Ismét egy kiváló rendezvény, ismét egy kiemelkedő nemzetközi arc a Drop Shopban, ezúttal egy vidám októberi délutánon. John Hancock, az Új-zélandi Trinity Hill borászat alapítója/borásza/elnöke/arca/résztulajdonosa látogatott el Budapestre, hogy személyesen mutassa be a Hawke’s Bay-ben, azon belül a híres Gimblett Gravels régióban tevékenykedő pince borait. A rendezvény után volt szerencsém Johnnal egy asztalhoz ülni, egy jót beszélgettünk, amelynek leiratát – exkluzív interjú gyanánt – hamarosan itt a blogon el is olvashatjátok.

Az érdekes módon nem kiwi, hanem ausztrál születésű John Hancock közel 45 éve van a szakmában. Nem csak a Trinity Hill alapítója-tulajdonosa, de egyben az Új-zélandi bor egyik ikonikus figurája. Nem csoda, hogy ide jutott, hiszen gyermekkori emlékeit is két erjesztés közt tartja számon. A délnyugat ausztrál falu, ahol felnőtt vagy ötszáz lelket számlált, a külvilág távolságát csak a könyvtárban időnként ledobott újkönyves pakk igyekezett mérsékelni. Amikor John meglátta a „Making country wine” c. darabot, nem nagyon bírt ellenállni. 12 évesen nem gondolta, hogy a későbbi szakmáját alapozza éppen, amikor a házibor készítésének rejtelmeit fürkészi. Sokat várni sem kellet, hamarosan egy eperfa gyümölcse esett áldozatul a tanultaknak.

Nem részletezem, de az erjesztés még párszor előkerül a történetben, mire John 1973-ban végez a jó nevű Roseworthy College-ban. 1979-ben Új-Zélandra igazol, amely ebben az időszakban csupán borászati sivatag. „A (kollégák) teljesen hülyének néztek. Ugyan ki akart volna akkor Új-Zélandon borászként dolgozni?” – nevet nagyot John a fiatalkori naivságnak tűnő kalandon. Abban az időben egész Új-Zélandon volt vagy 35 borászat (ma kb. 700 van). A nagyjából müller-thurgauval „beszennyezett” Új-Zélandon ekkoriban a próbálkozás, a szőlőtermesztésre legalkalmasabb területek feltérképezése volt a legfontosabb feladat.

Igazi hőskorszak volt ez, amely szinte alig értelmezhető a világ legmagasabb literenkénti átlagárát parancsoló Új-Zéland ismeretében. A nulla mínuszról kb. két évtized alatt sikerült világszerte elismert pozícióba kapaszkodni. Ma ez mintegy 1.4 milliárd dollárnyi és 2 millió hektónyi borexportot jelen. A fejlődés akkor igazán nyilvánvaló, ha ezeket az adatokat a 2002-es statisztikákkal hasonlítjuk össze: 246 millió dollár értékben 0.23 millió hektónyi bor került akkor a pincékből a külpiacokra. Döbbenetes diadalmenet. Párhuzamként a teljes ausztrál export ma 1.8 milliárd dollár értékű, miközben a mennyiség 7 millió hektóra rúg. (Jó tanács: ne vessük ezt össze a magyar adatokkal, nem érdemes!)

No, míg ez az egész történt, John megfordult itt meg ott. Dolgozott több helyen Ausztráliában, majd később Új-Zélandon és egyre inkább a hűvös klímás irányokba terelte a sors. Egy hosszabb burgundiai tartózkodása során olyasmiket látott, amely egy ausztrál borász számára elképzelhetetlen volt. Ahogy hazatért, rögtön hordós erjesztésű chardonnay-t készített, de a fajtával igazán híres a ma már kultikusnak számító Morton Estate színeiben lett. Később, már a Trinity-korszakban egy szüretet Gerard Jaboulet-vel is dolgozott, hogy a syrah fajtával kapcsolatos tapasztalatát mélyítse.

A Trinity Hill John Hancock számára a szabadságot és az önmegvalósítást jelentette. Az első telepítések 1994-ben történtek, az első bor 1996-ban készült el, majd ezt követte a pinceépület 1998-as átadása. A borászat tavaly ünnepelte a húszéves évfordulóját. „Még mindig az első profitot keressük. A borkészítéshez óriási türelem és irtó mély zseb kell.” – nevet harsányan John Hancock. A pince leghíresebb bora a Homage syrah, a Gerard Jaboulet által a La Chapelle-ben és a Côte-Rôtie-ban vágott syrah és viognier vesszőkből telepített ültetvényről származik. Hét évjárata magabiztos 92-95 Parker pontot mondhat magáénak.

