Milyen a jó buli-bor? Könnyen érthető, finom, nagyon itatja magát és nem kényszerít túlzott gondolkodásra. A múlt héten két ilyenhez is volt szerencsém:

Folytatva a tokajizást, a múlt hétvégén természetesen tiszteletemet tettem pár röpke pillanatra a Tokaj Nobilisnál is.

Kevés a kiemelkedően jó sárgamuskotály a piacon. Németh Attila diósi tételei (az egyéb területekről származóakkal egyetemben) kétségkívül a legjobbak közé tartoznak.

A 2006-ost nagyon szerettem, kétségtelen finomsága mellett a fajtát meghazudtolóan volt játékosan vibráló. A 2007-es hasonlóan kedves ízek mellett lényegesen lustábbra sikeredett.

Nézzük milyen lett a 08-as:

Második alkalommal igyekeztem úgy csinálni, hogy az újak mellett legyenek a tervben olyan borok is melyek múltkor már terítékre kerültek és tetszettek, több kóstolás hitelesebb képet ad alapon. Továbbá feltett szándékom volt a Weingut Riffel alapos kivesézése, ezúttal nem csak riesling témakörben.

Következzenek a rövid jegyzetek:

A születésnapomat nemcsak az előző bejegyzésben említett eseményen sikerült megünnepelni, hanem utána itthon is volt egy nagyon erős kóstoló, szűk családi és baráti körben.

A tematika szorosan kapcsolódik az előző bejegyzéséhez, ugyanis egy általam igen kedvelt tokaji édesekből álló sorral igyekeztem hozzátartozóimat elkápráztatni:

A felejthetetlen kirándulás, amelyet feleségem teljesen az én hátam mögött szervezett harmincadik születésnapom alkalmából.

A Tokaj Nobilis szintén személyes kedvenceim között van saját, privát tokaji listámon. Letisztult, elegáns, fogyasztásra ösztökélő borok, széles választék, megférnek egymás melett könnyed, reduktív illatos borok, könnyebb és komolyabb dűlőszelektált furmintok(ill.hárslvelű) valamint szintén könnyebb és komolyabb édesborok. Mindenki megtalálhatja saját kedvencét, ugyanis mindegyik kategóriában kiemelkedőt tudnak nyújtani.

A most következő jegyzetek az elmúlt néhány hónap kóstolásaiból születtek.