Még tavaly év végén alakult úgy, hogy a hazai borkommunikáció zegzugos útvesztőin keresztül megkóstolhattuk az amúgy már hétéves, különféle nevesebb hazai borászatokban beszerzett szakmai tapasztalattal rendelkező Juhász Milán egyik első saját borát. Ami történetesen egy szekszárdi kadarka. Én persze az elmúlt időszakban kialakult szokásaimnak megfelelően elmaradásban vagyok mindennel, ezért csak most jutottam el odáig, hogy rendszerbe szedjem jegyzeteinket, melyek egyébként kifejezetten pozitívak voltak. Soha rosszabb kezdést.

ungert: Mi a bor seprős változatát kaptuk kóstolásra, de úgy látszik, hogy egy része tisztán került lepalackozásra. Nem panaszkodom, sőt. Színe a fajtától megszokottan világosabb, de opálos, alig-alig átlátszó. Karakterét tekintve visszafogott, és ez egyaránt igaz az orrpróbára és a kortyra is. Friss epres, cseresznyés karaktert hoz kellemes fűszerezettséggel, élénk savakkal, és az ehhez társuló, jóleső lendületességgel. Nincsenek benne kanyarok és nagy meglepetések sem, mégis vitán felül ügyesen van elkészítve, ráadásul méreteinek megfelelően tartalmas. És persze nem utolsó szempont az sem, hogy elképesztően jó inni is. Szép munka, biztosan fogunk még hallani a borászról. 5 pont.

furmintfan: A fajtának megfelelően világos rubin színű, a seprőnek köszönhetően enyhén opálos. Moderált intenzitású, mind illatban, mind ízben, de szépen hozza az obligát piros gyümölcsöket, szamóca és cseresznye képében. Könnyű, filigrán, szellős a korty, ahogy egyre több seprő kerül a pohárba, krémesebb és teltebb lesz. Jól iható, kellemes bor, megtartja a kadarka könnyedségét, szellős szerkezetét, de az opálos-seprős csavar hoz egy kis extrát a történetbe és sűrűbbé, vastagabbá változtatja a bort. 5p-

A kóstolt palackot Tóth Adrienn segítségével és Páczai Tamás fotóriporter közreműködésével kaptuk kóstolásra. Feltehetőleg a fenti promóciós fotó is az ő munkáját dicséri.