Ha kapacitáshiány miatt mélyebbre nem is ások a pincekínálatban, az biztos, hogy Losonci Bálint kékfrankosból szűrt alapborát az elkészítésének összes évjáratában kötelezően el szoktam fogyasztani. Van az úgy, hogy többször is. Azért, mert szeretem. És azért is, mert ritkán találni itthon hasonló filozófia mentén elkészülő vörösbort. Ez a sztori ugyanis nincs túlgondolva: egy egyszerű, gyümölcscentrikus örömbor képét mutatja évről-évre, amely elsősorban a direkt élményekről, mintsem a komoly elmélyülésekről szól. Mindezt ráadásul szokatalnul professzionálisan kivitelezve. Az aktuális évjárat pedig ezt a zászlót viszi most tovább, ügyesen.

Színre élénk, szinte lilás, fiatal bor képét mutatja. Illatban tisztán és direkten epres, málnás és szilvás, az egyenes gyümölcsösségen túl nem zavarja semmi az összképet. A korty kerek, a közepesnél kevesebb savat alacsony szesz, illatazonos gyümölcsaromák és rendezett szerkezet kíséri.

Nem bonyolult, nem rejteget túl sok felfedeznivalót, mégis rendkívül jól fogyasztható, ráadásul még élményszerű is. Ha azt mondom, hogy 5 pont, akkor nem mondtam semmit sem. Az talán lényegesebb, hogy a palack teljes tartalma gyakorlatilag pillanatok alatt tüntethető el, szinte lendületből. Hamarosan indulok is a következőért. (2950 Ft, Bortársaság)