Elfér. Ezt a tényt több tucatnyi szakirodalom, színes-szagos atlasz, enciklopédia és kézikönyv igyekszik bizonyítani. Miközben a kínálat széles, a magyar nyelven elérhető anyagok között sokszor futhatunk bele hiányos és/vagy idejétmúlt kiadványokba, de a kevésbé sikerült fordítások sem ritkák. A bor világatlasza ebben az útvesztőben igyekszik iránymutatást kínálni már 1971 óta. Ez a sztori érkezett most el a nyolcadik, borítója szerint teljesen átdolgozott kiadáshoz. A kötet elsősorban azoknak igyekszik megfelelni, akik átfogó képet szeretnének kapni a világ borvidékeiről, a szőlőfajtákról és a technológiákról, mindezt nem kevés földrajzzal és színvonalas kidolgozottságú képi világgal megtámogatva. Az átdolgozott atlasz tehát egy nehéz, de esztétikus iránytű a borvilághoz.
Az világos, hogy a könyv átdolgozását a fogyasztói ízlések, a klímaváltozás és a fenntarthatóság előtérbe kerülése okozta hangsúlyátrendeződés, valamint az új technológiák megjelenése indokolja. Mindezen behatások pedig olyan gyorsan alakítják a borkészítést, és vele együtt a fogyasztási szokásokat is, hogy a 2013-as kiadás után hat évvel a szerzők (Hugh Johnson és Jancis Robinson) elérkezettnek látták az időt az újra-nekifutásnak. Az eredmény az, ami a kiadvány korábban is volt: egy szerethető, élvezettel forgatható, de mégis megbízható és informatív, képi- és térképi illusztrációban gazdag olvasmány, melynek ott a helye minden bor- és könyvrajongó polcán.
A kötet első része átfogó képet ad a szőlőtermesztés és a borkészítés alapjairól. Közérthetően, de mégis szakszerűen ismerteti a különböző technológiákat, valamint azok borstílusokra gyakorolt hatásait. Ezt követően az atlasz mintegy háromszázötven oldalon keresztül tárgyalja a világ legfontosabb borvidékeit. Teszi mindezt esztétikus és informatív térképek, infografikák és fényképek segítségével. Az itt felkínált ismeretanyag könnyen feldolgozható, ráadásul egyaránt lehet hasznos és izgalmas akkor is, ha a világ borait otthon kóstoljuk, és akkor is, ha éppen útra kelünk.
A korábbi kiadáshoz képest a hangsúlyok érdemben nem tolódtak el, Németország viszont egy kicsit kevesebb, míg Új-Zéland és Ausztrália, valamint Dél-Amerika egy kicsivel több helyet kapott. A Földközi-tenger keleti része és az ex-szovjet tagállamok borbuzi-szempontból érdekesebb országai, melyek korábban ömlesztve kerültek tárgyalásra, ezúttal külön fejezetet kaptak.
Hazai szempontból érdekes tény, hogy az atlaszban mindösszesen négyoldalnyi Magyarország található, melynek a felét csak Tokaj teszi ki. Ez a teljes terjedelem csupán egyetlen százaléka, amely kijózanítóan jól mutatja országunk jelentőségét a világ bortérképen, valamint Tokaj jelentőségét Magyarország bortérképén.
A bor világatlaszának nyolcadik kiadása egy kiváló kötet mindazoknak, akik átfogó képet szeretnének kapni a világról a bor szemüvegén keresztül, valamint ehhez kapcsolódóan kellő mértékű rajongást éreznek a földrajzzal kapcsolatban is. Abban már nem vagyok biztos, hogy az ezt megelőző kiadás kevésbé megszállott birtokosainak érdemes megvásárolni a friss verziót, de az nem is kérdés, hogy az atlasznak helye van a borfogyasztók könyvespolcán.
Egy kötetet közvetlenül a GABO Kiadó marketingesétől, Domány Katalintól kaptunk. Furmintfan példánya saját beszerzés, az összehasonlító illusztrációkat ő készítette.
