Ahogy 2012 óta minden évben, idén is tudósítunk a Furmint Február Vajdahunyadvárában megtartott nagy kóstolójáról, ahol évről-évre felvonul a Kárpát-medence furminttermelőinek apraja-nagyja. Idén sem volt ez másképpen, és bár az orosz elnöki delegáció aznapi látogatása alaposan felkavarta a főváros közlekedését, az érdeklődőket ez sem riaszthatta el: kora estére a Mezőgazdasági Múzeum termei szokás szerint megteltek vendégekkel.
A sorrendben nyolcadik Furmint Február Kóstolón 94 kiállító mutatta be borait, mondhatjuk nyugodtan, hogy ez már tényleg a bőség zavara. Nekem sem sikerült annyi újdonságot levadászni, mint szerettem volna, de ennyi borászathoz és borhoz már két nap és két fogsor is kevés lenne. Bár a fogaim így is megérezték a savakat, a 2015-ös tételek általánosságban véve barátságosabbak, zamatosabbak, könnyebben fogyaszthatóak, mint a 2013-as (vagy 2014-es, már akinél forgalomba került) furmintok voltak ilyen idős korukban, az eddig befutott pályájuk alapján azonban gyorsabban is érnek.

A furmint propaganda idén minden fronton is új sebességre kapcsolt: a kóstolón jelentette be Kiss Eliza, a Földművelésügyi Minisztérium kiemelt borágazati ügyekért felelős miniszteri biztosa, hogy a kormányzat a furmint évének nyilvánította 2017-et, azzal a céllal, hogy felhívja a nemzetközi és a hazai piac, illetve a fogyasztók figyelmét az egyik legfontosabb őshonos magyar szőlőfajtára. Ezzel a Furmintday kezdeményezés után most az állam is beállt a furmint mögé. Meglátjuk, mi lesz ezeknek a kampányoknak a nemzetközi szinten mérhető eredménye. 

A magunk részéről majdnem sikerült a lehetetlen, azaz, hogy a borrajongó blog mind az 5 aktív szerzője részt vegyen ugyanazon a kóstolón, de végül csak nem jött össze a csoportkép. :)
Így aztán "csak" négyünk top 10-es listáját és/vagy beszámolóját olvashatjátok lejjebb a hajtás után.

akov
Áts Birtok Furmint 2015
Bott Frigyes Furmint 2015
Csite Toplec Furmint 2013
Dobogó Furmint 2015
Holdvölgy Holdvölgy 7575 2015
Holdvölgy Vision 2014
Oremus Mandolás 2015
Orosz Gábor 6p Aszú 2002 
Sauska Birtok Furmint 2015
Szent Donát Márga 2013

rszabi
Balassa Mézes-Mály Villő 2015
Barta Öreg Király 2016 (M)
Bott Frigyes Super Granum 2015
Bott Határi 2015
Csite Toplec 2012
Gizella Szil-völgy 2015
Jakab Kulcsár 2015
Kikelet Váti 2015
Tokaj Nobilis Barakonyi 2015
Szent Tamás Percze 2015

furmintfan
Balassa Mézes-Mály Furmint Villő 2015
Barta Öreg Király Furmint 2015
Bott Frigyes Super Granum 2015
Bott Pince Határi Furmint 2015
Gizella Pince Szil-Völgy 2015
Jakab Pince Kulcsár Furmint 2015
Kikelet Váti Furmint 2015
Orosz Gábor Betsek Furmint 2015
Szent Tamás Pincészet Percze Furmint 2015
Tokaj Nobilis Barakonyi Furmint 2015
+Barta Öreg Király Furmint Válogatás 2016 (M)

A fenti listán túl jó volt látni a "Tokaj Y" közös standját és az 5 fiatal borász által képviselt pince (Árpád-hegy, Budaházy-Fekete Kúria, Homoky Dorka, Kvaszinger, Zsirai) folyamatos fejlődését mutató egyre szebb borokat. Az újabb birtokok közül a Montium szépen halad tovább a 2013-as borokkal kijelölt csapásirányon. A "tokaji fősodortól" eltérő stílusú, egyedi, karakteres borokat kóstoltam Csiténél és a Jakab Pincénél, 2006-os furmintokat Lenkey Gézánál. Az Oremus Mandolása hozta a megszokott magas minőséget mind 2015-ből, mind a 2009-es magnum palackból. A Carpinusnál végre kóstoltam a Grand Reserve Furmintot, érdemes volt. Orsolyák Attila borait már ketten is megénekeltük a blogon, most is jól muzsikáltak a frissebb és a régebbi tételek egyaránt. Tokajon kívül a Szent Donát és a Pálffy Pince borait szerettem a legjobban, sajnos Somló viszont idén valahogy nekem teljesen kimaradt.

