A természethű borkészítést zászlajára tűző Terra Hungarica az elmúlt szombaton harmadik alkalommal rendezte meg a Gerbeaud Házban a Borszalont, 30 magyar borász mellett több külföldi kiállítóval, több mint 150 borral. A rendezvény iránt mutatott komoly érdeklődést jelzi, hogy már elővételben elfogytak a jegyek, én jó előre megvettem a sajátomat.
Már a kiállítók névsora is komoly színvonalat ígér évről-évre, amit az általam kóstolt borok igazoltak is. Természetesen most sem jutott rá elég idő, hogy mindenkinél kóstoljak, akinél eredetileg akartam, de a kitűzött terv nagy részét sikerült teljesíteni. Meglehetősen hullámzó részletességgel jegyzeteltem, úgyhogy aprólékos borleírások helyett inkább egy amolyan összefoglaló-féle következik.
A Bott Pincénél kezdtem, bár tudtam, hogy ezzel rögtön a startnál igen magasra teszem a lécet a többi tételnek. Bodó Judit és Bodó József augusztusban palackozta le a 2012-ből származó Csontost, amely most nagyon friss, csiszolódhat még, de már most komplex, szép az egyensúlya, és egy nagy furmint ígérete van benne. Demeter Zoltán a 2011-es Kakast és a 2011-es Narancsbort küldte a rendezvényre, előbbi elegáns, de kissé lendületesebb lehetne, utóbbi egy héjon áztatott furmint, karakteres, egyedi bor. A Terra Hungarica válogatást felvonultató standon a 2012-es száraz Birtokbor is kóstolható volt, gyümölcsös, fűszeres, tetszett. Balassa István két 2011-es furmintot hozott, a Nyulászóból és a Betsekből, szerinte a 2011-es borai most lendülnek igazán formába (be kell szereznem egy Villőt :)). Mindkettőt kóstoltam már többször, de most sem hagyhattam ki őket, szépek, komplexek, hosszúak. Bott Frigyestől a 3 Cuvée-t és a Sauvignon Blanc-t vizsgáltam be, mindkettő a 2012-es év termése. Előbbi 2000 Ft alatt idén is az egyik legjobb vétel fehérben, utóbbi gazdag, citrusos, ásványos, szép darab. A Meinklang Somlói Fehér 2012 jól iható, Somló könnyedebb oldalát mutatja.
Az erős kezdést követően az emelet felé vettem az irányt, hogy a külföldi borokról véletlenül se maradjak le. A Domaine Étienne et Sébastien Riffault három Sancerre-ből érkezett sauvignon blancjában egyaránt oxidációra utaló jegyeket lehetett felfedezni, a Saulétas így is tetszett. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a palackozásnál a három borból egy csak minimális ként kapott, a két dűlős bor pedig semennyit. A Tokaj Nobilis 2012-es furmintjai következtek. A Susogó lágyabbra, gyümölcsösebbre sikerült, mint a tavalyi évjárat karakteres, szikár bora, én személy szerint azt jobban szerettem. A Barakonyi Furmint már most szép, hozza a dűlő boraira általában jellemző érett gyümölcsös, fűszeres, süteményes jegyeket, a korábbi évjáratokkal összehasonlítva talán hamarabb készre érett.
A felvidéki Mátyás Pincénél folytattam a kóstolást, a 2012-es Öreghegy Pinot Blanc kerek, jó arányú, az Öreghegy Rajnai Rizling szép, élénk savakkal bír. Az Attila Wine 2009-es Chardonnay-ja vaníliás, vajas, édesfűszeres, tetszett. Szászi Endrénél a 2011-es Szigligeti Olaszrizling mandulás, ásványos, hozza a pincétől megszokott színvonalat, a 2012-es Zeusz illatban eléggé visszafogott, ízben gazdagabb volt. Az Orsolya Pince 2012-es Olaszrizlingje virágos, friss gyümölcsös illatú, íze lédús körtét idéz, nagyon jó inni, instant kedvenc.
