Ha március, akkor Szentesi Open. Ezzel indul a tavasz. Egyik kedvenc rendezvényem, amelyen megszámlálhatatlan régi ismerőssel és baráttal találkozik az ember. Olyannyira, hogy az inspiráló beszélgetések mellett kifejezetten igyekezni kell, hogy a borokra is jusson elegendő figyelem. Igyekeztem azért felnőni a feladathoz és benyomásaimat papírra vetni.
Kezdjük szokás szerint a házigazdával, ahol két újdonságot emelnék ki. A többi forgalomban lévő fehérborról már az Olimpiában celebrált borvacsora kapcsán úgy is részletesen írtam. A Chardonnay 2011 pezsgő szerintem nagyon ígéretes, a buborékok egyelőre fiatalosan virgonckodnak, de aromáit tekintve rendben van, talán egy picit kisebb dosage-zsal még jobb lehetne. Most lehetett először kóstolni a Nadapról származó Pinot Noir 2012-t, amely kb. egy hónapja van palackban. Többször kóstoltam hordóból, nagyon szimpatikusnak tűnik, zamatos, igazi piros bogyós pinot noir, de a palackozás valahogy megzökkentette, minimum fél évet azért várnék vele.
Az ugyancsak a Velencei Körzetben tevékenykedő Nagy Gábor és Társa már a 2013-as tételeket mutatta be. A Szingli 2013 (sauvignon blanc) lendületes és tiszta, fanyarul grapefruitos utóízzel. A Zen 2013 (zenit) tutti-fruttis, kissé vékonynak hat, de azért kellemesen virágos és emlékezetes az utóíze. A többi bor is korrekt és valószínűleg jó vétel, de itt-ott éreztem némi bizonytalanságot.
A rendezvény kínálatában abszolút újként tűnt fel Hertzka András, aki egyúttal első nyilvános szereplését is ünnepelhette. A Balatoncsicsón alakuló Hertzka Birtok szürkebaráttal, olaszrizlinggel és zeusszal, illetve Eger környékéről felvásárolt szőlővel gazdálkodik. A 2013-as fehérborok (olaszrizling + szürkebarát, valamint szürkebarát + zeusz) és kékfrankos rosé tiszták, kellemes egyensúllyal rendelkeznek, de nem túl koncentráltak és az embernek egy kis techno-utánérzést adnak. A másodtöltésű hordóban érlelt Cabernet Franc + Merlot 2012 házasítás viszont nagyon is meggyőző tétel, nem hömpölyög, nem alkoholos, inkább jól fogyaszthatóan tartalmas, szép fás jegyekkel.
Váli Péternél a Budai Zöld 2013 a könnyed műfajban kiválóan teljesítő fajta egy kellemes interpretációja. Tiszta, vonzó, zöld gyümölcsös jegyekkel. A Pinot Noir 2011 tetszett még, már szép érettséget mutat, szerintem most kell inni. A Kéknyelű 2012-ben láttam még fantáziát, de volt benne valami fura, ecetességre emlékeztető jegy, amely bizonyos típusú hordóknál jön elő és én nagyon nem szeretem.
Barta Károly nem csak a tokaji Barta Pincét, hanem a mátrai Nagygombos Borászatot is képviselte. A néhai Gál Tibor által létrehozott, közel százhektáros nagybirtokot 2009-ben vették kezelésbe. Jelenleg a szőlő kb. harmadát tudják csak feldolgozni, a cél igényesen elkészített, tiszta és jó árfekvésű borok készítése. A pince magasabb minőségű borait képviselő Gróf Grassalkovich vonalból a Gamay Noir Rosé 2013 került először a poharamba. A még Gál Tibor által telepített fajta igen jól érzi magát a Beaujolais-hoz hasonlatos talajú birtokon. Neutrális fajélesztővel készült és 20%-ban néhány hónapra újhordót is látott. Ennek ellenére tutti-fruttis illattal nyit és a hordót sem lehet érezni, de kóstolásra mindenért kárpótol. Életteli, színtisztán gyümölcsös, frissen lendületes és remekül kibomló utóízzel kedvelteti meg magát, ezt minden bizonnyal már a fának köszönheti. Összesen 14.000 palackot töltöttek le, de vészesen fogy. A Barta Pincétől az Öreg Király Furmint 2012 volt soron, egyelőre nem kerül kereskedelmi forgalomba, érlelésre van szüksége. És valóban, jó egyensúlyú, koncentrált anyag, de egyelőre nagyon zártnak tűnik, szinte falja a levegőt. Az Öreg Király Kései Furmint 2010 pedig még mindig egy kiváló bor, de azt hiszem ez már senkinek sem újdonság.
