A Bortársaság Borsuli Rosé Champagne borestje nem az egyedüli rosé pezsgős téma, ami idén debütált a borest-sorozatban. A rosé pezsgők népszerűsége nyomán egy átfogó rosé pezsgős kóstoló is meghirdetésre került, amely betekintést ad, hogy is képzeli el ezt az ital néhány fontos magyar és külföldi borvidék és termelő.
A téli időszak ugyan inkább a nagy vörösborok, testes fehérek, pezsgők és édes borok szezonja, de még ünnepek előtt négy marlborough-i sauvignon blanc csempészett egy kis nyári hangulatot a borongósabb napokba.
Még egy utolsó spanyol boros poszt következik a nagy év végi dömpingben, ezúttal egy decemberi spanyolországi kiruccanás termése, összesen 11 bor, többnyire az ország északi területeiről, főleg vörös tételek.
A tapas bárokban, éttermekben, jó ár-érték arányú borokat mindig poharaznak Rioja, Ribera del Duero, Rueda és Rias Baixas borvidékeiről, jobb esetben akad valami izgalmasabb tétel is. Az extra faktort most egyrészt az szolgáltatta, hogy betévedtünk egy főleg natúr borokkal foglalkozó bárba, ahol például Mallorcáról származó borokat is találtunk, illetve az utolsó estét megkoronáztuk egy nagyágyúval is.
Egy fehér újbor már szerepelt idén a Borrajongón, ahogy egy Beaujolais Nouveau is. Most egy villányi vörös újborról lesz szó, a kategória talán legismertebb hazai képviselőjéről. A mára jól bejáratott Vylyan Bogyólé volt az első magyar újbor, amelynél a Beaujolais Nouveau-k esetében bevált szénsavmacerációs technológiát alkalmazták. Azóta hosszú idő telt el, az idei a Bogyólé huszadik évjárata. A recept azért nem volt teljesen adott, a borászat több szőlőfajtával is kísérletezett az évek során, de végül úgy találták, hogy az itthon rendelkezésre álló fajták közül a zweigelt a legalkalmasabb a bornál használt technológiához. (Nem kóstoltam minden évben a bort, de a 2023-as nekem is jobban bejött, mint néhány korábbi évjárat, amelyek kékfrankost vagy oportót is tartalmaztak.)
Az idei volt a Vylyan történetében az eddigi legkorábban elkezdett és befejezett szüret, ezzel bizonyosan nincsenek egyedül sem a borvidéken, sem az országban. A szőlő egész fürtben, zúzás és bogyózás nélkül került a tartályba, ahol 6 napos szénsavmacerációval a bogyón belül történt az erjedés, majd almasavbontás és készre kezelés után le is töltötték a palackokba a bort. Az idei Bogyólé címkéjét a jól bevált szokás szerint külön erre kiírt pályázaton győztesként kihirdetett Habony Ágota tervezte.
Kóstoltunk már albariño-kat, tavaly is, két és fél éve is. Az első kör nem sikerült túl jól, a második alkalommal már egységesebb volt a színvonal, de még mindig nem volt boldog a kóstoló csapat. Nem adtam fel és idén is összegyűjtöttem egy csokorra valót a spanyolok egyik emblematikus fehérborából. Harmadjára igyekeztem erősebb sort összeválogatni és reméltem, hogy most elégedetten állunk fel az asztaltól. Kivétel nélkül a spanyol bölcsőből, Rías Baixas-ból érkeztek a borok, a 2022-ből, amely egyébként aránylag száraz, magas hozamot eredményező, összességében jó évjárat volt.
Egy felvidéki pincészet számomra eddig teljesen ismeretlen szőlőfajtából készült fehérbora a mai írás főszereplője. A Fűr településen találhgató Château Rúbaň nevét már hallottam, de bort eddig még nem kóstoltam tőlük. A weboldal alapján egy komplett birtokról van szó, amely konkrétan a fűri kastélyhoz tartozik. 2013-ban vásárolta meg a 20. században lassan enyészetnek induló ingatlant és most már borászattal, vendégházzal, étteremmel, rendezvényközponttal és parkkal várják a vendégeket. A pincészet portfóliójában olyan fajták szerepelnek, mint a rajnai rizling, zöldveltelini, szürkebarát, chardonnay, sárgamuskotály, alibernet, kékfrankos, cabernet sauvignon, dunaj, valamint az új helyi nemesítésű fajták, mint a svoj sen, noria és milia. Pezsgőt, száraz, félszáraz és édes borokat egyaránt készítenek, a borász a fiatal Dörd László (Ladislav Ďorď).
A most kóstolt boruk a svoj sen fajtából készült, amely a szürkebarát, királyleányka és rajnai rizling fajták keresztezéséből jött létre. Édes bort is készítenek egyébként a fajtából, én most a száraz változatot kóstoltam.
