A hazai sauvignon blanc trió után következzen egy újabb, ezúttal Új-Zélandról, szintén 3 különböző borvidék tükrében. A sauvignon blanc-nal nemzetközi hírnevet befutó, a szigetország legnagyobb borvidékét alkotó Marlborough mellett a tőle nyugatra található Nelson, valamint az Északi sziget keleti részén található, az ország második legnagyobb borvidékét képező Hawke's Bay 1-1 bora került egymás mellé, az Ab Ovo kínálatából válogatva.
Idén elmarad a szokásos magyar sauvignon blanc-seregszemle, illetve inkább csak részletekben valósul meg. A legtöbb borvidékre kiterjedő, klasszikusokat és új reménységeket felvonultató sor felállítása és végigkóstolása minden szempontból biztosan túl nagy erőfeszítést igényelt volna, így inkább meg sem próbálkoztam a borok begyűjtésével. Az otthon már eleve rendelkezésre álló készletből azért egy észak-balatoni válogatás szinte biztosan összejön, remélhetőleg hamarosan ez is sorra kerül. Addig is a maradékból összeállítottam ezt a triót, három különböző borvidékről sorakoztak fel hazai klasszikusok, amelyek már biztosan több, mint 10 éve a hazai sauvignon blanc-választék stabil pontjai.
"Régen jártam Etyeken" - jutott eszembe oly sokszor az elmúlt években. Budáról Etyekre utazni igazán nem igényel komoly előkészületeket, ennek ellenére a kiruccanás megvalósítása mindig csak csúszott. Végül augusztus elején, valószínűleg a nyár addigi leghűvösebb napján kerekedtem fel. A borongós idő és a szokatlanul alacsony, 20 fok körüli hőmérséklet valószínűleg a legtöbb látogatót elriasztotta Etyekről. Az Öreghegyen és az Újhegyen is csak 1-2 turista kószált, kérdésemre azért megnyugtattak, hogy ennél nagyobb forgalom szokott lenni vasárnaponként.
Séta közben rögtön feltűnt, hogy Etyek az elmúlt évek alatt több vendéglátóhellyel gazdagodott, új nápolyi pizzériákat és borászatokat is láttam, majd ezeket is ki kell próbálni legközelebb. Most azonban még a kitaposott ösvényen maradtam és csak utólag esett le, hogy pont azt a két pincészetet látogattam meg, mint amikor 4 éve utoljára a településen jártam.
Szijjártó Előd nevével először 2021-ben találkoztam, a fiatal etyeki borász első szárnypróbálgatásait kóstolva. Már akkor is akadtak ígéretes tételek, de alig néhány év alatt Szijjártó Előd jóval szélesebb ismertségre tett szert és - véleményem szerint - csatlakozott az etyeki élvonalhoz. Nagyjából követem a borokat, bár biztosan nem kóstoltam minden forgalmi tételt az elmúlt évekből. Amennyit igen, abból viszont nekem úgy tűnik, hogy jól bánik a felhalmozott tapasztalattal és egyre biztosabb kézzel készülnek a borok. A sauvignon blanc-jából biztosan minden évjárattal találkoztam a 2020-as óta, szerintem a 2024-es lett az eddigi legszebb. A fajtával folyamatosan kísérletezett a borász az elmúlt években, talán most rátalált a stílusára.
A három napos júliusi osztrák túra során a múlt héten említett Klosterneuburg mellett Krems-ben, Dürnsteinben és Bécsben is megfordultam, a sűrű program és a vonatkozás mellett néhány pohár borra azért mindenhol volt idő. Ezeket a jegyzeteket gyűjtöttem össze egy mini egyvelegbe.
(Szőlősorok Dürnstein határában)
Wachau környékén járva nem volt kérdés, hogy néhány helyi bort is meg kell kóstolni, ezek teszik ki mai egyveleg felét. Dürnsteinben a Kremser Tor alatt működő Vinotake im Törwächterhaus vinotékában, Krems óvárosában a Weinhimmel borbárban kóstoltam, utóbbi helyen már több borvidék borait. Bécsbe visszatérve a Wein&Co-ban is megszondáztam néhány tételt, itt a bécsi borok tették ki a "sor" nagyobb hányadát.
