Van az a fura és megfoghatatlan érzése az embernek, hogy az ízlése állandóan változik. Ahogy egyre többet tapasztalunk, talán – gondoljuk – egyre közelebb kerülünk valamiféle bölcsek kövéhez. Amit talán sok-sok éve kedveltünk, ma már csak fanyalogva nézegetnénk. A sok élmény és méricskélés kitágítja a világot, a rossztól a csúcsig, a kristálytisztától a dögletesig vagy ezerszer oda-vissza dobál. Aztán könnyen kiderülhet, hogy a régi, az akkor feledhetetlen most az egyre táguló játéktér szélén billeg, pont ott, ahonnan valamikor elindultunk. Nem feltétlenül arra a jól „becsattantós” időszakra gondolok, amikor mindent megittunk, aztán később csak próbáltunk felejteni. Arra gondolok inkább, amikor az ember már egy kicsit rutinosabb és nagyon is odafigyel arra, amit csinál. Ha a változás folyamatát akarjuk követni, vannak azért biztos pontok, de valljuk be, nagy a homályzóna is. Én például vagy 15 éve voltam először Villányban és teljesen letaglóztak az akkori borok. Még az a hülye kis oportó is adta az x-faktort, a többiről pedig ne is beszéljünk. Az akkort rekonstruálni nem lehet, hiszen kétszer ugyanaz a bor nem fordul meg senki a poharában. Aztán ha mégis előkerül egy-egy korabeli referencia pont, akkor néha megszólal a vészcsengő és komoly zavar keletkezik a mátrixban. Ilyenkor kell megállni egy pillanatra és elmélázni azon, hogy ki vagy mi változik itt és vajon miért konyult le végleg kábé 10 éve a villányi csúcsboripar?

Álljon itt ez a bor élő példaként, a bizonyos szerencsés időszak legvégéről, egy kiváló évjáratból, egy csúcsszelektált bordeaux-i házasítás, amely rendet tesz a savtalanul édes, alkoholos lekvártengerek borzalmas poklában.

Gere Attila “Attila” 2006

Gere Attila csúcs hordó válogatása. A pontos adatokat nem találtam, de kb. fele cabernet franc lehet, egyharmada merlot, a többi meg cabernet sauvignon. Egészen elképesztő illat. Szinte bele lehet szédülni. Még fiatalos érzettel, szederrel, rumos meggyel, finom dohánnyal, medvecukorral, kávéval, garrigue és bőr enyhe illatával. Nem kevés, de komoly minőségű fa gazdagítja és teszi végtelenül komplex-szé. A korty is hozza, amit kell. Testes, sima, igen élénk savtartalommal, szinte feszes a bor, még fiatalos élet van benne. Szeder, sok fekete bogyós gyümölcs, kakaó, áfonya, fekete föld, felfoghatatlanul gazdag és egzotikus fűszeresség, zöldfűszerek hada adják az aromákat. Tíz év után is csak egy olyan alapvető érettséget mutat, ami azt súgja, most lépett be a fogyasztási ablakba. Iszonyú sűrű mag, szinte robbanó intenzitással, miközben az egyensúlyba sem lehet belekötni. A lecsengés végtelen, benne hosszú percekig érezni azt a féktelen és tiszta gazdagságot, amelyet Villány borai ma már defekt nélkül aligha tudnak. Világszínvonalú bor, sőt az egyik legjobb magyar vörösbor, amit valaha kóstoltam. 8p+ (már nem kapható, anno 25.000Ft volt a polci ára, pont 100 Euróra lőhették be, de ezzel ilyen minőség mellett nem vitatkoznék sokat)

(Köszönet Szomjas Gödénynek, hogy megmutatta.)