Sopront szokás szerint Ráspi tűzte zászlóra. Az ikonikus birtok utóbbi időszakban tapasztalt botlásai sokakban riadalmat keltettek, mondjuk úgy, hogy Ráspi a szükségesnél nagyobb sebességgel kezdett a természetes bor irányába sodródni. Ezúttal azonban pozitív volt a kép, hiszen a csillámpalával kirakott kis asztalon három komoly tétel is felsorakozott. A Pinot Noir 2011-ből fél hektárról összesen ötszáz liter bor készült, amely extrém alacsony hozamnak tekinthető. Virágos, gyógynövényes, piros gyümölcsös, pici kocsányos csavarral. Szinte édeskés a magas extrakttól, mindenképpen érdemes megkóstolni. Magyar viszonylatban élvonalas versenyző! De itt nincs megállás. Az Electus 2011 irtózatosan komoly anyag, elegánsan koncentrált, érlelésre ajánlott tétel. Mellé méltó módon került az asztalra a Gneisz 2011, amely izgalmasan meggyes, intenzív, fókuszált és nagyon hosszú. Amint megkóstoltam, tudtam: az est bora van poharamban!
Orsolyáéknál a Leányka 2013 muzsikált talán a legjobban, igen jót tett a fajtának a szüreti időszakban belassuló évjárat. Igazi friss és lendületes leányka, amely őrzi a fajta összes értékét. A hordós Rosé 2013 krémes, visszafogottan gyümölcsös-cseresznyés és természetes. Üdítő színfolt a tutti-fruttis cash flow rosék spektrumában.
Természetesen Losonci Bálint és Szecskő Tamás is jelen voltak, mint a rendezvény „nagy öregjei”. Bálintnál a Magyarfrankos 2012-nél csettintettem egyet, ami jelenleg egy picit még rusztikus, de szerintem a legjobb értelemben ideális kajabor szerepre készülhet. Emellett a Gereg Pinot Noir 2012 is kóstolható volt, egyelőre nagyon hordómintás hangulatú, még biztosan várni kell vele, noha azért már most is hazai éltanulónak tűnik. A Losonci-borok közül az Úrráteszi Kékfrankos 2011 tetszett a legjobban. Abszolút burgundira formázott kékfrankos ez, lédús savanyú gyümölcsökkel, feszes és izgalmas szerkezettel. Természetesen Szecskő Tamás borait sem szabadott kihagyni. Csak annyit mondok, hogy Tamás minden bora egyenletesen tiszta és jól elkészített, akár a Zöldveltelini 2012, akár a Szürkebarát 2012 kerül poharunkba, semmi okunk nem lehet a panaszra. Különösen kedveltem a Rubintos 2012-t, amely jó savval, koncentrált savanyú gyümölcsösségével és szép lecsengésével kiváló fogyaszthatósági paraméterekkel bír.
Nézzük a villányi különítményt. A borvidéket Bakonyi Péter képviselte, aki a sajátjai mellett a Hummel borokat is elhozta az érdeklődőknek. A Bakonyi Hárslevelű 2013 tiszta, fajtajelleges és friss, remekül csúszik. A friss Portugieser vagy a 2011-2012-es borok házasításából készült Pír Cabernet Franc szintén korrekt vételek. A Makár Cabernet Franc 2012 azonban még ennél is több, az évjárat ellenére egy kevés pirazin színezi, de kifejezetten jól áll neki a szép tiszta gyümölcsösség aláfestéseként.
