Tokaj-Hegyalja hazánk mindenképpen egyik (ha nem a) legszebb fehérborokat adó borvidéke, egyben a legdrágább száraz és édes fehérboroké is. A tokaji édes borkülönlegességek magas minősége és világban elfoglalt helye kis túlzással evidenciának számít (az eladhatóságuk már nem feltétlenül), de a száraz borok és árazásuk - különösen a nemzetközi versenytársak árszintje, minőségi színvonala és ezek viszonylagos állandósága kapcsán - évek óta kedvelt vitatéma hazai boros körökben. A tokaji borok nemzetközi megmérettetéseken szerzett eredményeiről, a külföldi szakíróktól kapott elismerésekről ugyan sorban jönnek a hírek, de hogy mindez a borok nemzetközi fogyasztói szinten mérhető, széles körű ismertségén, elismertségén és az értékesítési statisztikákban mennyire jelenik meg, az már egy másik kérdés.
A klasszikus filmbeli idézet szerint "a nemzetközi helyzet fokozódik", a tokaji száraz borokra vetítve ez azt jelenti, hogy rengeteg versenytársuk van szerte a világban, és hiába előbbiek magas művelési és előállítási költsége, valamint a különböző dűlők változatossága és egyedisége, ezekre a tényezőkre nem feltétlenül van tekintettel az egységsugarú borissza, ha le kell emelnie egy palackot a polcról, és más ország más borvidéke esetleg fele áron is produkál jó, vagy elfogadható minőségű bort. A fogyasztói ízlés ráadásul folyamatosan változik, jelenleg pedig a gyümölcsös, elegáns, sima, könnyed boroknak áll a zászló, ezek pedig nem feltétlenül mind a dűlős tokaji száraz borok legfőbb ismérvei, pláne nem a kedvező árfekvéssel kombinálva. A kialakult helyzetre a tokaji borászok egy része is igyekszik választ találni, a piac diktálta feltételekhez igazodva, gyümölcsösebb, karcsúbb, egyúttal a dűlőválogatásoknál olcsóbb borok piacra dobásával. A termelők ugyan nem adták fel a komplexebb, koncentráltabb dűlőszelektált tételek nagyságába vetett hitet, de egyelőre úgy tűnik, hogy ezek a borok egyre inkább kisebb palackszámban, célzott vevői körben találhatnak gazdára.

Többek között Balassa István is figyelemmel követi a fogyasztói trendeket, gyűjti a szakértői és fogyasztói visszajelzéseket, valamint a hasznos nemzetközi tapasztalatokat a külföldi borkiállításokon, és mindezekre igyekszik is megfelelően reagálni. Bár sokkal inkább az egyes tokaji dűlők, parcellák közötti különbségek megjelenítésében leli örömét, de a változás szele nyomán ő is alakított a portfólión, és a kezdetek óta megszokott dűlős tételektől megjelenésben és árban is elütő kvázi bisztróborral rukkolt elő 2019-ből. A borász célja ezzel a tétellel a borvidékre jellemző komplexitás könnyed, de kellően tartalmas formában való bemutatása.

Balassa István saját fotójából Bredács Vanda grafikussal közösen alkották meg az új címkét (megújult egyébként a borászat honlapja is). A borász elképesztően gyönyörű fotók megosztása mellett gyakran szórakoztatja instagram- és facebook-követőit játékokkal, feladványokkal, többek között ennek a bornak (vagy a címkén szereplő madárnak) is nevet keresett a közösségi oldalakon. A legnagyobbat a "Marty McFly" (lásd "Vissza a jövőbe") ment a válaszok közül, úgyhogy a köztudatba már ezzel a névvel megy át az új családtag. Azt, hogy mit hoz Tokaj és Balassa István számára a jövő, még senki nem tudja, de nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a bor semmiképpen sem vissza, hanem a jelenbe tekint.

Balassa Furmint 2019
5 dűlő (Hangács, Dorgó, Betsek, Kakas, Szent Tamás) termésének házasítása, 70%-ban hordóban, 30%-ban tartályban erjedt.
Az illat krisztálytiszta, fajtajelleges, torzítások nélkül, a vezérszólam tökéletesen idézi a lédús vilmoskörtét, a háttérben fehér virágokkal, citrusokkal, zöldalmával, citromhéjjal. Kóstolva közepesnél karcsúbb test, könnyed, eleven, egyúttal a kereteit szépen kitöltő korty fogad, lendületes savakkal. A szikár, de nem kemény savakat elsősorban ismét a furmint körtés jegyei öltöztetik, emellett visszaköszönnek a citrusok, a zöldalma, egy kevés őszibarack és birsalma, moderált fűszeresség, a korty végén finom melegség és egy kevés méz, leheletnyi vanília. A bor könnyen csúszik, szépen hozza a furmint gyümölcsösebb, barátságosabb arcát, enyhe sósság felel a termőhelyi karakterért. A 2018-as Balassa Furminthoz hasonlítva könnyedebb a "Marty", kevesebb hordóval és maradékcukorral, gyümölcs-központúra hangolva, így mondhatjuk, hogy valóban sikerült furmint és a borvidék közérthető módon történő bemutatása. Értelemszerűen ez a bor nem is célozza meg és nem éri el a dűlős borok koncentrációját, mélységét, komplexitását, és így persze az árát sem. Tokaji furmint kapudrognak viszont tökéletes, azután aki akar, még bőven lépkedhet feljebb, minden szempontból. Az öt pontot a magam részéről kevésnek éreztem, a haton gondolkoztam-> 6p-. (2850 Ft - Bortársaság, pincétől)