Ritka, de nem példanélküli szőlőeset, hogy az utód többre viszi a saját szüleinél, már ami a szélesebb körű el- és közismertséget illeti. Ha helyi szemmel nézem, akkor az osztrák gyökerekkel rendelkező szentlőrinci és zweigelt fajtákkal kapcsolatban mégis valami hasonló dolgot állíthatunk: előbbi – történetesen az egyik szülő – bár népszerűnek tekinthető hazájában és Csehországban is, itthon módfelett kevesen kísérleteznek vele. Zweigelt-tekintetben más a helyzet, akadnak itthon is mennyiségileg észrevehető, minőségileg pedig értékelhető próbálkozások is. 

Bizonyára róluk is lesz szó hamarosan, addig viszont álljon itt egy északról behozott szentlőrinci – szlovákul csak egyszerűen svätovavrinecké, miként az a bejegyzéscímben is szerepel –, amelytől inkább alapszintű látókörtágítást, mintsem lehengerlő komplexitást vártam el, amikor megvásárlása és megkóstolása mellett döntöttem. Ezt részben és tulajdonképpen teljesítette is.

A Movino egy kifejezetten nagy igényspektrumot lefedő szlovák bornagytermelő egyébként, amely széles portfóliójával nagyjából minden felmerülő igényt lefed a gyümölcspárlatoktól kezdve a rozén át a pezsgőkig. Felvidéki kontextusban megkerülhetetlen, itthonról pedig a nyitottabb szemű fogyasztók számára többnyire ismerősnek számít.

A kóstolt kettőezer-tizenhatos szentlőrinci a mojevino-sorozatuk része, amelyről annyit biztosan tudunk, hogy boraihoz Dél-Szlovákiából szedik a szőlőt, valamint azt, hogy árban és kommunikációban is a hétköznapi asztalokat és fogyasztókat igyekeznek megcélozni velük.

A hétköznap és az asztal adott volt, a fogyasztó-szerepet pedig már évek óta gyakorlom, így hát kíváncsian távolítottam el a műanyagot a palack nyakából. Kitöltéskor egy kifejezetten sötét színű anyag fogadott újborosan lilás villanásokkal. Orrban tiszta, közérthetően epres, málnás, piros gyümölcsös karakterű cucc, és bár nincsenek mélységei, tulajdonképpen kellemesnek mondható.

A korty alig közepes, az illatnak megfelelően gyümölcscentrikus, a savaknak és az alacsony alkoholnak köszönhetően inkább frissítő, gyümölcsleves hangulatot áraszt. Tanninja nem sok van, de ami van, az sajnos nem kifejezetten jó minőségű. Röviden és tisztán búcsúzik.

Korrekt karakterű alap-tucatbor. Ha ennél többre vágyunk, csalódni fogunk, de ha termelői szándék szerint kinyitjuk egy hétköznapi vacsora mellé, és megpróbálunk nem túl sok figyelmet fordítani rá, simán kellemesnek bizonyulhat. 4 pont. (5,20€, Billa)