Izgalmas pályát járt be a Villa Sandahl az elmúlt két-három évben. Szinte a semmiből felbukkanva bloggereket tartolt a 2011-es évjárat, de még a szkeptikusok sem vitatták, hogy valami megmozdult Badacsonyban. Ezek után volt botrány egyszer és még egyszer, aztán valamiért úgy alakult, hogy az összeesküvés-elméletek nemcsak elterelték a figyelmet a borokról, de mintha meg is keserítették volna őket. Jómagam igyekeztem félredobni az eszméket és a mindenféle külföldi mércét, így a 2011-es évjárattól korrekt, átlagon felüli, de brutálisan túlárazott borokat kaptam. Bár nem kóstoltam mindent, de amit igen, abban semmi kivetnivalót nem találtam. Egészen addig, amíg nem nekem kellett kicsengetni a húzós ezreseket. Aztán telt-múlt az idő, de 2012-ről valamiért mindenki hallgatott. Ha nem keresem fel a hivatalos oldalt, akkor azt hinném, hogy nem is készült bor; pedig készült, nem is egy, hanem öt: négy rajnai és egy olasz. Az egyik rajnait különösebb felhajtás nélkül a legnagyobb borkereskedő is berakta a kínálatába (emlékszünk még arra a bizonyos 2011-hype-ra?), meglepő módon egy kerek ezressel olcsóbban, mint az eddigi legolcsóbbat. Ennyit már hajlandó voltam leszurkolni egy Sandahl-palackért, hogy megtörjem a csendet, és hogy eloszlassam a gyanút a kínos hallgatás körül.
Új évjárat, új dizájn
Röviden: nem szakítja át a fajta és a pincestílus által eddig állított korlátokat, de módfelett élvezető, transzparens és jól iható rajnai. Alaposabban: színe halvány, némi zöldes árnyalattal. Orrban, hidegen nem nyújt túl sokat, melegebben és szellőzve viszont szépen kinyílik: petrolos jegyeket hírből sem ismer, ellenben gazdagon zöld almás és citrusos, árnyalatnyi fülledtséggel és hűvös összbenyomással, amit jobb híján el is könyvelhetünk ásványosságnak. A korty nem nem túl tömör, inkább friss és lendületes; azt éppen nem állítanám, hogy ezt a határozott savaknak köszönheti, de egyáltalán nem billen el az egyensúly az öt és fél grammnyi maradékcukor miatt az édesség felé, és a korty sem ürül ki félúton. Alapvetően édes tónusú, a gyümölcsei hosszan tartanak, a lecsengést szerencsére nem uralja el a magasabb alkohol. Inkább élvezetes, mintsem komplex, de ez még simán megbocsájtható. Ami a legfontosabb: identitását tekintve egyértelműen rajnai, de hagyott rajta nyomot a termőhely is. A két napra, gyógyszeres üvegben eltett utolsó deci semmit sem vesztett, semmit sem nyert. Nincs érdemi ok a hallgatásra: a bor finom, az ár még éppen korrekt. Nem kell több a 6 ponthoz. (4 800 Ft, Bortársaság)