A Villa Tolnay jó 20 éve a Badacsonyi borvidék egyik fontos szereplője és egyben érdekes színfoltja. A birtok tulajdonosa Philipp Oser svájci vállalkozó, szenvedélyes borgyűjtő. A pince választékában inkább a nemzetközi fajták dominálnak, a borok stílusa is eléggé eltér a borvidéki fősodortól. Júliusban Philipp Oser volt a Bortársaság Borsuli "Borász a házban" eseménysorozatának vendége, a Villa Tolnay története mellett az aktuális szortimentet és a borkészítési filozófia fő sarokpontjait is megismertük.
Chile bor-óriása, a Montes a választék gerincét képező Classic Series, Alpha és Limited Selection szériák mellett csúcstételeket és dűlőszelektált borokat is készít. Az Outer Limits névre keresztelt borcsalád tagjai mind egy különleges területről érkeznek.Zapallar D.O. az azonos nevű óceánparti város mellett található, és a nagyobb Aconcagua borrégió része. A Csendes-óceántól 7 kilométerre találhatóak a szőlőültetvények,, az alapkőzet gránit, amelyet agyagos, üledékes, kavicsos rétegek takarnak. A reggel hűvös, a délután napsütéses, az átlaghőmérséklet alacsony, a szőlőtőkék kisebb bogyókat teremnek, koncentrált aromákkal. Sauvignon blanc, albarino, pinot noir, cinsault, syrah és egy carignan-grenache-mourvédre házasítás alkotja az Outer Limits családot, a stílust úgy jellemzik, mint Újvilág és Óvilág találkozását.
Az Outer Limits Sauvignon Blanc már évek óta megtalálható a Bortársaság választékban, majd idén először a Pinot Noir-t is bekerült a szortimentbe. A két bort együtt kedvezményesen is meg lehetett vásárolni a megjelenés után, én akkor csaptam le egy duópakkra és nemrég ki is ürítettem a palackokat.
A Kősziklás Borászat hosszú évek óta megbízható pontnak számít a Neszmélyi borvidéken. Béger Ákos borász és Emmer Szabolcs szőlész korábban a Hilltop-nál dolgoztak, majd 2008-ban alapították meg saját borászatukat Dunaszentmiklóson, amelyet a közeli Kősziklás dűlőről neveztek el. Ma már 70 hektárnyi területettel rendelkeznek és számos fajtával dolgoznak. Elsősorban reduktív fehérboraikról váltak ismertté, de rosé és vörösbor is készül a pincénél, és kísérleti tételek is előfordulnak.
A 2024-es rosé-król tavasszal írtam, most pedig négy fehérbor kerül sorra a pincétől. Évente néhány Kősziklás bor biztosan a poharamba kerül, de valószínűleg ez volt az első alkalom, hogy egymás mellett több fehér tételt is kóstoltam. Meglepetés is ért, olyan formában, hogy nem az a fajtaborok tetszett a legjobban, amelyet befutónak vártam.
A dűlőpáros sorozatban új-zélandi sauvignon blanc-ok következnek, az ország zászlóshajó borvidékéről, Marlborough-ból. A szigetország borai között egyre gyakrabban találkozni dűlő- vagy parcellaszelektált sauvignon blanc-okkal, amelyek az egyes termőhelyek közötti különbségeket igyekeznek megvillantani. Most a Te Pā pincészettől választottam két tételt az összehasonlításhoz.
A sok Új-Zéland mellett régen kaptak már saját posztot francia sauvignon blanc-ok, most azonban egy borpárbaj erejéig visszatérnek a reflektorfénybe. Két sauvignon blanc-t kóstoltam a múlt héten, a Loire-völgyből, a borvidék két elismert termelőjétől, akik egyaránt sauvignon blanc-specialistának mondják magukat. Mindkét bor Touraine vidékén szüretelt alapanyagból készült, a 2023-as évjáratból, tartályban erjedtek és érlelődtek finomseprőn. Az utóbbi időben az európai sauvignon blanc-okat elkezdték kicsit intenzívebbre, populárisabbra hangolni, míg szofisztikáltabb újvilági sauvignon blanc-ok esetében a termelők igyekeznek kcisit letekerni a potmétereket és európai mintára többet megvillantani a terroir-ból. Hol áll a sorban a Pascal Jolivet Attitude és a Villebois Prestige?
