Már július vége van, ennek ellenére alig rosé-ztunk itt a Borrajongón. Pedig a nyár aligha telhet rosé nélkül, úgyhogy a nyár hátralevő néhány héten a "tegnap ittam"-ok keretében igyekszem pár kellemes rosé-élményt megosztani. Kezdem is mindjárt egy, a műfaj alfájának és omegájának számító Dél-Franciaországból származó borral, ami ugyan nem provence-i, de egy életképes kistestvér Languedoc-ból.
Sacha Lichine a Chateau d'Esclans legendássá vált, Whispering Angel névre hallgató borával szerzett magának hírnevet a prémium rosé kategóriában és tette a provence-i rosé-t nemzetközileg ismertté és vágyott (luxus)termékké. Az első évjárat 130000 palackjához képest az utóbbi évjáratokból már csak a Whispering Angel-ből kb. 6 millió palackot töltöttek meg, és 90%-uk az USA-ban talál gazdára. A birtok több más bort is készít, a többféle rosé (Rock Angel, Garrus, stb.) mellett fehéret és vöröset is. A Sacha Lichine saját nevével fémjelzett és a csibe-tyúk-kakas hármasára felépített borcsaládot inkább a mindennapok asztalára tervezték és az árat is ennek megfelelően lőtték be. A borok alapanyaga a dél-franciaországi Languedoc-Roussillon régióban, Hérault megyében terem. Ahogy a palackokon is szerepel: ezeket a borokat élvezni kell, nem bálványozni. A hétvégén a "csibét", azaz a rosé-t vettem közelebbről szemügyre.
Sacha Lichine Le Poussin Rosé 2018
Grenache és cinsault házasítása. Az illata végig diszkrét marad, először hóvirágos, szamócás jegyeket hoz, majd egy ideig piros bogyós gyümölcsöket - szamóca, cseresznye - idéz, végül a barackvirágos, őszibarackos, mangós motívumok erősödnek fel. Kóstolva a magyar rosé-átlagnál strukturáltabb és izgalmasabb, erről pedig jó eséllyel a finom fanyarság és a minimális, de érezhető tannin tehet. Savai a helyükön vannak, nem élesek, de élénkek, amennyire kell. Az első korty a nyelv hegyén egy kis pezsgő érzetet is okozott, de utána sem látszatra, sem szájban nem éreztem szénsavat. Az ízintenzitás sem eget rengető, de kiegyensúlyozott, karakterét nézve az illatot követi. Először inkább piros bogyós gyümölcsöket érezni, ezekből a szamóca marad is végig, majd némi őszibarack, mangó, pink grapefruit, citrus, finom fanyarság tűnik fel. Ez még nem Provence, de egy lépés arrafelé. Hazai mércével mérve nem olcsó, de akinek a provence-i rosé túl drága, a magyarok nagy része meg nem jön be és egy kis kitekintésre vágyik, annak egy próbát megérhet. Nekem bejött. 5p (3100 Ft - Bortársaság)