drbarta
Drbarta nem toplistázott, helyette egy komplett beszámolót küldött:

Ez a Furmint Február annyiban kicsit rendhagyó volt, hogy elég hamar fejbecsaptak a nedűk, annak ellenére, hogy végig köptem az eseményt. Ezzel csak annyit, hogy még a szokásosnál is kevésbé kell komolyan venni a soraimat. :) 
Általános benyomások. Mindig is különleges alkalom számomra, amikor hordómintákat kóstolhatok. Szeretem a primer gyümölcsöket, és ebből a szempontból a palackozás után már valahogy semmi sem lesz olyan, mint előtte. Jó néhány remek hordómintát kóstoltam, kezdve a Tokaj Nobilis Birtokfurmintjával, amit azonnal képtelen voltam kiköpni, mert annyira finom volt. A Patricius Telekije szintén veszedelmesen csúszós anyag, lehet ennek a molekuláit se nagyon lehetett volna kimutatni a kis mobil leöntőm tartalmából. :) Kár, hogy megy az egész tétel a birtokborba (mármint a Teleki).  A Barta Öreg Király 16 pedig abszolút értékben is az egész esemény legjobb tétele lett számomra. Haraphatóan koncentrált és lédús, kicsattanóan örömteli, mégis már most körvonalazódik, hogy milyen tekintélyes anyag. (Ugyanitt a korábbi évjáratok is jók voltak, de az újbor elvitte a showt, amellett minden fakónak tűnt)
Zömmel persze 2015-ösöket kóstoltam, melyekkel kapcsolatban felemásak az érzéseim. A legjobbak közülük persze remek borok, de mégse tudok szabadulni a gondolattól, hogy egyszerűen nem akar úgy földbe gyökerezni a lábam a felhozataltól, mint néhány éve, amikor a 09-esek és 11-esek voltak porondon. A Bott Határi és a Nobilis Barakonyi koncentrált, szemrevaló borok, most valahogy erősebben érződött rajtuk a fa, mindkettő volt már nagyobb formában is az elmúlt hónapok során. Ugyanezt el tudnám mondani a Balassa Mézes Mályról, pár hónapja jobban tetszett, de ettől függetlenül is távoli az az élmény, amikor két egymást követő évben is, először 09-es, majd a 11-es végett kellett felkapirgálni az államat a padlóról.  A Gizella Szilvölgy minden szempontból kifogástalan bor és megérdemelten van rajta a listán, de itt is az motoszkált bennem, hogy nem ad akkora aha-élményt, mint anno a 09-es, de leginkább a 11-es. Kikelet Váti, talán a legszebb a 15-ösek közül, de mégse éltem át ugyanazt az eufóriát, mint amikor a 09-es elképesztően szaftos vérnarancsos-pink grapefruitos ízei beszippantottak. Tetszett még az AZ Nektár Vióka 15, régóta vártam, hogy a remek 08-as után ismét palackozzon a pince.  Megvoltak a korábban megszeretett gyantás-mentás díszítései az alapvetően koncentrált, mégis hűvös hangulatú bornak, szerintem ez kevésbé lesz megosztó, mint a sokat látott előd. Kissé megkésve és letompulva érkezve, de átlagon felülinek tűnt a Királyudvar Sec, illetve a Carpinus Grand Reserve.  Dorogi Istvánnál pedig a Deák furmintot tudnám kiemelni. Érdekes dolog, kezdetben nehezen értettem a borait, viszont minél gyakrabban találkoztam velük egyre inkább találtam bennük poént  a maguk sajátos, érlelt, maszkulin, véletlenül se behízelgően gyümölcsös világukban. Ezeken kívül rengeteg olyat kóstoltam, ami semleges és érdektelen volt, nem ritkán kissé sajtosan fülledt illattal, illetve olyanokat is, melyek összességében elég korrektek voltak, de mégse nyújtottak semmit, ami miatt megőriztem volna őket az emlékezetemben. 
Korábbi évjáratokat tekintve Csiténél lehetett kóstolni kissé sarkos, cseres, de mégis jó arányú, karakán, férfias furmintot 2012-ből, illetve félszáraz/félédes utódját 2013-ből, ami a maradékcukor ellenére hasonló stílusjegyekkel operált, semmiképp nem akart kényeztető desszertboros irányba menni.  Orsolyák Attila 11-es Szent Tamása is remekelt megint, igaz arról hárslevelűként most talán nem is illendő megemlékezni. 
Csudabogár kategóriában is megemlítenék még egy-kettőt. A H2 pincénél lehetett kóstolni botritiszes-maradékcukros furmintot 2014-ből, határozottan pofás volt, illetve bejött még az AZ Nektár pince narancsbora, persze kell hozzá nyitottság.

A kóstolóra a Furmint Február szervezői hívtak meg minket. Köszönjük szépen!