A Weingut Prager Wachau, Ausztria és az egész borvilág egyik megkerülhetetlen és ikonikus termelője. Az 1717-ben alapított birtok a huszadik század második felében Franz Prager irányítása alatt már vezető szerepet játszott a borvidéken és a borvidéket megreformáló Vinea Wachau mozgalomban, de veje, a borász, geológous, biológus, történész Toni Bodenstein emelte legenda státuszba a borászatot. Tizenhat és fél hektáron gazdálkodnak, kizárólag Wachau két szőlőfajtájával foglakoznak, a választékot egy-egy Federspiel kategóriás riesling és grüner veltliner, valamint több dűlős Smaragd kategóriás bor alkotja, olyan dűlőkből, mint például az Achleiten vagy a Klaus.
Sajnos ritkábban kóstolok Prager borokat, mint szeretném, de most előkerült a borhűtőből egy évek óta őrizgetett palack, egy különleges parcellaszelektált zöldveltelini, ami mind földrajzilag, mind képletesen Wachau legkomolyabb magasságait képviseli.

A KisBécs csapata rendszeresen szervez tematikus kóstolókat a Color Barban, amelyekhez gyakran a CEWI alapítója, Horkay András is csatlakozik előadóként. Szeptember közepén Wachau került sorra, hat borpár tükrében, a belépő kategóriás Steinfeder boroktól a nagyágyú Smaragd-okig, friss tételektől a régi évjáratokig. Wachau-rajongóként nem hagyhattam ki az eseményt.

A szokásos őszi boros portfólió bemutatók sorát a Drop Shop nyitotta, a jól bejáratott időpontban, szeptember első szerdáján. Utoljára 2019-ben jártam a Drop Shop portfólió kóstolóján, az utóbbi években mindig úgy jött ki a lépés, hogy küülönböző okok miatt ki kellett hagynom a rendezvényt. Idén nem követtem el ezt a hibát, még a kedvezményes elővásárlási körben bebiztosítottam a helyemet.
A hagyományokhoz híven több borászat is elküldte képviselőjét a rendezvényre - idén többek között a Lapostolle, a Produttori del Barbaresco, Vincent Girardin, a Weingut Alzinger, valamint egyedüli magyarként a Hegymente -, a sétálókóstoló mellett pedig mesterkurzusokat is szerveztek. Utóbbiakra idő hiányában nem neveztem be, de szerencsére néhány standnál le lehetett csapni a mesterkurzusokból megmaradt tételekre is. Ezek nélkül is bőven volt mit kóstolni, több száz borból lehetett válogatni. Sok ismerős arcot is felfedeztem a közönség sorai között, szerencsére nagy tömeg sem volt, minden adott volt a jó hangulathoz.

Június elején ismét sikerült egy régóta tervezett kóstolót megtartani kis borklubunk berkein belül: osztrák grüner veltliner és riesling párokat kóstoltunk, a középső és felső polcokról. A koncepció szerint a párosok egyik tagja Wachau valamelyik neves borászatától érkezett, míg a kihívó Ausztria valamelyik másik leginkább fehérboros borvidékéről. Jelen esetben ez (kétszer) Kamptal-t, Kremstal-t és Traisental-t jelentette. Igyekeztem megbízható, elismert termelőktől válogatni, lehetőleg úgy, hogy azért ne dőljön be senkinél a családi kassza (ebben sokat segített, hogy a borok nagy része nem friss beszerzés volt).

Az idei első márciusi péntekre Vintage Riesling címmel beharangozott riesling rajongóknak kihagyhatatlan alkalomnak bizonyult, Tar Ferenc ugyanis a pincében rejtőző tíz évesnél is régebbi kincseket húzott elő a kóstolóra. A FineWines.hu választékának máig fontos részét képezik a - főleg német - riesling-ek, hiszen a borkereskedés és a hozzá csatlakozó borklub a Tar Ferenc által átvett Riesling.hu-ból nőtte ki magát. Az este során az Óvilág legfontosabb riesling lelőhelyeinek nagy része terítékre került, Alsace-tól a német borvidékeken át egészen Wachau-ig. Időben 2014-től egészen 1998-ig visszarepültünk, még az első beszerzésekből származó palackokat is nyitottunk. A FineWines.hu által egykor és jelenleg is forgalmazott pincék borai mellett néhány egyéb tétel is színesítette a sort, sok nagyágyúval.

