Spanyolország után kicsit átkalandoztam Portugáliába, ahonnan néhány száraz vöröset kóstoltam. Nekem úgy tűnik, mintha a nagyvilág portugál borként szinte kizárólag a portóit ismerné, holott vannak itt érdekes száraz vörösborok is. Miért is ne lennének? Számos kiemelkedő minőség elérésére képes helyi fajtával lehet találkozni, megfelelő a klíma és a talaj is, vannak elhivatott borászok, öreg tőkék, tehát látszólag (és gyakorlatilag) minden adott. Bár más vidékeken is készítenek vöröseket, én most elsősorban Douro-ra koncentráltam, illetve egyetlen bor erejéig Dão-ba is belekóstoltam:
Quinta do Crasto: Douro 2010.: 35% touriga nacional (TN), 30% tinta roriz (azaz tempranillo, TR), 25% touriga francesa (TF), 10% tinta barroca (TB). Közepes bíborszín. Egyszerű, primer gyümölcsös, teljesen famentes illat. Közepesen telt korty, pirosbogyósok leginkább, minimális fűszeres aláfestés. Könnyed, laza szerkezet, érett, közepesnél kevesebb tannin, a bor egészéhez szépen illeszkedő savak. Kellemes, bár egyáltalán nem karakteres alapbor, kicsit húzós áron. 4 pont. $18
Vinha Paz: Colheita 2009.: A Dão-ból származó kakukktojás. 50% TN, 30% TR, 5% jaen és 15% alfrocheiro. Kifejezetten sötét, átlátszatlan bíborszín. Intenzív illat, a gyümölcsös vonal mellett jelentős fahatás (kókusz, vanília) és a magas alkohol okozta konyakmeggyes aroma. Közepesnél teltebb, szétterülő korty az illatban már említett aromákkal. Kicsit tapadós, jelentős mennyiségű tannin, jelentős mennyiségű egyszerű sav, sajnálatosan magas alkohol. Beltartalmi értékek alapján kerülhetne magasabbra, de az egyensúlyproblémák miatt 5 pont. $22
Meandro do Vale Meão: Douro 2009.: Mintegy 300 hektáros óriásbirtok Douroban, a palettán száraz fehér és vörösborokkal, valamint portóival. Borunkat a szokásos helyi fajták alkotják: 35% TN, 30% TF, 25% TR, 5% TB és 5% sousão. Sötét bíborszín. Tömény pirosbogyós gyümölcsös illat, valamint szeder és konyakmeggy. Közepesnél teltebb korty szép gyümölcsösséggel (friss és aszalt változatban), finom hordófűszerek (kizárólag másod- és harmadtöltésű francia hordóban érlelték). Kifejezetten sok tannin és sav, nem lógnak ki, de nem is igazán cizelláltak. Szép bor, gazdag, de nem elképesztően tömör, vagy csiszolt, szóval minden szinten van azért jóval feljebb. Szívesen fogyasztottam, a megfelelő étel mellett valószínű nagyobbat szól. Eléri a 6 pontot. $30
Prats and Symington: Chryseia 2004.: A Symington család birtokolja fél Dourot kis túlzással. Mintegy 900 hektáron gazdálkodnak és számos vállalkozással, borcsaláddal rendelkeznek (például a Graham’s is az övéké). A Chryseia-t a 2000-es évjárattal vezették be, a cél bordeaux-i módszerekkel történő komoly száraz vörösbor készítése volt, természetesen helyi fajták felhasználásával. TN és TF adja a bor gerincét, mellette TC és TR fűszerez. A pontos arányokat nem sikerült meglelnem. Átlátszatlan sötét rubinszín. Annak ellenére, hogy 10 hónapot töltött új (francia) fahordóban tisztán gyümölcsös illat: érett meggy, cseresznye, szilva. A hordót alig észlelni (amit nem bánok persze). Mély, testes korty gazdag aromaspektrummal: meggy, rumosmeggy, szeder, szilva, szilvalekvár, fahéj. Teljes szájat kitöltő bor, megfelelően tömör és fókuszált. Nagyszerű tartás, szűnni nem akaró utóíz. Kifejezetten sok tannin, amely picit tapad, emelkedett, de elegáns savtartalom. Kiváló bor, 7 és 8 pont között. WA 93 pont. $62
A Douro-ról készült kép innen származik.
