Bár a szomszédos vizek polipja már megénekelte többször is, azért Bakonyi Péter még közel sem tartozik a villányi fősodorba. Tény, hogy az elegánsan fapados honlap már üzemel egy ideje, de a négy hektáron gazdálkodáshoz kapcsolódó kis volumen nem az az erény, amivel fel lehet venni a versenyt a helyi nagy nevekkel. Persze ez nem is kell, hogy cél legyen – teszem hozzá rögtön. Elég, ha minőségileg helyükön vannak a dolgok. Van itt összesen hatféle bor, és nekem úgy tűnik, hogy vörösben manapság a sauvignon helyi tökéletes helyetteseként emlegetett cabernet franc-ra helyeződik a hangsúly, ami igazodik az úgynevezett minőségvezérelt trendekhez. És ha már ez a helyzet, nem is kezdhettem volna mással az ismerkedést, mint az évjárat nélkül maradt, Pír becenevű franc-nal. Próbára is tett alaposan.

Na nem azért, mert kétségbe estem volna a megjelölés hiányától, az ugyanis fél percnyi böngészéssel kideríthető, hogy az alapanyag részben ’11-es, a maradék pedig ’12-es: előbbi állítólag zúz, utóbbi pedig kifinomult. Egy meg egy az kettő, tehát akkor minden rendben van, nem? Hát nem feltétlenül. Orrban lenyűgöző, tisztes távolságot tart a déli lekvárosságtól, közben gazdagon gyümölcsös és hűsítően fűszeres is. A meglepetés kóstolva érkezik: olyan tanninja van, hogy majd’ leszakítja az ember fejét. Mellette persze szépek a gyümölcsök, és a savak sem döglöttek ki belőle, de a megrágása ép fogakat igényel. Az a vicc, hogy ilyen cserességgel is kifinomultabb, mint az egy kaptafára épülő villányi franc-ok tucatja, szóval némi toleranciával egyáltalán nem reménytelen a helyzet. Arról nem is beszélve, hogy még érdekes és izgalmas is. Megcsípi az 5 pontot, korrekt vétel. (1900 Ft, Bortársaság)

[A fotót a kereskedő weboldaláról emeltem el.]