Ma már teljesen természetesnek vesszük, hogy Budapesten szinte a világ összes jelentős konyhájának akad autentikus képviselője, a Földközi-tenger vidékétől kezdve a Közel-Keleten át egészen a Távol-Keletig vagy Mexikóig. Az utóbbi években feltűnően megszaporodtak a spanyol ihletésű éttermek, bárok is a fővárosban (ahogy egyébként a spanyol anyanyelvű turisták is), a mai írás az egyik ilyen helyről és az ott kóstolt borokról szól.
A Bortársaság Borsuli évek óta tart különleges "Felsőpolc" kóstolókat, ahol Fiáth Attila prezentálásában a műfaj nagyágyúiból lehet megkóstolni egy csokorra valót. Az eddigi alkalmakra Champagne szolgáltatta a muníciót, különféle konstellációkban, de most először Burgundia boraiból állítottak össze egy komoly sort, részben a felfrissített választék apropóján is. Az üdvözlő ital után hét bor tükrében tekintettük át Franciaország talán legizgalmasabb borvidékének néhány fontos apellációját, közben volt szó földrajzi adottságokról, klasszifikációról, a klímaváltozás hatásairól, az egyes falvakhoz kapcsolódó stílusokról, mindezt a köztudottan nagy Burgundia-rajongó Fiáth Attila néhány személyes élménnyel egészítette ki.
Rioja-i borsort kóstolni szinte mindig kellemes élmény, szerintem kevés olyan világhírű borvidék van, ahol ár-érték arány és minőség szempontjából ennyire könnyű remek vörösborokat az asztalra pakolni. Informális kis borklubunk idei évzárójához ideális témának ígérkezett egy Rioja kóstoló. Két éve egy vegyes sorral zártuk az esztendőt, amelyek gerincét 2015-ös vörösborok képezték, míg idén 2018-as Rioja Crianza-k sorakoztak fel, stílusban és érlelési időben ide passzoló más helyi vörösborokkal kiegészítve.
A Vince Gálán természetesen a magyar borok voltak a reflektorfényben, de három tematikus mesterkurzus keretében külföldi borokkal is lehetett ismerkedni. Champagne, Új-Zéland és az amerikai kontinens szolgáltatta a témákat, én az "Új-Zéland legjobb Sauvignon Blanc nagyágyúi" című kóstolón vettem részt.
A Vince Magazin 2021-ben indította el a Vince Díjat (a díjazottak listája itt található), amelynek keretében több kategóriában díjazzák a hazai pincészetek legkiválóbbnak ítélt borait, többféle kategóriában. Az első körben hazai boros szakemberek ajánlanak borokat a különböző kategóriákból, majd ezekből hoznak létre egy-egy szűkített listát, amely már csak három tételt tartalmaz. Végül a három jelöltből a közönség bevonásával, internetes szavazás formájában választják ki a győztest. A díjak átadására a 2022-ben megújult Vince Gálán kerül sor, ahol természetesen a díjazott borászatok is megjelennek kiállítóként. A gálaestnek a Szépművészeti Múzeum ad otthont, így igazán nem mindennapi környezetben lehet borokat kóstolni.
2021-ben, még a Marriott Hotelben jártam utoljára a Vince Gálán, majd a következő két év nekem kimaradt, így számomra az idei volt az első gála a Szépművészetiben. Kétségtelen, hogy az impozáns helyszín tudott is emelni az est fényén, tárlatvezetés keretében még az időszaki mezopotámiai kiállítás tárlatvezetésére is lehetett jegyet váltani.
Sok pincészet boraiból kóstoltam a rendezvény során, egyes standoknál a teljes sort, máshol csak 1-2 bort (eleve eléggé eltérő szélességű választék állt rendelkezésre az egyes borászatoknál). Kóstolási sorrendben megyek végig a pincészeteken, az ilyenkor szokásos rövid benyomásokkal és erősen zárójeles pontszámokkal.
A sangiovese és francia (elsősorban bordeaux-i) kék szőlőfajták házasítása már több, mint 50 éves múltra tekint vissza, az úttörő szupertoszkánoknak köszönhetően. Az árak miatt ritkán van lehetőség arra, hogy a csúcsmodelleket teszteljem, de a tisztes alap-/középmezőnyből időnként megszondázok egymás mellett néhány palackot (1., 2.). Novemberben három neves toszkán borászat - Antinori, Brancaia és Ornellaia - sangiovese-t és francia fajtákat tartalmazó házasítását kóstoltam össze a 2021-es évjáratból. A sangiovese és a francia fajták aránya lényegesen eltér a három házasításban, és ez természetesen érezhető a borokon is.