Az extravagáns természethű borokat készítő német Hummel négy tétellel is képviseltette magát. A Loess 2009 (cabernet, kékfrankos, portugieser) 18 hónapot töltött fahordóban, tartalmassága ellenére is a magas illó birodalma. A tartályban készített Portugieser 2012 viszont sírásra késztetett, mert a 15 évvel ezelőtti villányiakat idézte meg bennem. Vonzó, a komoly test mellett semmi kéretlen primőrösség, csak szokatlan koncentráció, jó adag sav és frankón hosszú utóíz. A háttérben érezhető oxidatív kezelés és körmeit villantó brett ellenére is innám ezerrel. Jammertal 2011 szintén portugieser, de már hordót is látott. Nála is érezhetően nagyon kevés ként használtak. Elegáns meggyesség, gyógynövények, finoman diszkrét fa és jó lecsengés jellemzik. Sajnos a korábbi évjáratokban számomra igencsak meggyőző Spatz friss, 2011-es kiadása csalódást keltő. Nagyon jó anyagnak tűnik, de az illó szinte mindent eltakar. Emellett sava és tanninja is szokatlanul magas és szinte sokkoló. Végül a cabernet franc-ból készülő Panterra 2011 volt soron. Elképesztően koncentrált és intenzív, végre teljesen tiszta, nagyon jó savval, markoló tanninnal és rusztikussága ellenére is a borvidék egyik kiemelkedő tétele. Érlelésért kiált, egyelőre kevés fajtajelleget mutat, de az idő vissza fogja hozni belé a cabernet franc-t!
A rendezvényről természetesen Török Csaba és a 2HA Szőlőbirtok és Pincészet sem hiányozhatott. Az Olaszrizling 2012 még mindig jó, szerencsére már építi be a faanyagot. Tartalmas és komolysággal kacsintgat, érlelhetősége nem kérdéses. A Pinot Grigio 2012-n, ha lehet, még több fa van, ami azért a világot tekintve is eléggé extrém fizimiska a szürkebarátok között. Csak annyit mondok, érdemes megkóstolni. Az attrakciót a frissen bemutatott 2012-es vörösök nyújtották. A Cabernet Franc 2012 és a Shiraz 2012 egyaránt hordóminta-szerűek, komoly anyagok, hosszú lecsengéssel, jó savval és tanninnal. Mindkettő nemzetközi összehasonlításban is bármilyen asztalra letehető. A Tabunello 2011-ről már többször írtam, a véleményem most sem más, kiemelkedő bor a hazai mezőnyben. Gyűjtőknek jó hír, hogy alig-alig változik, biztosan hosszú életű lesz. Csaba elhozta a franc, syrah, merlot és petit verdot házasításából készített Courage 2011-t, amelyet nemzetközi piacra szán és vele a 100 eurós árszínvonalat ostromolja. Nagyon kevés készült belőle. Finoman virágos, egyelőre domináló hordóval, kapucsínós, sonkás-füstös és hecsedlis jegyekkel. Nagy anyag mivoltához biztosan nem fér kétség, kiválóan elkészített, jó felépítésű és rettentően hosszú bor. Össze kellene kóstolni más nemzetközi kiválóságokkal, nagyon kíváncsi lennék, miként végezne.
Végül a Somlói Apátsági Pince négy borát vizsgáltam meg, de már csak futólag. Az Olaszrizling 2011 bizonyult a legjobbnak, a maga harapható kis fehér húsú gyümölcsössége mellett is olaszrizling marad. A cél a nemrég piacra dobott borok bemutatása lett volna, de a 2012-es olaszrizlingre nem kerül majd SAP-os címke. A pincénél kimondottan középszerűnek tartott 2012-es évjárat azért három borral képviseltette magát. A Hárslevelű 2012 édeskésen fűszeres és szőlős, kései beütésekkel, kicsit egyszerűnek éreztem. A Furmint 2012 szintúgy szőlős karakterű, mellé sajtosságra emlékeztető erjedési jegyekkel. A testesen lendületes Juhfark 2012-vel zártam az estét. Szépen fűszeres, fehér húsú gyümölcsök emlékét idézi fel, amelyet a Juhfarkra a gyengébb évjáratokban jellemző rusztikus savasság von körbe.
Nagyszerű rendezvény volt, sok-sok rendes emberrel, régi baráttal, számos kiváló borral. Igazi élmény ide járni. Megemlíteném még Gódor András kiváló sonkáit, amelyek a sok italt sikerrel lekísérték. A medvehagymás sült malacsonka azt hiszem, sokaknál lecsapta a biztosítékot és legalább annyian tolongtak előtte, mint a legjobb borosgazdák asztalánál.
Beszámolók a korábbi rendezvényekről:
(A kóstolóra Szentesi József meghívására látogattam el. Köszönöm!)
