogalmazott mondatait hallgatom, többször is eszembe jut, hogy más birtokok vajon miért nem élnek egy ehhez hasonló rendezvény lehetőségével? A kiváló helyszín és a körülmények jó alkalmat kínálnak a megfelelő üzenetek megfogalmazásához. Már ha vannak megfogalmazható üzenetek. A Királyudvarnál azonban nincs ilyen gond, van miről beszélni, csak győzzétek elolvasni.
Szegedi borfesztivál 2012- három
....és végül (talán) az utolsó részlet következzék:
Szegedi borfesztivál 2012- első merítés
Ismét eljött a Szegedi borfesztivál. Valamiért mindig nagyon várni szoktam az eseményt, annak ellenére, hogy a kiállítók listája majdnem állandó évről évre, és egy hardcore borrajongó számára a "lefedettség" mindenképp lehetne teljesebb. Persze lehet válogatni így is.
Első nap csak az esti órákban sikerült kijutni, amikor is már tömeg és hangzavar fogadott, de sebaj, nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a "munkába". :)
Íme az első napi jegyzeteim, zömmel írtam pontbenyomásokat is.
Gary Vaynerchuck szeminárium
Nagy késéssel, de annál részletesebben próbálok meg beszámolni a VinCE-n megtartott Gary Vaynerchuck (GV) szemináriumról. Emlékeztetőül a téma: sikeresek lehetnek-e Közép-Európa borai a nemzetközi borpiacokon? A borvilág fenegyerekeként számon tartott GV-ot „professzionálisnak” és „életszerűnek” beharangozott videokonferencia technológiával kapcsolták be a New Yorkban található irodájából. Az amatőr megoldásnak köszönhetően mind a kép, mind a hang óriási kívánalmakat hagyott maga után, nem volt méltó a rendezvényhez. Isteni szerencse, hogy GV impulzív stílusa még a falon is átjön, így semmiről sem kellett lemondani.
Félszáraz furmint-hársak 2010-ből
Gizella:Furmint-Hárs 2010
Szilvölgy és Barát dűlők. Citrusos-zöldalmás-körtés illatok. Szájban közepesen telt korty. Lazább szerkezet, élénk savak. Korrekt teltségű ízek, primer gyümölcsökkel. Közepes hosszúságú lecsengés. Erős 5 pontnál nem gondolom magasabbra tenni, de abszolút öröm volt fogyasztani.
Kikelet: Váti furmint-hárs 2010
Lédús grapefruit, zöldalma, érintésnyi méz, narancshéj. Közepesen telt korty. Primer gyümölcsösségre épülő telt ízek, tiszta, szinte áttetsző konzisztencia. Komoly savgerinc dominálja a szerkezetet, segít fókuszálni az anyagot a középen, de az érezhető maradékcukor mellett is feléjük billen az egyensúly a lecsengésre, illetve az utóízre. Nem éri el a 09-esek és a 11-esek mélységét, de élénk, friss, szerethető tétel. Eléri a 6 pontot.
Balassa-szortiment
Balassa István borai rendre szépen szerepelnek nálunk. A tavalyi furmint kóstolóink legjobbjai között voltak a sorba választott borai itt és itt.
Ami viszont eddig még kimaradt, egy komplett sort kóstolni a borásztól, hogy egy teljesebb képet lehessen kapni a munkásságáról.
A közelmúltban publikált tokaji kirándulásunk során ez végett feltétlen el szerettem volna jutni hozzá is. Sajnos csak egy igen rövidre szabott személyes találkozót tudtunk az idő-faktor miatt összehozni, viszont sikerült egy szép sorra való borhoz hozzájutni, melyeket azután otthon teszteltük a társasággal.
