Ez a mai kóstolójegyzet tulajdonképpen egy mellényúlásnak köszönhető. Nem a borász nyúlt mellé, tegyük hozzá gyorsan, hanem én, amikor péntek este a Homonna Kékfrankos palackját akartam kihúzni a bortartóból. Már éppen hajtottam bele bőszen a dugóhúzó spirálját a Diam-dugóba, amikor észrevettem a tévedésemet.
Sebaj, ha már így esett, kibontottam a palackot, miközben természetesen megkerült az eredetileg kiszemelt áldozat is, de vele majd más formában, a tavaszi borpárok között lehet találkozni. Ami pedig a mai témát illeti, ha minden mellényúlásom ilyen szerencsés végkifejlettel kecsegtetne, nem bánnám. A száraz tokaji borokat (főleg a furmintot) számos oldalról szokás kritizálni: savak minősége, hordóhasználat, egyensúlyi problémák, ihatóság, és így tovább. Ez a bor - szerintem - képes a két fő tokaji fajta és a termőhely karakterét egyszerre finoman ötvözni és őszintén közvetíteni, anélkül, hogy aknára taposna, miközben az arctalanság vádja távolról sem illetheti.

Homonna Birtok Válogatás Furmint-Hárslevelű 2017
Az illatot sárga húsú gyümölcsök - sárgabarack, narancs, sárga húsú őszibarack, narancsos Haribo gumicukor - uralják, egy kevés méhviasz és gyurma kíséretében, harmadik nap környékén beúszik a képbe egy enyhe nedves gyapjús motívum is. Kóstolva vastag és koncentrált, elég intenzív és hosszú, egységes, megbonthatatlan szerkezettel. A masszív savak stabil gerincet adnak, a 14% alkohol nem tűnik fel, a hordó leheletnyi cserességet ad, de nem tolakszik, egy pici maradékcukor is érezhető. Van egyféle rusztikussága a kortynak, de valahogy ez olyan magától értetődő részét képezi a bornak. Ízben visszatérnek a sárga húsú gyümölcsös, narancsos, barackos aromák, cseppnyi mézzel, finom fűszeres és sós aláfestéssel, szép lecsengéssel. Komoly, karakteres bor, ami érzésem szerint még hosszú évekig tarthatja remek formáját. 7p (7600 Ft - Bortársaság)