Nem oly rég futottam bele ebbe a lengyel nyelvű, a lengyel borkultúra történelmi vetületeivel foglalkozó blogon megjelent cikkbe. Ami nagyon is felkeltette az érdeklődésemet, az a híres Fukier borkereskedés 1929-ben megjelent hirdetménye volt. A Fukierek (a német Fuggerek oldalági leszármazottai) Lengyelországbeli tevékenységéről viszonylag sokat tudunk, a 16. század elejétől fogva kereskedtek borokkal, és híresek voltak az egészen elképesztő Tokaji gyűjteményükről. Frank Strzyzewski, a téma kutatójának jóvoltából egy kiváló angol nyelvű prezentációt itt érhettek el, érdemes átböngészni.
Persze a dolog szomorú véget ért, hiszen a Varsót elfoglaló németek egyik első dolga volt, hogy a híres Fukier kereskedést kifosszák. Ez biztosan felsőbb szintű parancsra történt, hiszen az október 5-i varsói diadalmenetre röviddel, 1939. október 6-8. között a nácik közel hatezer üveg Tokaj-hegyaljai bort talicskáztak ki az ajtón. Hogy lássuk miért is fájdalmas ez, nézzünk pár adatot. A legrégebbi bor 1606-os volt, 328 üveggel őriztek belőle. Más régi évjáratok között megjelenik 1668, 1682, 1734 és 1754. A gondosan tartott, hatévente újradugózott palackok a háború után eltűntek, a legtöbben úgy gondolták megsemmisültek, vagy ha nem, akkor minden bizonnyal katonai torkok feneketlen mélyében merülhettek el. Később azonban, 1958-ban a Szovjetunióban tűntek fel a borok egy Zsukov marsall által szervezett eseményen, ahol „kultprogrammal” fűszerezve kevés kiváltságos személy kóstolhatta meg a rendkívül régi tokajiakat. A gyűjtemény egy része állítólag ma is megvan még valahol Moldáviában, a Krímben vagy kit tudja, hogy pontosan hol.
Röviden összefoglalva ennyi tehát, sokan sokfelé írtak a témáról. Viszont itt a fenti képen van ez az 1929-es hirdetmény, amiből egy és más még bőven kiolvasható. Először is a „borlap” száraz és édes magyar szamorodnikkal indul, Tokaj megjelölés itt nincs, igaz Tolcsva és Mád neve azért feltűnik. Alapborok lehetnek ezek (late harvest?), áruk a 6-12 Zlotyi tartományban mozog, max. 10-12 éves korban vannak. Ebből azért már látszik, hogy a kor embere jóval öregebb borokat ivott, mint mi. A következő szekció Tokaj-Hegyalja borait tartalmazza, itt már viszonylag korosabb tételeket látunk a 1888-1917 közötti időszakból, 13.50-60 Zlotyi árakon. A legalapabb bor és az akkor már a negyvenedik évéhez közeledő Eszterházy 1891-as 5 puttonyos aszú ára között csak tízszeres a szorzó. Tovább haladva elérkezünk a „Tokaj Ősi borai” c. részhez, amely jól mutatja, a legrégebbi muzeális tételek is forgalomban voltak. Nem mindig árulták ezeket, de valamiért a húszas-harmincas években az akkori tulajdonos megint polcra tette őket. Minden évjáratból édes és meghökkentő módon száraz (wytrawnego) borok is kaphatóak, utóbbiból a legrégebbi az 1754-es! Vajon száraz szamorodnik vagy szimpla száraz borok lehettek ezek? Aztán lehet vitatkozni azon, hogy a tokaji száraz bort valóban a 2000-es Úrágyával találták-e fel? (tudjuk: nem)
A legősibb palackot, az 1606-os Tokajit 450 Zlotyiért tehette magáévá a jómódú vásároló. De itt ne hagyjuk abba az olvasást, mert most jönnek a világ egyéb borai (haj, amikor nem mi voltunk a „rest of the world” kategória vezetői, ugye). Egy üveg Chablis például 10 Zlotyiba került, csakúgy, mint egy jó Pommard, az akkor kilenc éves 1920-as Mercurey pedig 20 pénzbe volt, pontosan, mint egy már korosabb Tokaji a középmezőnyből. Egy jó üveg Saint-Estèphe vagy Graves akár már 7-8 Zlotyiért a miénk lehetett, míg egy Lafite-Rotschildért sem kellett 25 Zoltyinál többet fizetni! Sauternes is látható a borlapon, ezek szerint keresték akkoriban, talán sikk volt, talán más stílust képviselt, mint a mienk, de ez sem került 15-25 Zlotyinál többe.
Akinek újdonság volt, annak jó böngészést, aki ismerte, attól elnézést.