Tony Aspler: a legjobb desszertbor, amit kóstoltam
Tegnap számoltunk be a Tony Aspler által tartott jégbor mesterkurzusról. Aspler blogján részletesen ír magyarországi látogatásáról, a VinCE keretében rendezett kostólókon kívül Szekszárdon és Tokajban is körbefutottak vele. Írja, hogy megőrjítik a magyar ékezetes karakterek, nem is csoda a számtalan hibásan lejegyzett név. Ezzel együtt is kiváló PR a magyar bornak ez a bő lére eresztett írás. Külön kiemelésre érdemes, hogy Szepsy István 2006-os 6 puttonyos aszújáról ezt írja: "...one of the best dessert wines I’ve tasted" ("az egyik legjobb desszertbor, amit eddig kóstoltam"). Ismerve Aspler jégboros előéletét, ez egy nagyon komoly dícséret. Köszönjük, és gratulálunk természetesen Szepsy Istvánnak! Egy korábbi posztban én is foglalkoztam a 2006-os Szepsy Aszúval, nálam a pincében 8 pontot kapott, de érdemes volna fehér falak között is újrakóstolni.
Tizenegyes szemle Tokajban- Bott és Kikelet pince
És végül következzen a szemle utolsó posztja a blogon már sokat emlegetett Bott és Kikelet pincéknél tett látogatásról.
Juditéknál és Stephaniéknál is szélesedett a dűlőportfolió, a korábbiaknál így most több tétel volt kóstolható. Az viszont még képlékeny, hogy melyek fognak önállóan, illetve birtokbor formájában piacra kerülni. Ami fix, szép dolgoknak nézhetünk elébe 11-ből.
Következzenek a jegyzetek:
Tizenegyes szemle Tokajban- Demeter Zoltán
Demeter Zoltánt feltehetőleg senkinek nem kell bemutatni. Nem hiszem, hogy túl sokan megkérdőjeleznék, hogy a tokaji legelső vonal egyik legkiemelkedőbb alakjáról van szó.
Ezúttal is elsősorban 11-eseket kóstoltunk, melyek között igen sokféle arccal lehetett találkozni.
Íme:
Tizenegyes szemle Tokajban- Gizella és Orsolyák pince
A gigászi kóstolón túl is elég mozgalmas volt a tokaji kiruccanásunk. Összesen öt pincénél sikerült tiszteletünket tenni, és szép merítést kóstolni.
Elsősorban a még hordóban pihenő tizenegyes évjáratú borokat néztük végig, és szó ami szó, igen ígéretesnek tűnik az új évjárat. Ahol kóstoltunk egyebet is, a cím ellenére azt is megosztom, olykor pontszám kíséretében.
Következzen a Gizella és Orsolyák pincében tett látogatások kivonata:
Gigászi hetes kóstoló a Bodó-portánál
Avagy ne csak írjuk már megint! Talán kitalálható ebből, hogy ismét a Bodó-Bott házaspárnál járunk képzeletben (mi pedig tettük ténylegesen is az elmúlt hétvégén:)).
Tematika: kis munka a szőlőben, ezúttal metszés a Rudi néniben, majd kóstolni orrvérzésig. Ez utóbbi aktivitás csúcs-eseménye pedig egy kimerítő 2007-es évjáratú sor volt a jelenlevő borászok szortimentjéből (azaz Bodóéktól, Bereczéktől, Demeter Zoltántól és Dorogi Istvántól), kiegészülve néhány a vendégek által hozott tétellel. Cél volt vizsgálni, hogy majd 5 évesen milyen formát nyújtanak borok, vannak -e még bennük további érlelésre szánt tartalékok. A végén pedig néhány édes borral általános élvezkedés, hájjal kenegetés.
Íme a nem mindennapi sor. Mellékeltem hozzávetőleges, nem túlságosan megrágott és átgondolt pontszámokat is zárójelben.
Tízes finomságok
Először afféle "off-dry" kóstolónak indult a téma. Az a gondolat indította el, hogy a korábban kóstolt és fincsinek találtatott Bott Birtok-bor és Szecskő Juliannát stílusban közelebb éreztem egy német feinherb, vagy kabinett -rieslinghez, mint akármelyik hazai rajnait. Adódott hát az igény, hogy nézzük meg őket együtt egy német, a kategóriának megfelelő versenyző mellett is.
Utána kicsit kibővült a kör, és afféle sorvégi nagy durranásokról is gondoskodni kellett, melyek már kicsit se mondhatnók off-dry-nak, hanem már komoly édesek.
A sorban tehát annyi a közös, hogy mindegyik maradékcukros, és mindegyik 2010-es, illetve az, hogy mindegyik abszolút a direkt örömborozást szolgálja. :)
A sor: