A villányi kékoportóval nagyjából az a csontig egyszerűsített helyzet, hogy a színegyezésen túl pont annyira nehéz belőle izgalmasat, sőt, jót találni, mint szabad ülőhelyet a csúcsidős kékmetrón. Legkevésbé sem vagyok témaszakértő, de nemcsak gyanítom, hanem kóstolom is, hogy a fajta többre hivatott annál, mint az a szerep, amibe többségileg kényszerítve van. Ezúttal is kerülném az önismétlést, ugyanis másfél év sem volt elég a világfordulásra. Akit érdekel, hogy mi volt a helyzet az oportótalajon akkor, az ássa bele magát az archívumba és vetítse ki az akkort a mostra. A posztmodern villányi termelők portugieserforradalma abban az értelemben látszik lecsengeni, hogy a minőség nagyjából állandó maradt (siker), mialatt mi szépen megszoktuk, hogy amott még ebből is tudnak maradandót alkotni (sebaj). Permanens probléma viszont, hogy az átlag nem látszik javulni, ehhez ugyanis a márkaeladó alapborok színvonalát kellene legalább az ihatósági lécig felküzdeni, hogy a telhetetlenebb elvárásokat egyelőre ne is említsük. Márpedig lehet szép a cégérzászló, ha esetlen katona kezébe adják, orral bukik vele a sárba. Vannak persze szabályerősítő kivételek. A villányi Sauska-szakasznál ugyanis úgy tűnik, hogy '15-ben összejött az oportósztori, és a módfelett élvezetes vörösborok többnyire megérdemlik, hogy az elfogyasztáson túl meg is dicsérjem őket hirtelen felindulásból.

Ez a bor sem fordítja ki sarkaiból a világot, de érezni, hogy tisztességes alapanyagból pakolták össze, ráadásul úgy, hogy a precíz pincekezelés során semmit sem vettek el annak frissességéből. Tiszta, lendületes, ugyanakkor meglepően tömör és ízletes. Sztereotip-fülledtségnek csak minimális nyomát lelni benne, ráadásul néhány percnyi oxigénkezelés után azt is levedli. Fűszeres, az ibolyás- és meggyes-vonalon mozogva tipikus, közepesen gazdag anyag. A korty arányos, a tanninpotmétert sikerült a nulla közelébe tekerni, savai nem túlzottan élesek, hosszban viszont simán elviszik ezt a kaliberű beltartalmat. Extrákról nem lehet beszámolni, de egyszerűségével szórakoztató nyárvörösnek tisztességes és átlag feletti. Eszembe sem jutott, hogy mentsek belőle másnapra. Eléri az 5 pontot, ráadásul az sem mellékes, hogy teljesítménytükörben nézve okosan került beárazásra. (2400 Ft, Bortársaság)