A nyárvégi badeni kiutazásom alkalmával lehetőségem nyílt arra is, hogy egy rövid, legfeljebb órákban mérhető kitérőt tegyek az osztrák térfélen, erre pedig nincs is jobb választás, mint Wachau. Tekintettel arra, hogy számomra ez volt az első ilyen alkalom, így a Melk településen (vagy inkább felette) elhelyezkedő, a környék egyik jelképeként is jegyzett apátság kézenfekvő döntésnek tűnt. Az pedig világos, hogy az apátság saját üzletében jobban érdekelt a borospolc, mint a hűtőmágnesek széles kínálata, így hát rá is raboltam egy palack alaprizlingre, amit Josef Jamek készít az apátság számára. Abban biztos voltam, hogy a hazaszállított palack tartalma élményszerű lesz, úgyhogy az azonnali nyitás helyett úgy döntöttem, hogy az év végére hagyom a dolgot. Jó ötlet volt.

A körülmények miatt nincs túl sok háttérinformációm a borról, de joggal feltételezhetjük, hogy ennek az átcímkézett változatáról van szó. Hordót valószínűleg nem látott. Az illat közvetlenül a nyitás után fülledt, amit egy-két perc szellőzéssel maga mögött hagy, helyét zöldalma, körte és egyéb fehérhúsú gyömölcsök veszik át. Összhatását tekintve élénk is kifejező, de az ebből fakadó közérthetősége ellenére is komoly és komplex tud lenni.

A korty hozza az illatból fakadó elvárásokat: határozott, lendületes, savai pengék, erőteljesek, de mégis tökéletesre csiszoltak, a szesz moderált, az egész pedig éppen annyira gyümölcsös, amennyire lennie kell. Tökéletes alaprizling a klasszikus osztrák receptkönyv szerint, de komolyabb izgalmak nélkül.

Magyar szájnak már ez is csoda, ezért az osztrák fehérborokban kevésbé járatos fogyasztók számára abszolút élményszerű. Beszerzése szuvenírborként gyakorlatilag mindenki számára ajánlott, aki szereti a stílust. Az én palackom alig egy óra alatt ürült ki, ami többet mond annál, hogy eléri a 6 pontot, alulról. (cca. 15 €, Stift Melk Shop)