Hawke's Bay – csak rövid felelevenítés szintjén – az északi sziget keleti oldalán található, a Csendes Óceán partján. A szőlőtermő területek mintegy 4500 hektárt tesznek ki, a domináns fajta a chardonnay, a sauvignon blanc és a bordeaux-i versenyzők. A borvidék legjobb borai a 600 hektáros Gimblett Gravels régióból származnak, amely az árvíz hatására odébb lépő Ngaruroro folyó szabadított fel maga után valamikor a 19. században. A Gimblett Gravels-t szinte egyhangúan Új-Zéland legjobb termőhelyének tartják, amelyet saját kóstolásaim is simán megerősítenek. A bordeaux-ihoz hasonló homokos-kavicsos üledékes talaj rendkívül jó vízelvezetési tulajdonságokkal rendelkezik, tápanyagokban pedig extrém szegényes.

A kóstolt borok:

Hawke’s Bay Sauvignon Blanc 2012

John azt mondja, hogy a Marlborough és a Hawke’s Bay sauvignon blanc között a fő különbség, hogy Marlborough-ban később szednek, mert lassabban megy le a sav, eközben pedig a cukor lesz magasabb, így az alkohol is. A tipikus Új-zélandi sauvignon blanc szerinte túl aromatikus és vibráló, azért a legtöbb ételt agyonnyomja (pl. osztriga). A Trinity Hillnél a cél inkább egy európai sauvingon blanc készítése, amely nem feltétlenül az intenzitással teríti le a fogyasztót.

2g/l cukrot hordoz. Szép tiszta illat, már kis érettséggel, kiváló citrusos, fehér virágos aromákkal, trópusi gyümölcsökkel, maracuja visszafogott illatával. Egyszerre vonzó és komplex. Elsőre a hihetetlenül vibráló savassága tűnik fel, szinte elektromos sokk a nyelvnek, de közben éretlenség, zöldesség fel sem merülhet, észrevétlen találja meg a helyét a finom textúrában. Egy kevés fű, egy kevés csalán, némi macskapisi, citrusok, citrus-héj, friss alma, egres és trópusiak. Rendkívül összetett gyümölcsösség. Igaz felsoroltam a tipikus Új-zélandi sauvignon blanc jegyeit, a bor azonban közel sem tipikus és valóban egy európai gondolat lengi át. Kiváló hossz, emlékezetes bor. 11,5%. 7p+ (91-92)

Hawke’s Bay Trinity 2012

40% merlot, 20% tempranillo, valamint a két cabernet házasítása. Hűvös nyár, esős tél, nehéz évjárat. A bor többnyire acélban érett. Szép illat, elég mély, dzsemmel, rózsával és a tartály ellenére sok, és közönséges fával. A test alig közepes, a sav emelkedett, már-már nyers és a bor intenzitása sem tudja megfogni. Az erős fa-érzet – vélhetően chips – nem válik előnyére. 5p

Hawke’s Bay Syrah 2012

1-2% viognier-vel együtt erjed. Kevés illat, nehezen nyílik, majd hűvös syrah-érzetet ad. Ez is egy közepes testtel bír, szépen fűszeres, enyhén dzsemes-ribizlis. A sav emelkedett, frissességet és ismét nyersességet visz a borba. Lehetne intenzívebb, pici alulérettség-érzésem marad utána. 5p+

Gimblett Gravels „The Gimblett” 2011

Kétharmad részben merlot, egyötöd részben cabernet franc, a maradékot a malbec, a petit verdot és a másik cabernet adják. 16 hónap 225 literes francia fában. A közepesnél alig testesebb, elegáns, közepesen intenzív, szép gyümölcskarakterrel, jó minőségű fahordóval. Egyértelműen hűvös karakterű, lehetne kicsit teltebb-intenzívebb, a fa jó, de még dominálja a házasítást. Pici nyersesség érzet azért itt is van, ugyanakkor már sok értéket villant. 6p-       

Gimblett Gravels Syrah 2011

Bogyózva, de nem zúzva ment a kádba némi viognier társaságában. 14 hónap francia fa. Vonzó és mély fekete bogyós gyümölcsösség, finom borsosság, elegánsan alkalmazott minőségi fa. A közepesnél nagyobb test mellé jó intenzitás, narancsosan emelkedett sav, darabos-finomporos tannin jár. Ez a bor nem dzsemes, hanem friss, zavarba ejtően fűszeres és érett gyümölcsökkel teli. A korty gyönyörűen bontakozik ki az hosszú utóízben. 7p-

Tempranillo 2010

Jó évjárat. Fekete cseresznye által uralt karakter, némi eukaliptusszal, kávé és fa aromáival. Pici aszaltasság jellemzi, szép gyümölcsösség, dohányos hordó, miközben már érettséget is mutat. Egyértelműen hasonlít egy Ribera del Duerora, de mégis nagyon-nagyon más, és ezt nem csak a virgoncabb savnak köszönheti. 6p-

(Hálás köszönet a Drop Shopnak a meghívásért, John Hancocknak pedig a kiváló előadásért. A képeket a borászat honlapjáról vettem el.)

A Trinity Hill honlapja: http://www.trinityhill.com/

A Drop Shop honlapja: http://www.dropshop.hu/

Kapcsolódó cikkek: Beszélgetés John Hancockkal