A 2022-es marlborough-i sauvignon blanc-ok után ismét egy sauvignon blanc-trió következik a szigetországból, ezúttal azonban az "alternatív", francia tölgyfahordós stílus három képviselője került egymás mellé, a 2019-es évjáratból.
A Cloudy Bay Te Koko-ja volt a stílusteremtő tétel az 1996-os évjárattal. A korábban a Cloudy Bay-nél dolgozó Kevin Judd a Greywacke berkein belül viszi tovább a receptet a Wild Sauvignon-nal. A harmadik a maori ősökkel rendelkező Haysley MacDonald által alapított Te Pā borászat Oke névre keresztelt bora.
Utólag visszatekintve a sorminta (1., 2.) azt mutatja, hogy háromévente ragadok billentyűzetet, hogy az aktuális Beaujolais Nouveau élményemet megörökítsem a blogon. Az idei francia újborom egy számomra ismeretlen termelőtől érkezett, pedig Alain Chambard régi motoros, 1993-ban alapította birtokát és a borkészítés hagyománya 4 generációra nyúlik vissza a családban. A jelen tételhez használt öregtőkés gamay ültetvényről kézzel szüretelték a szőlőt és minimális beavatkozás mellett készült el az idei újbor is.
Az év végére lassan ráfordulva a FineWines.hu is begyújtotta a rakétákat, és 2024 utolsó heteire Tar Ferenc több komoly kóstolósorral is készül. A tavalyi pinot noir-ra és karakterében hasonló fajtákra épülő borest analógiájára idén novemberben a "Chardonnay és társai" tematika várta az érdeklődöket. Volt már hasonló kóstoló a Carpe Diem-ben, akkor a Domaine Tessier 2014-es borai adták a sor gerincét, természetesen Burgundia egy ilyen sorból most sem maradhatott ki. Más országok trónkövetelői is felsorakoztak az este során, kiegészítve stílusban ide passzoló, de más szőlőfajtákből készült borokkal.
Emlegettem itt a blogon régebben, hogy a siller nekem a "hűvösebb évszakok rosé-ja", csak hát idén úgy alakult, hogy a házi sillerkészletet már nyáron feléltem. Ludányi Balázsnak és a Centurio Szőlőbirtoknak köszönhetően azért jutott legalább egy siller az őszi hónapokra, ráadásul ezt a bort már többen is ajánlották kóstolásra, úgyhogy duplán kapóra jött a lehetőség. Érdekesség, hogy a korábbi években egy héjon áztatott szürkebarátból készült "rosé" viselte az Első Fejtés nevet a szortimentben, most viszont ez a cabernet franc-ból készült siller vette át a helyét.
A FineWines.hu sem maradt ki az őszi portfólióbemutatót tartó borkereskedések sorából, bár ebben az esetben a választéknak csak egy része szerepelt az este során. "Dél" címszó alatt a spanyol, olasz, francia borászatok tételei mutatkoztak be október végén, a The Workshop-ban. Tömegjeleneteket mellőző, kellemes rendezvény volt, kényelmesen, nyugodt tempóban lehetett haladni és eszmét cserélni a borokról. Rengeteg kiváló tételt lehetett kóstolni, a külön fizetős "premium" boros standon elképesztően magas minőségű (és ennek megfelelő árazású) palackok vártak. Külön élmény volt a sok "újhullámos" spanyol vörösborral találkozni, amelyek készítői mernek elrugaszkodni a kitaposott ösvényekről és egészen újszerű stílusban közvetítik a borvidékek és a szőlőfajták üzenetét.
Argentin chardonnay-k szerepeltek már párban az évente négyszer jelentkező borpár(baj)os sorozatban, Chile-Argentína chardonnay-párbajra is volt már példa, most ismét mindkét országból választottam egy-egy pincét és egy-egy azonos árkategóriájú chardonnay-t a 2021-es évjáratból.
Michael Wenzel ruszti borász igazi furmint-specialistának számít Ausztriában, kifejezett célja, hogy visszaadja Burgenland egyik hajdani vezető fehérszőlő fajtájának régi dicsőségét. Ausztriában egyelőre mintegy 30 hektár furmint terem, holott régen a Fertő-tó környékén széles körben elterjedt volt a fajta. Michael apja, Robert és nagyapja, László/Ladislaus még 1984-ben csempészett furmint oltványokat a vasfüggönyön át Magyarországról Ausztriába, amelyeket el is telepítettek a burgenlandi birtokon. Michael tovább gyarapította a furmint ültetvényeket, így a Wenzel család 9 hektáros birtokának egyharmadán már ez a fajta terem. Michael több évig kísérletezett erjesztési és érlelési technológiákkal, időközben a lehető legtermészetesebb szőlőművelés és borkészítés mellett tette le a voksát. A szortimentben több furmint is szerepel, én az "alap" furmintból szereztem be egy palackkal, ami árban viszont meglehetősen magasra van pozicionálva.