Szerencsére hibás palack nem borzolta kedélyeket, szinte mindegyik bor kiváló formának örvendett ennyi idő eltelte után is. A palackos érlelés szépen elsimította az esetleges éleket és új rétegekkel gazdagította a borokat, de a gyümölcsöket sem kellett nélkülöznünk. Izgalmas utazás volt, számos kiváló riesling-gel, amelyek közül többen az év végi top listán is jó eséllyel helyet követelnek maguknak.

Folytatom a Wachauer Weinfrühling, azaz a Wachau-i Bortavasz múlt héten megkezdett élménybeszámolóját a többi pincészettel.

(Dürnstein)

Az idei második külföldi egyvelegben helyet kapott több fehérbor Lombardiából, osztrák és német fehérek, sok spanyol vörös. A blogon ritkábban szereplő országok közül Ausztrália, az Amerikai Egyesült Államok és Horvátország is feltűnik 1-1 tétel erejéig.

November elején lett 10 éves Tar Ferenc szerelemgyereke, a FineWines.hu. A sztori korábban Peter Klingler által működtetett rajnai rizling-specialista kereskedés, a Riesling.hu átvételével indult, majd egyre szélesedett a látókör, bővült a szortiment. A német és osztrák riesling-ek mellé érkeztek más osztrák borvidékek borai, sorban jöttek a pezsgők Champagne-ból, a rhone-i, burgundi, piemonti, szicíliai borok, az Újvilágot pedig Oregon és Új-Zéland képviseli. A borkereskedői tevékenység hol szélesebb, hol szűkebb közönségre fókuszált, egy időben pedig a Carpe Diem borbárban is lehetett szondázni a kínálatot. A kóstolók is folyamatosan üzemeltek, változó helyszíneken. A Carpe Diem bezárása után az N28 emeleti terme lett a törzshely. Itt került sor a szülinapi eseményre, sőt eseményekre is, hiszen a kerek évfordulóra két este során is lehetett koccintani. A szerteágazó portfólió legfontosabb borvidékeinek gyöngyszemeiből válogatott a házigazda, ám csütörtökön és pénteken más-más kínálat várta a résztvevőket. Mindkét napra izgalmas borsor állt össze, én végül a pénteki kóstolón vettem részt.

Az év végéhez közeledve az ünnepek előtt még egy kerek évforduló is alkalmat adott egy kis borozásra. Karácsony előtt ünnepeltem a 40. születésnapomat, ráadásul a borok iránti érdeklődésem nagyjából pont 10 éve fordult komolyra (akkor egy WSET bortanfolyamot kaptam ajándékba a baráti társaságtól, amit gyorsan követett két másik is). A dupla évfordulóra igyekeztem különleges borsort varázsolni a régi barátok elé, végül azt találtam ki, hogy 10 éves borokat fogunk inni, ez remélhetőleg elég érdekességet tartogatott, de még vállalható rizikót jelentett, minden szempontból.
A végére a fehér térfélen erős osztrák, a vörös mezőnyben határozott spanyol többség alakult ki, de magyar, német és olasz vendégsztárok is színesítették a sort.  Édes boros fronton egyértelmű volt, hogy a tokaji aszúké lesz a főszerep. 2011 ugyan nem volt egy klasszikus aszús évjárat, de készültek igazi gyöngyszemek a borvidéken.

Itt az év utolsó borpárbajos posztja, a szokásos 7x2 tétellel, száraz fehérektől a tokaji aszúkig. Részben már az ünnepekre készülve néhány komolyabb és drágább palack is előkerült ebben a körben.

Egyúttal boldog karácsonyt is kívánunk minden kedves olvasónak! :)

A Drop Shop portfólióbemutatója igazi paradicsom a borrajongók számára, hiszen itt igen alapos betekintést kaphatnak mi történik a borvilágban határainkon túl, mindezt ráadásul meglehetősen magas színvonalon teljesítő borokon keresztül. Az immár hagyományosnak mondható sétáló kóstolón a magam részéről idén voltam először - tavalyelőtt egy utazás, tavaly egy torokgyulladás akadályozott. A Drop Shop minden bizonnyal a legszélesebb kínálattal rendelkező budapesti borbár, a portfóliókóstolóra pedig még borászokat is meghívnak, így aztán el lehet képzelni, milyen komoly választék jött össze a szeptemberi mustrára (még úgyis, hogy azért a legdrágább kincseket ide nem hozták el).
Magam is meglepődtem, hogy mennyi bort sikerült végül csőrvégre kapnom - ennek érdekében beáldoztam a mesterkurzusokat -, most megpróbálok legalább slágvortokban végigszaladni rajtuk országonként csokorba szedve őket a jobb áttekinthetőség kedvéért.