A St. Andrea standjánál még megkóstoltam a 2011-es Boldogságost, ami mostanra szépen összeérett, majd ugyanitt áttértem a vörösökre. A 2009-es Valóban Méltó Pinot Noir komplex, szép, a 2009-es Hangácsról pedig már lelkendeztem itt. Ezután a kirobbanó formában pörgő Ráspi standjához sétáltam át, és egy bor erejéig rögtön vissza is kellett térnem a fehérekhez, mégpedig a 2012-es Tündér kedvéért, amely leányka, furmint és zöldveltelini izgalmas házasítása. Ezután a Skadar fantázianévre hallgató kadarka, a kékfrankosból készült 2007-es Gneisz, majd a 2006-os Zweigelt Válogatás következett a sorban, mindegyik remek egyensúlyú, sima tanninokkal rendelkező bor, utóbbi kettő pedig nem mutatja a korát. Amíg a 2006-os Máté arra várt, hogy elérje a megfelelő kóstolási hőmérsékletet, továbbálltam és Szászi Endre 2012-es Szent György-hegyi Cabernet Sauvignonját kértem a poharamba.
Spanyolországot két borászat képviselte: a Terra Personas Montsant-ból és a Celler del Pont Priorat-ból. A Terra Personas mindkét bemutatott bora carignan, grenache és syrah különböző arányú házasítása. A 2011-es Vermella nem látott hordót, a Negra már igen, a második tetszett jobban. A Celler del Pont Lo Givot-ja koncentrált, gyümölcsös, ásványos.
Visszatértem Ráspihoz egy Máté-kóstoló erejéig, nagyon koncentrált, gazdag, szép bor. Ezután Szecskő Tamásnál folytattam a 2012-es tételekkel. A Rubintos elegáns, gyümölcsös, fűszeres, a Cabernet Franc még nagyon friss, de ígéretes, a Turán pedig hozza a fajtától megszokott jegyeket, amikért nem különösebben vagyok oda, de ez már az én bajom. A Pósta Borház 2011-es Kadarkája tetszett, a 2009-es Kékfrankos kicsit kevésbé, a frissen palackozott 2011-es Cabernet Franc is jónak ígérkezik. Az Orsolya Pincénél a vöröseket is meggyőzőek voltak, a 2010-es Pinot Noirt és 2012-es Kékfrankost kóstoltatta Turcsek Orsolya.
Ismét tettem egy külföldi kitérőt: a Chateau Lagarette mindkét bora szép volt, a 2009-es cabernet franc-t némi sósság teszi izgalmassá, a négy fajtából házasított 2008-as Cuvée Renessaince nagyon szép gyümölcsöket mutat, túlérettségnek, lekvárosságnak nyoma sincs. Szentesi József vörösboraihoz valamiért eddig nem nagyon volt szerencsém, most a 2011-ből származó Merlot-val és a Velence Cuvéevel igyekeztem behozni a lemaradást. Megérte.
Weningerék meglepően sok bort hoztak a rendezvényre, sajnos a feléből nem maradt, mire odaértem, a 2011-es Kirchholz, a 2010-es Steiner és a 2011-es Frettner viszont egyaránt remek. Mátyás Andráshoz visszakanyarodva megkóstoltam a 2012-es Pinot Noirt, majd - hogy Villány se maradjon ki a szórásból -, a Wassmann Pincénél zártam a vörös kört a 2012-es Portugieserrel és a 2011-es Merlot-val, de ekkorra már – a köpőedények intenzív használata ellenére – kezdtem telítődni. Kaló Imrénél még jutott a poharamba a 2007-es Olaszrizling-Zöldveltelini házasításból és a 2001-es Leánykából, majd Bárdos Sarolta, Berecz Stéphanie és Bodó Judit koprodukciójával, a 2012-es Édes Gráciával zártam az idei Borszalont.
A rendezvény, a kiállítók, a borok..., minden hozta a már megszokott magas színvonalat. Még teltháznál is lehetett levegőt kapni, és mindig akadt borász, akivel az ember a lehetőségekhez képest nyugodt körülmények között tudott egy kicsit beszélgetni. A Terra Hungarica Borszalon továbbra is kiemelkedik a budapesti boros rendezvények egyre bővülő köréből.
A Terra Hungarica honlapja: http://terrahungarica.hu/
(Ui.: Aki járt a délelőtti mesterkurzuson, beszámolhatna róla. :))