Az idei évben adós maradtam a borvidéki látogatásokkal és túl sok kóstolóra sem jutottam el. Augusztus végén azért szokás szerint megfordultam Balatonfüreden és a Balatonfüredi Borheteken is, így a környékbeli borokkal legalább ilyen formában találkoztam.
A Pannonhalmi Főapátság mellé a közelmúltban egy másik egyházi birtok is kilépett a magyar bor színpadára, a Veszprémi Érseki Pincészet. A két borászat között az egyházi háttér mellett több dologban is párhuzamot lehet állítani. Ahogy a pannonhalmi, úgy a veszprémi birtok esetében is ötvözik a termőhelyi hagyományokat a modern technológia vívmányaival, precíz, modern stílusú borokat készítenek, főleg világfajtákból. A fantázianevek, címkék és úgy általában a dizájn terén bátran visszautalnak az egyházi örökségre. A két birtokot egy kevésbé nyilvánvaló dolog is összeköti: a Veszprémi Érseki Pincészet főborásza a pannonhalmi pincészetben, Liptai Zsolt mellett is dolgozott korábban és a jó kapcsolat máig megvan közöttük.
Így aztán a mai posztot sokféle gondolatmenetre fel lehetne fűzni, egyházi birtokok "csatája", mester és tanítvány, de maradjunk a lényegnél, a két pincétől egy-egy fajtabort választottam ki összehasonlításra a 2022-es évjáratból. Mindkét borászat dolgozik sauvignon blanc-nal és rajnai rizlinggel is, így adta magát a dupla párbaj ötlete.
Európában az egyház és az egyházi birtokok a történelem során mindig fontos szerepet játszottak a szőlőművelés és a borkészítés terén. Magyarországon sem volt ez másként, ám a 2. világháború után hatalomra jutó kommunista rezsim igyekezett ellehetetleníteni az egyházak működését és elkobozta az egyházi birtokokat. A rendszerváltást követően megváltozott körülmények között már adott volt a lehetőség a pincészetek feltámasztására, ennek szép példája a Pannonhalmi Főapátság borászata. Most úgy tűnik, egy újabb egyházi tulajdonban álló szőlőbirtok születhet újjá: a Veszprémi Érsekségi Pincészet.
(Fotó: Benesch Antal)