A második nyári külföldi egyveleget leginkább osztrák, olasz, spanyol és új-zélandi borok uralják, valahogy úgy jött ki, hogy a többi ország borai most csak epizódszerephez jutottak.

A magyar egyveleg külföldi párja is megérkezett, ebben is vannak borok a Gourmet Fesztiválról (a Bortársaság standjának külföldi sauvignon blanc-jai), a szokásos borbár-portyákon és baráti társaságban nyílt palackok.

A decemberi borpárbajok után folytatást ígértem, most itt a tavaszi termés. Ismét 7, valamilyen szempont(ok)ból egymáshoz illő borpárt hoztam különböző fajtákból, különböző országokból.

Hamarabb összejött az új külföldi egyveleg, mint gondoltam, úgyhogy az év végéig még biztos lesz egy ilyen jellegű poszt az ünnepekre tartogatott extrák előtt. Sok Champagne, sok új-zélandi, osztrák és spanyol bor, érdekességképpen pedig egy-egy bor Bulgáriából és Grúziából/Georgiából.
 

Újabb külföldi egyveleg következik az utóbbi cirka két hónap boraival, köztük a szokásosnál talán több bubissal, sok spanyol versenyzővel és egy 2012-es Antinori kvartettel.

Nem készültem óriási borozás(ok)ra húsvétkor, aztán valahogy mégis úgy alakultak a dolgok, hogy otthon is, barátoknál is többnyire komolyabb beltartalmat rejtő palackok kísérték le a négy naposra nyújtózkodó hétvégét, és mivel néhányuk jó eséllyel az év végi toplistán is helyet követel magának, inkább kapnak egy külön bejegyzést.

(A képet innen vettem kölcsön)

Idén novemberre és december első felére nagyjából annyi megíratlan külföldi boros jegyzet gyűlt össze, mint máskor akár egy fél év alatt. A közeledő év végi ünnepek előtt és közben biztosan nyílik még számos palack, de az már egy következő történet lesz. Addig is itt az elmúlt másfél hónap termése határainkon túlról.

Szinte hihetetlen, hogy repül az idő: idén 5 éves lett Tar Ferenc borkereskedése a finewines.hu. Mondhatni, hogy a borrajongó stábja a kezdetektől  rendszeresen követi a finewines tevékenységét, szerteágazó szortimentjük borai és a tematikus kóstolók a mi kis blogunk hasábjain is gyakran szerepelnek. A Carpe Diem megnyitása óta a kóstolók helyszíne is állandósult, természetesen a jeles évforduló alkalmából is itt gyűlt össze a közönség. A születésnapi ünneplésre Feri korábban is speciális borsorokkal készült (itt található akov beszámolója a 3. szülinapról), és nem volt ez másként most sem: 10 bort és pezsgőt állított csatasorba, kivétel nélkül magnum-palackos kiszerelésben. 

Nyár végén végre volt szerencsém néhány napot Wachau-ban tölteni. "Elsőbálozóként" inkább a gyönyörű tájjal ismerkedtem, pincelátogatás szándékosan nem volt betervezve, de a borozás természetesen nem maradhatott el, több osztrák borvidékről származó bort is kóstoltam. Nyár végén és ősszel barátokkal is tartottunk osztrák boros esteket, egyéb iszogatások során is csurrant-cseppent néhány bor a poharakba a sógoroktól (elsősorban Burgenlandból), így néhány hónap alatt összejött 40-50 osztrák borról szóló kóstolójegyzet, a kóstolási körülményektől függően terjedelmesebb és rövidebb egyaránt. Úgy gondoltam, hogy most nem a szokásos év végi mixbe dobom bele ezeket, hanem egy terjedelmesebb külön egyveleget megérdemel ez a borcsokor.

Méltatlanul későn számolok be az utóbbi idők egyik legjobb kóstolóestéjéről, április idusán a Dropshopba igen komoly borok érkeztek, riesling mini világválogatott, nagy nevekkel és még nagyobb borokkal. Előre eldöntöttem, hogy a kóstolási stratégiám, egyszerű, de ütős lesz. Egy amerikai best buy bajnokkal való bemelegítés után, a papíron három legerősebb versenyzőt terveztem összeereszteni. Azt nem lehet a szememre vetni, hogy nem voltak túl acélosak a vetélytársak amelyeket az egyik legkedvesebb moseli pincémhez választottam, de az eredmény megint az lett, mint mindig: 

"A futball olyan játék, amikor két csapat kergeti a labdát, és a végén a németek nyernek”
Gary Lineker