A Céh Kereszt Kadarka Heimannék legfontosabb bora. Merész állítás, de nem alap nélkül való. Azért merész, mert a hazai nagyvörös palettán a Barbár és a Franciscus igazi állócsillagoknak bizonyultak, a legfontosabb háromezer közeli kategóriában pedig a birtokbornak van bérelt helye. Kadarka fronton alakul a kínálat vertikálisan és horizontálisan is. Egyre több termelő kínál jól megkülönböztethető stílusban a legizgalmasabb hazai kékszőlőből.. És ez jó. Nemcsak a borász stílusa és a termőhely alakítja, tágítja ezt a spektrumot, de van ott eltérés klónokban, hordó használatban és még sok apró, de fontos mozzanatban is. A klasszikus, kistestű, leheletnyi csersavval bíró, vibráló intenzitású csupa gyümölcs örömbomba kadarkákat szerencsére már egyre több termelő szállítja évről-évre. Az utóbbi években számomra a legtöbb élményt három pince, nevezetesen Bott Frigyes, az Orsolya Pince és a Heimann család szállította, A közelmúltban Szekszárdon (a Pécsi Kutatóintézet segítségével) érdekes kísérletbe fogtak, aminek az egyik folyománya a címszereplő bor.
Aminek a fő kérdése számomra lehet-e, kell-e vagy érdemes-e komoly bort faragni a kadarkából. Gyakorlatilag a legjobbak már az összes fontos lépést megtették: klónszelekció, terméskorlátozás, ideális szüreti időpontok belövése már kipipált részfeladatoknak tekinthetők. Talán az utolsó fontos lépés nincs még letisztázva: legyen hordóban,ha igen milyenben és mennyi ideig, a hordó adjon-e bármiféle plusz karaktert a bornak, vagy csak a háttérben meghúzódva segítse az ideális mikrooxidációt?
A Céh Kereszt kadarkája három tényezőben is felülmúlja a pince “alap” kadarkáját. A nevéből is következően, dűlőszelektált, részben emiatt is nagyobb benne a P9-es klóntól eltérő karakterisztikájú változatok aránya. Ezek elsősorban a fűszeresebb, 120-as sorozatot jelentik (P122, 123, 124), de tanninosabb végeredményt produkáló klónok is szerepet kapnak, mint a 147-es vagy a 173-as. A másik fontos tényező a hordó, egy világos pörkölésű burgundiai Rousseau Video. Ezek a faktorok külön-külön is, de együtt már markánsan tágítják a fajta ticipitásáról alkotott képemet. Színben inkább vörösboros mint silleres, egyből lehet látni, ez már nem az a tipikus bordói antianyag lesz. Itt van súly,hossz és mélység is, igaz, ennek az árát játékosságban, gyümölcsökben és fűszerezettségben fizeti meg. Annak ellenére, hogy nem a gyümölcsösségével hódított meg igazán, azért van benne bőven kadarka örökítőanyag. A penge savgerinc szép ívet ad a kortynak, a magabiztos hordós jelenlét mellett sincs semmilyen zavaró kaparó jegy benne, a közepesnél nagyobb mennyiségű (kadarka univerzumban) csersav tökéletesen simul az alkotók egyvelegébe. Izgalom faktorban és ízekben nem veszi fel a versenyt a műfaj klasszikusaival, viszont szerkezetben az egyik legjobb, amit eddig ittam. És ami a legfontosabb: a fa nem ad mesterséges keretet, csupán finoman formál a háttérben, nem torzít, csak statikailag támogat. Erős 6 pont. (4650 Ft - Bortársaság)