Ma folytatódik a 2025-ös Gourmet Fesztiválról szóló beszámoló, három borvidék és három pincészet boraival. Történetesen - ahogy egyébként tavaly is - ismét a Bock Pince, a Veszprémi Érseki Pincészet és a Holdvölgy Birtok boraival.
Esőnap
A Bock és a Holdvölgy teljes standdal vettek részt a fesztiválon, így tőlük szélesebb merítést lehetett kóstolni, míg a Veszprémi Érseki Pincészet a VinCE standjánál vendégeskedett pénteken egy pop-up kóstoló erejéig. Rövid jegyzetek és a pillanatfelvétel alapján bevésett pontok következnek.
A KisBécs alapítói, Kálmán András és Gombolai Attila május végén komoly szakmai mesterkurzust szerveztek a Color-ban, amelyen két neves osztrák borász Birgit Eichinger és Birgit Braunstein - "Birgit & Birgit" - személyesen mutatta be borait a szakma képviselőinek. A vezetett nagykóstolóra hétfő délben sajnos nem tudtam elmenni, így szerdán egy "morzsaparti" keretében pótoltam, amit lehetett. A hivatalos mini kóstolósorban öt bor szerepelt, de kiegészítésképpen néhány plusz tételt is meg tudtam kóstolni, amit ezúton is nagyon köszönök a KisBécs-Color csapatának.
Birgit Braunstein és Birgit Eichinger (A képet a KisBécs facebook oldaláról kölcsönöztem)
Az Újvilág egyik legnagyobb sikertörténetét produkáló Új-Zéland boraival egyre több borkereskedés választékában találkozhatunk Magyarországon is, de a portfólió általában csak 2-3 pincészet néhány tételét öleli fel. Az Ab Ovo borkereskedés ezt a piaci rést használta ki és kezdett el több "kiwi" pince boraival is foglalkozni. A hangsúly természetesen a szigetország zászlóshajóján, a marlborough-i sauvignon blanc-on van, de más fehér szőlőfajtákból készült borok és pinot noir-ok is helyet kaptak a portfólióban, amely éppen mostanában frissült új évjáratokkal és néhány új tétellel.
Az Ab Ovo egy májusi mini portfólió bemutató keretében 12 új-zélandi bort hozott magával a Kávétársaság Nádor utcai üzletébe, ahol én is szépen végigmentem a borokon.
Májusban Magyarország egyik legkisebb borvidéke és annak legfontosabb birtoka került a reflektorfénybe a Bortársaság Borsuliban: a Pannonhalmi Apátsági Pincészet főborásza, Liptai Zsolt volt a Borász a házban eseménysorozat vendége. Liptai Zsolt neve az elmúlt bő 20 évben szinte egybeforrt a Főapátság pincészetével, hiszen a kezdetektől fogva egyengeti az egyházi birtok útját. Az már önmagában komoly fegyvertény, ha valaki ilyen hosszú ideje vezet egy borászatot, emellett Liptai Zsolt munkáját a szakma is elismeri, ezt bizonyítja, hogy 2024-ben elnyerte az Év Bortermelője díjat és a Borászok Borásza díj jelöltjei között is évről évre szerepel a neve.
Az este során megismertük a borászat és a borász eddigi pályáját, miközben átfogó képet kaptunk a pincészet portfóliójáról. Néhány forgalomban már nem kapható tételt is kóstoltunk.
