Folytatódik a Balaton-sorozat, méghozzá egy olyan borászattal, amely még nem szerepelt a Borrajongón. A PAP Wines első fele a Papa Áron Pince rövidítése, a név mögött pedig Molnár "Papa" Áron és felesége, Karina Vissonova állnak, akik Koppenhágában ismerkedtek meg és 2010-ben telepedtek le a Szent György-hegyen. Molnár Áron Londonban született, majd bejárta a fél világot, a Közel-Kelet és Földközi-tenger térségeitől Burgundiáig, Indiáig és Dániáig. Áronnál a főzés szeretete az éttermeket vezető szülőktől hozott családi örökség, nem csoda, hogy a felhalmozott gasztronómiai tapasztalatokat most a Szent György-hegyi birtokon nyitott saját kis étteremben kamatoztatja, de néha a lemezjátszók mögé is beáll különféle rendezvényeken, hiszen sokáig lemezboltosként és DJ-ként dolgozott.
Áron és Karina borokat először csak saját örömükre készítették boraikat a közel 3 hektárnyi saját szőlő terméséből, az utóbbi években azonban a néhány ezer palackból már kicsit szélesebb közönség is részesülhet. A Szent György-hegy déli és dél-keleti lejtőin található szőlőket minimális beavatkozású, biodinamikus módszerekkel művelik, a termést kézzel szüretelik, majd a szőlőszemeket gondosan válogatják. Boraikat amolyan garázsboros stílusban, minimális beavatkozással készítik, alacsony kéntartalommal, adalékanyagok nélkül. Mind a vörös-, mind fehérborokat magyar tölgyfából készült barrique-hordókban érlelik. Vörösboraik a pinot noir-ból és több fajta házasításából készülnek - utóbbi a Bazalt Cuvée -, fehérborok közül szürkebarátot, olaszrizlinget és a kettő házasításából készített Bazanite Cuvée-t, ezenkívül narancsborokat zárnak palackba.
A VinoPiano-ban csaptam le a nyár folyamán egy palack Bazalt Cuvée-re, amit augusztus utolsó hétvégéjén bontottam fel a Balaton-sorozathoz.

PAP Wines Bazalt Cuvée 2018
Cabernet franc, merlot, cabernet sauvignon és zweigelt házasítása, 18 hónapig használt barrique hordókban érlelve. Közepesen világos és fürge mozgású bor fogad a pohárban. Az első felvillanó illatjegy a fűszerpaprika, de ez tovatűnik, vagy legalábbis teljesen a háttérbe húzódik. Alapvetően piros gyümölcsök - első nap piros ribizli, némi szamóca, josta és csipkebogyó, másnap inkább a ribizli mellett inkább meggy - a háttérben egy kevés zöldfűszer és enyhe földesség adják az aromákat mind illatban, mind ízben. Másnap melegedve váratlanul feltűnt egy meglepő virágos jegy és finoman egy kevés bors is. Teste közepesnél könnyedebb, de megvan benne a kellő beltartalom és a szerkezet is arányos. A sav mennyiségre és dinamikában is jól illeszkedik a borhoz, a kevés tannin integrált, az alkohol nem szaladt el, hordót jóformán nem érezni, a lecsengés legalább közepes hosszúságú. Első blikkre puritán, eszköztelen bornak tűnt, közvetlenül bontás után tűntt a legintenzívebbnek és a leggyümölcsösebbnek, de átmeneti zárkózottság után kiderült, hogy vannak még bőven feltárásra váró rétegei. Az alacsony kénszint csak minimális nyomot hagy rajta, így aztán nem egy behízelgő gyümölcsbomba, de semmi zavaró aroma vagy oxidáció nem sújtja. Nem állítanám, hogy instant kedvenc lett, de minél több időt töltöttem vele, annál izgalmasabbnak találtam. Mindenképpen egy érdekes színfolt a Szent György-hegyi borszíntéren. 6p-