A Pannonhalmi Apátsági Pincészet Hemina névre keresztelt bora jó 15 éve indult, ha minden igaz, a 2005-ös volt az első évjárat (a vörös Hemina később érkezett mellé). Eleinte a pincészet csúcs-fehérbora volt, aztán inkább amolyan - miután árban a rajnai rizling válogatás Prior beelőzte - amolyan prémium birtokbor szerepet tölt be, a fehér Tricollis nagytestvéreként. A chardonnay-ra építkező (a főfajta dominanciáján túl az évek során váltakozó fehér fajtákkal fűszerezett) házasítást kezdetben elég gyakran érte az a vád, hogy a túltolt (új)hordó és seprőfelkeverés mellett kissé lustácska és gyümölcstelen.
Azóta eltelt majd' 15 év, mind a borfogyasztók, mind a borászok a könnyedebben fogyasztható, gyümölcsösebb borok felé fordultak, finomodott a pannonhalmi apátsági borok stílusa is. Én pedig egy tavaly decemberben kóstolt korty alapján szerzett futó benyomáson felbuzdulva vettem egy palackot a Hemina aktuális évjáratából, hogy meggyőződjek róla, elmélyültebb kóstolás során is beváltja-e a bor a hozzá fűzött reményeket.
Pannonhalmi Apátsági Pincészet Hemina 2018
80% chardonnay, 15% viognier, 5% sauvignon blanc házasítása, 500 literes hordókban erjesztve, almasavbontás után 6 hónapig seprőn tartva, rendszeres kevergetés mellett.
Az illat eleinte meglehetősen visszafogott, melegedve virágok, érett fehér húsú gyümölcsök bukkannak fel. Érett alma, ananász, némi őszibarack és diszkréten a hordó fűszerei is megjelennek. A közepes testhez inkább széles, mint magas savakat kapunk, a hordó nem túlzó, de jelenléte határozott, a papíron nem éppen alacsony alkohol sem lóg ki, bár a korty végét azért kicsit fűti. Alma, ananász, érett citrusok, pici narancs, kis fűszer és mandula adják az aromákat, a hordó inkább megmarad fűszernek, a korty mandulás kesernyével zárul - ebből mondjuk kevesebbel is beértem volna. Összességében véve nem lettem most sem rajongó, de komolyabban belekötni sem tudok a borba. Profi munka, különösebb izgalmak, "x-faktor" nélkül. (3500-4000 Ft - Bortársaság, Radovin, stb.) 5p+
