A Borrajongó

Tegnap ittam – Bakó Ambrus Kéknyelű 2011

2014. május 08. 06:00 - ungert (törölt)

Közel két éve, hogy a hazai boros sajtón semmit és senkit nem kímélő erővel gázolt keresztül a Bakó Ambrus által közvetlenül és közvetve (Villa Sandahl) okozott Badacsony-vihar, jelentős mennyiségű kóstolási jegyzetet és esszészerű írást hagyva maga után. Ezúttal nem kívánok hosszas múltidézésbe bonyolódni, most legyen elég annyi, hogy egyrészt ez a kétségkívül ritka természeti jelenség volt az igazi badacsonyi magic rain, hiszen a tizenegyes évjárat borainak köszönhetően ha rövid időre is, de a tanúhegy ismét (?) komolyabb érdeklődés tárgyát képezte, másrészt olaj is volt a tűzre, ha csak a magyar borok ésszerű árazásával kapcsolatos vitát nézem. Utóbbi jelenség tranziensei az anyagi vonzat miatt sosem fognak lecsengeni, így már az elején félretolnám a pénztárcát érintő kérdéskört, és inkább azzal foglalkoznék, hogy mit és hogyan nyert, nyerhetett volna a borvidék Ambrus 2011-es boraival.

Először is ott van maga a borász. Adott egy meggyőző, koherens világnézet, ami éppúgy tetten érhető a borokon, mint az úgynevezett marketingkommunikációban. Bebizonyosodott továbbá az is, hogy a vásárolt szőlő a legkevésbé sem éves bérlet a bukás felé; Egy kiemelkedő terület gondosan művelt idegen gyümölcse is képes nagyon jó, esetenként kiváló bort adni, ha jó kezekbe kerül. Aztán ott van Badacsony maga, ami éppúgy a frekventált pincesorok félédes szürkebarátjai által ásott gödörből szeretne (ha szeretne) kimászni, mint a legtöbb hazai borvidék úgy általában. Ilyen kontextusban nehéz a metsző tisztaságú, nemzetközi szinten is kiemelkedő stílusú borokkal tovább jutni a szűk underground elismerő bólogatásánál. Ha másra nem is, de erre mindenképpen okos dolog lett volna felhasználni az ideiglenes, impulzusszerű érdeklődési rohamot, de ez a hajó már rég elment.

És a bizalom. Ha tizenegy ilyen jó volt, akkor érdekel az is, hogy mit hoz a jövő. Tizenkettő, tizenhárom. A rövid siker még nem siker, itt transzparens minőség kell, mert a piac azt igényli. Persze a képlet nem olyan egyszerű, mint amennyire első közelítésben tűnik, hiszen az időjárás nem determinálható, de a legjobbra törekvés sokszor még ilyenkor is csodákra képes (egy tízes rajnainál emlékezetesebb fehérbort például idén még nem ittam).

bakoambrus_keknyelu_2011_n.jpg

Két éve még nem ez, hanem az időtállóság kérdése motivált abban, hogy félretegyek néhány Bakó-palackot a jövőnek. A minap előkerültek a pince mélyéről, az alap kéknyelűből pedig kapásból születésnapi bor is lett, bízva benne, hogy jó lesz (de legalább nem okoz csalódást).

Nem okozott. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy saját praxisom alatt hány kéknyelű fordult meg a poharamban, ezért nem tudom, pontosabban nem merem megtippelni, hogy innen fakad-e a borból áradó nagyívű neutralitás, vagy csak ez a példány sikerült így. A hedonista énem mindenesetre csüggedten kereste benne két napon keresztül a direkt, élénk gyümölcsösséget, míg  a műértő énem nem győzött betelni azzal a nyugodt, szikrázó tisztasággal, amit a bor frissen és hosszabb darabon tartás után is egyformán meg tudott mutatni. Ázott kavics, gyurma, kovakő – ennyit sikerült lejegyeznem a papírra úgymond terroir-reprezentáns aromaként. Az illatban feltűnik még egy kis zöldesség, és mélyebbre ásva még egy kevés éretlen barackféle is előbukik belőle. A korty végletekig csiszolt, tiszta, csontszáraz és nagyon szikár; Az átlagon felül szép savakat erőteljes, hosszan tartó sós érzet és pikáns fűszerezettség kíséri végig. A mindössze tizenkettes szesz dicséretes, az összhatás megbonthatatlanul egységes, szilárd.

A nagy kortyokban történő fogyasztást kegyetlenül megbüntetni, de ha elszöszölünk vele, akkor tételesen visszaadja azt, amit a termőhelytől úgy általában elvárunk. Ízléstől függően lesz, aki ezt kevésnek találja, a türelmesebb közönség viszont odáig lesz érte. Bár általában nem szokásom, de most kivételesen az utóbbiak közé tartoztam. Szubjektív 6 pont, igya meg nyugodtan, aki birtokol még belőle, itt az ideje. (cca. 2 500 Ft volt emlékeim szerint, Bortársaság)

[Az illusztrációt a kereskedő webshopjából vettem kölcsön.]

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr476128126

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása