Május elseje van, a munka ünnepe, és - mint a héten megtudtam - idén éppen mára esik a nemzetközi sauvignon blanc-nap is, amit minden évben május első péntekjén ünnepelnek, akik számon tartanak ilyesmit. Idén - úgy tűnik - én is az ünneplő tömeg egyik lelkes tagja vagyok, mégpedig a képen szereplő palack tartalmának az utolsó decijével koccintok képzeletben. Az egybeesés kvázi véletlen, a tavasz beköszöntével ugyanis mindig meglódul a sauvignon blanc-fogyasztásom, ennek köszönhetően a mai írás főszereplője a fent említett apropó ismerete előtt is felbontásra ítéltetett a hét közepén. Ez a bor ugyanis az első futó találkozásunk során eléggé meggyőzőnek tűnt ahhoz, hogy sort kerítsek egy hosszabb randevúra, úgyhogy gyorsan el is mesélem, másodjára is működött-e varázs.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a sauvignon blanc inkább epizódszereplő a Villa Tolnay szortimentjében az olaszrizling, a rajnai rizling és a francia fajták mögött, de ezzel együtt úgy tűnik, stabilan bent marad a kínálatban. 2012 volt az első évjárat, a korábbi hárslevelű ültetvényt oltották át a birtokon, miután az nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A Villa Tolnay-nál a sauvignon blanc többnyire a könnyedebb Tavasz-sorozat tagjaként került piacra, de 2015-ben például készült bele kísérleti amfórás tétel, és szerepelt már házasításban is. A tavaly megújult pince-arculat és termékpiramis szerint a mai bor az "egy csillagos" kategóriában játszik, azaz lényegében - a korábbi Tavasz-széria folytatásaként - továbbra is az első lépcsőfokot képviseli a három szintre tagozódó választékban. Ez persze önmagában semmit nem von le a bor élvezeti értékéből, sőt, én úgy éreztem, hogy "egycsillagos" áron kaptam egy kifejezetten remek és érdekes bort.
Villa Tolnay Sauvignon Blanc 2019
A termés a Fekete Bács-hegyről érkezik, az alapanyag spontán erjedt, nagyobb részben tartályos, kisebb részben hordós tételek házasításából állt össze a kész bor, amely rövid ideig seprőn is érlelődött.
Az illatból szerintem ki lehet hámozni a fajtát, amely mégsem erőlteti rá magát a fogyasztóra: a sokak által gyűlölt macskapisi és frissen vágott csalán helyett inkább az érettebb, gyümölcsösebb aromák skáláján játszik. Citrusok és sárga húsú gyümölcsök - narancs, ananász, sárga húsú őszibarack, citrom és lime, mangó és sárgabarack - vezetik az illatot szépen egybeforrva, bodzavirágos, zsályás, citromhéjas, enyhén sós-köves aláfestéssel. A hangsúlyok a hűvösebb citrusos és a melegebb tónusú sárga húsú gyümölcsös végpontok között a hőmérséklet és az levegő függvényében ide-oda tolódnak. Szájban megvan a kellő vibrálás, a savak kellően dinamikusak, ugyanakkor nem túlzóan élesek, a korty érzete picikét fogós, miközben a magja enyhén krémes érzetű is. A kevés hordó is hozzátesz egy dimenziót az összképhez, némileg kiszélesíti is az egyébként közepesnél karcsúbb testet. A bor szépen kitölti a keretit, lendületes és rétegzett, kifejezetten hosszú lecsengést produkál. Az ízvilágot tekintve is a citrusok és sárga húsú gyümölcsök kettőse, vagy még inkább elegye a meghatározó, a háttérben meghúzódó zöldfűszeres, zellerszáras, enyhén sós reflexekkel. Nem egy közhelyes sauvignon blanc, viszont - szerintem - kifejezetten izgalmas bor, baráti áron. A fajta rajongóinak mindenképp érdemes tesztelni és azoknak is megérhet egy próbát, akik a sauvignon blanc közhelyesebb interpretációit kevésbé kedvelik. Én mindenesetre nagyon szerettem. Best buy. 6p (2450 Ft - Bortársaság)