A Bortársaság Borsuli "Fine Wines" kóstolósorozata újabb eseménnyel bővült, amely Franciaország legismertebb borvidékeit veszi górcső alá. Franciaország leghíresebb borvidékei alakították ki meg a világ meghatározó borstílusainak nagy részét és a legtöbb világfajta is innen indult hódító útjára. Burgundia, Bordeaux, Champagne, Provence, Rhone nem csupán stílusteremtő volt, de máig igazodási pont is a borvilágban, egyben számos ikonikus bor és borászat szülőhazája. Franciaország tehát örök klasszikus, adta magát, hogy egy önálló estet építsenek rá. A Bortársaság választékában - Alsace kivételével - a legfontosabb francia borvidékek mind szerepelnek, ezeknek a boraiból gyűjtöttek össze egy kóstolóra valót
Az áprilisban debütáló kóstolón hét bor került az asztalra. Felvezetésként kaptunk egy sauvignon blanc-t a Loire-völgyből, majd egy Chablis Premier Cru, egy legendás pezsgő és a világ egyik legdrágább rosé-ja következett. Burgundiát, a Rhone-völgyet és Bordeaux-t pedig három neves birtok 1-1 vörösbora képviselte.
A KisBécs, illetve a Colorwines tavaszi portfólió bemutatójáról szóló beszámolót terjedelmi okokból két részre bontottam, ugyanis a vendég borászatok közül kettő is gigantikus borsorral érkezett az eseményre. A dél-stájer Tement és a Kremstal borvidéken található Malat egyaránt az osztrák élvonalat képviseli és mindkét pincészet évek óta megtalálható a KisBécs választékában. A két standnál együtt összesen kb. 30 tételt lehetett megkóstolni, ami már magában kitöltötte volna a délutánt, de mivel még rengeteg más bor is várt, sietni kellett, így rövidke jegyzetek születtek.
(A vendég borászok és a Color vidám csapata)
A Gellért téren található Palack és a Szent István téren található 0,75 borbárok rendszeresen tartanak tematikus teszt szerdákat, amikor egy tematikusan összeállított borsort lehet fix összegért, kötetlen jelleggel végigkóstolni. Nádas Szilárd etyeki borász régóta a két borbár partnere, borok rendszeresen szerepelnek a borlapon, a közös munka eredményeképpen saját címkés tételeket is házasítanak a borbároknak. A két szál ott ér össze, hogy március közepén Nádas Szilárd volt a Palack Borbár vendége egy tesztszerda erejéig, a Nádas Borműhely borait a borász személyes jelenlétében lehetett megkóstolni.
Régen jártam Etyeken is, a Palackban is, Nádas Szilárddal sem találkoztam egy jó ideje, úgyhogy beugrottam megkóstolni öt bort és felvenni az elejtett fonalat.
A Radovin borkereskedés XII. Kerületi Grand Radovin nevű boltjában korábban is elfordultak már kóstolóestek időről-időre, de a közelmúltban magasabb fokozatba kapcsoltak és hetente érkeznek ide a borászok, hogy személyesen beszéljenek a kóstolt borokról. Két badacsonyi termelő, Jakab Péter és Váli Péter volt a kóstolósorozat vendége március elején.
Mindkettőjük borait kedvelem, de legtöbbször a Badacsony New Yorkban keretében kóstolok náluk, így ez remek alkalom volt, hogy egyrészt pótoljam egy kicsit a lemaradást, másrészt az említett rendezvényhez is ideális kedvcsináló volt az esemény (idén április 5-én költözik a Badacsony a New York Palotába). Ott ráadásul előreláthatólag csak nagyon rövid időt tudok majd eltölteni, így legalább két pince aktuális kínálatát már előtte jobban megismerhettem.
Két dűlőszelektált Egri Csillag következik a mai posztban, a legmagasabb, Grand Superior kategóriából. Érintőlegesen még a Furmint Februárhoz is passzol téma, hiszen mindkét borban van furmint, de egyrészt ez az Egri Csillagoknál inkább ritkaságszámba megy, másrészt pedig az egri házasításokban a fajtajelleg hangsúlyozása éppenséggel pont nem cél.