Az év utolsó előtti külföldi egyvelegét egy burgundi crémant indítja, majd főleg osztrák borok uralják a fehér térfelet. Rosé és vörösbor most arányaiban kevesebb fért a válogatásba, amelyet egy Madeira-kvartett zár.
Az aktuális magyar egyvelegben a nyár végén és az ősz első felében kóstolt borok kaptak helyet, sok balatoni és tokaji fehér, valamint rosé-k és könnyű vörösek innen-onnan, egy évjáratos pezsgő és két édes tétel foglalja keretbe a válogatást. Valószínűleg lesz még egy mini egyveleg, a szokásos ünnepi dömping előtt.
Hosszabb kihagyás után itt egy újabb nagy fajtakóstolóról készült beszámoló. Október végén 2021-es rajnai rizlingeket vettünk górcső alá, hazai pályáról és külföldről vegyesen válogatott mezőnnyel. Az alapkoncepció az volt, hogy 3 hazai borvidék bora mérkőzzön meg 3 osztrák, illetve 3 német borvidék rajnai rizlingjeivel, kiegészítve 2 újvilági borral. Végül egy utolsó pillanatban egy negyedik német borvidék borával vált teljessé a 2021-es csapat.
Noha borokat viszonylagos rendszerességgel kóstolok Új-Zélandról, egy pincészettől olyan széles sorhoz még sohasem volt szerencsém, mint idén október végén. A csavar a történetben, hogy mindez Dániában történt, de ha az ember egyik legjobb barátja ott él, az ő egyik legjobb ottani barátja pedig történetesen borkereskedő, akkor minden a helyére kerül a sztoriban.
A kereskedés amolyan szerelemgyerek, nem pedig főállás, a szortiment is erősen tükrözi a tulajdonos ízlését (tulajdonképpen a Tar Ferenc fémjelezte finewines.hu dán megfelelőjéről beszélünk). Új-Zélandról egyértelműen a Two Rivers (+Black Cottage) borok teszik ki a választék legnagyobb részét. A DopShop-nak köszönhetően az új-zélandi pince neve itthon is ismerősen csenghet, nekem is kellemes élményeim fűződnek a boraikhoz, úgyhogy nagy örömmel fogadtam a portfólió kóstoló lehetőségét.
Rég nem látott vendéget köszönthetett a Bortársaság Borsuli "Borász a házban" eseménysorozata, amikor október közepén ifj. Szepsy István látogatott el a Bortársaság Parlament emeleti kóstolótermébe. A Szepsy Pince évtizedek óta a borvidék egyik meghatározó pincészete, mind a száraz, mind az édes borok terén úttörő szerepet vállaltak. A fókuszban hosszú ideje a száraz furmint és az aszú áll, előbbiekből parecellaszelekciók, az aszúkból dűlőszeleciók helyezkednek el a szortiment csúcsán.
A pincénél folyamatban van a generációváltás, de ahogy ifj. Szepsy István elmondta, édesapja a háttérből még mindig aktívan kiveszi a részét a pincészet életéből, viszont most már megteheti, hogy ő csak azokkal a munkafolyamatokkal foglalkozzon, amelyekkel tényleg szeretne.
Jelenleg 54 hektár szőlővel rendelkeznek Szepsyék, ebből 3 hektárt kutatási célokra és szaporításra használnak, 11 hektárról - ahol 2016 után telepítettek szőlőt - pedig más név és címke alatt készülnek borok.
Ifj. Szepsy István komoly sort mutatott be, amelynek gerincét a 2021-es dűlős furmintok alkották, köztük 3 parcellaszelekcióval, majd a sorban eredetileg is szereplő két édes bor után meglepetésként még egy régebbi évjáratú aszút is kóstolhattunk.
Egy hetünk van hátra Márton-napig, de már itt is vannak az idei első újborok. Még csak egyet kóstoltam a 2024-es évjáratból, az viszont telitalálatnak bizonyult. A Balaton déli partján tevékenykedő Bujdosó Szőlőbirtok és Pincészet először készített bort a rezisztens solaris fajtából 2024-ben és az eredmény még őket is meglepte. A fajta aromás, jó cukorgyűjtő képességgel rendelkezik, ugyanakkor savait is szépen megőrzi, így aztán komolyabb borok készítésére is alkalmas. Az a kevés solaris, amit eddig kóstoltam, valóban ebben a szellemben készült. Most viszont kiderült, hogy remek újbor is palackba zárható a fajtából, remélem, hogy lesz folytatása. Soha rosszabb első bort az új évjáratból!
