Magunk mögött hagyva a modernül szikrázó Aliónt, a Finca Vega Sicilia felé fordítjuk a kocsirudat. Az összefüggő területet alkotó, mintegy 1.000 hektáros Vega Sicilia farm csak 15 kilométer innen a Valladolidot és Peñafielt összekötő főúton. A hatalmas birtok régi és új épületei szinte észrevétlen bújnak meg az út menti fák mögött, csak egy apró táblácska jelzi: van itt valami nem hétköznapi.  Nincs sok idő a botanikus kertnek is beillő buja vegetációt, a szökőkutat és a másfél évszázados épületeket bámulni. Javier Ausás főborász rögtön terepjáróba terel minket és máris indulunk a szőlő felé. Miközben gurulunk, ismét van időm magamban hálálkodni és feldolgozni azt, ami már kész tény: bejutottunk a Vega Siciliához! Hogy miért érdekes ez? Mert vitán felül Spanyolország elsőszámú és a világ egyik legpatinásabb csúcsbirtokán járunk. Ráadásul, a Vega Sicilia arról is ismert, hogy vastag kapui zárva maradnak a látogatók előtt. Exkluzív, több részes tudósítás következik tehát a megközelíthetetlen spanyol legendáról.

Ezt a bort talán már nem kell bekonferálni. Írtam már jónéhány évjáratáról, mindig tetszett.

Citrusok, zöldalma, fehérhúsú őszibarack az illatban. Később egyre jobban ásványosabbanak hat fogpasztás-kőporos jegyek révén. Szájban közepes, vagy egész picit nagyobb test, mindenképp nagyon arányos. Harsogó, hűvös karakterű gyümölcsösség, finom, de átható mineralitás, letisztult, azt lehet mondani tipikus karakterű. Mély, intenzív indítás, majd precíz, acélos, cizellált savak kísérik a szépen fókuszálódó kortyközépi tartalmakat, jó hosszú lecsengés. Csiszolt felszínek, rendkívüli tisztaság, szép egyensúly, feszes elegancia, az érezhető fiatalság mellett is remek az alkotók egysége. A korábbi évjáratok alapján talán melegebb, direktebb borra számítottam, de a klasszis szinthez nem férhet kétség. 7+ (91-92)

Almás-birses-vaníliás illat. Közepesnél nagyobb test, krémes konzisztencia. Viszonylag telt ízek, fehérhúsú gyümölcsökkel, édes fűszerekkel, közepesen, vagy attól leheletnyit hosszabb lecsengéssel. Elég sűrű szövés, kétségtelen anyag-jelenlét, viszont a szélesebb, szétterülősebb savak végett nem érzem igazán fókuszáltnak, mégha az egyensúlyt fenn is tartják. Tisztaság, sima felszínek, de ez mellett is kicsit nehézkesnek tűnt. Több napon keresztül fogyasztottam, volt, hogy 5-höz, volt, hogy 6 ponthoz éreztem közelebb. (85)

A tavalyi év egyik legemlékezetesebb édes bora volt számomra. Itt és itt már írtam róla.  Múltkoriban történt, hogy vendégeimet szerettem volna valamivel jól elkápráztatni, ami jó alkalomnak bizonyult, hogy egy év után újra ránézzek.

Aszalt kajszi, aszalt citrusok, mangó, banán, sütőtök, méz. Mélyről jövő illat. Szájban telt korty, rendkívül intenzív ízek, színes gyümölcskavalkád, zamathegyek. Jelentős édesség, de a lendületes citrusos savak végett fürgén mozog a korty, ehhez még hozzátesz a minimálisan, de kétségtelenül jelen levő co2 is.  A kortyközépen újabb és újabb rétegekben érkeznek az ízek, nagyon hosszú a lecsengés. Összességében remek egyensúly, viszont még mindig fiatalosan rakoncátlan egység. Hatalmas anyag, a 8 pont továbbra is megvan nálam.

Az egész napunk borzalmasan összesűrűsödött. Bodega egy, bodega kettő, bodega három... Mindenhová oda kellene érni, minden percre ki van számítva. Ráadásul a borvidék nem kicsi, simán 50 kilométer távolság is lehet két termelő között. Tiszta ideg vagyok, hiszen nem akárhová megyünk látogatóba. Óriási tiszteletlenség volna elkésni egy olyan helyről, ahol nem fogadnak látogatókat és minket mégis szeretettel várnak. Nagyon kellemetlen lenne sűrű elnézéseket kérni éppen a Vega Sicilia főborászától! Ezt nem vállalom!