A St. Andrea választékának évek óta stabil tagja az egerszóláti Boldogságos dűlőről készített fehér házasítás. Bukolyi Marcell a Nagy-Eged "Köves" névre hallgató parcellájáról készíti fehér házasítását, amelynek ez a harmadik kiadása. A két bor 2021-es évjáratát kóstoltam már együtt, most a nemrég kifutott 2022-esek kerültek egymás mellé.
A téli időszak ugyan inkább a nagy vörösborok, testes fehérek, pezsgők és édes borok szezonja, de még ünnepek előtt négy marlborough-i sauvignon blanc csempészett egy kis nyári hangulatot a borongósabb napokba.
A Vince Gálán természetesen a magyar borok voltak a reflektorfényben, de három tematikus mesterkurzus keretében külföldi borokkal is lehetett ismerkedni. Champagne, Új-Zéland és az amerikai kontinens szolgáltatta a témákat, én az "Új-Zéland legjobb Sauvignon Blanc nagyágyúi" című kóstolón vettem részt.
A 2022-es marlborough-i sauvignon blanc-ok után ismét egy sauvignon blanc-trió következik a szigetországból, ezúttal azonban az "alternatív", francia tölgyfahordós stílus három képviselője került egymás mellé, a 2019-es évjáratból.
A Cloudy Bay Te Koko-ja volt a stílusteremtő tétel az 1996-os évjárattal. A korábban a Cloudy Bay-nél dolgozó Kevin Judd a Greywacke berkein belül viszi tovább a receptet a Wild Sauvignon-nal. A harmadik a maori ősökkel rendelkező Haysley MacDonald által alapított Te Pā borászat Oke névre keresztelt bora.
Noha borokat viszonylagos rendszerességgel kóstolok Új-Zélandról, egy pincészettől olyan széles sorhoz még sohasem volt szerencsém, mint idén október végén. A csavar a történetben, hogy mindez Dániában történt, de ha az ember egyik legjobb barátja ott él, az ő egyik legjobb ottani barátja pedig történetesen borkereskedő, akkor minden a helyére kerül a sztoriban.
A kereskedés amolyan szerelemgyerek, nem pedig főállás, a szortiment is erősen tükrözi a tulajdonos ízlését (tulajdonképpen a Tar Ferenc fémjelezte finewines.hu dán megfelelőjéről beszélünk). Új-Zélandról egyértelműen a Two Rivers (+Black Cottage) borok teszik ki a választék legnagyobb részét. A DopShop-nak köszönhetően az új-zélandi pince neve itthon is ismerősen csenghet, nekem is kellemes élményeim fűződnek a boraikhoz, úgyhogy nagy örömmel fogadtam a portfólió kóstoló lehetőségét.
Szeptember utolsó hétvégéjét baráti körben a Badacsonyi borvidéken töltöttem és szombat délután-este tettünk egy kört magán a Badacsonyon is. A bortúra amolyan ad hoc jelleggel alakult, a Kisfaludy háztól lefelé haladtunk, előzetes tervek nélkül, a badacsonyi Pláne teraszán zártuk a kört.
A négy állomáson tizenhárom bort sikerült megkóstolni/meginni, plusz egyet még az indulás előtt a szálláson. A túra jellegéből fakadóan nem nagyon jegyzeteltem, inkább csak emlékezetből vetettem papírra utólag rövid benyomásokat és zárójeles pontszámokat.
Ha édes borról van szó, a tokaji édes borkülönlegességek világszinten is kiemelkedőek, szoktuk mondani. Egy kóstoló természetesen nem döntheti el a hasonló állítások igazságtartalmát, de azért érdekes és ritka alkalom mégis megpróbálni. A Tokaj Magic őszi kóstolóján az édes borok álltak a középpontban, méghozzá egy amolyan "Tokaj a Nagyvilág ellen" párbaj sorozat formájában. Öt borpár formájában egy-egy - hasonló korú - tokaji és külföldi bor került egymás mellé, cukortartalom szerint haladtunk az egyre édesebb tételek felé. A külföldi versenyzők között csak olyan borok szerepeltek, ahol a maradékcukor természetes eredetű és nem nyúltak bele szárítással, erősítéssel vagy bármilyen más formában a végeredmény kialakításába.
