A szokásos évzáró egyvelegek előtt még kiragadtam - már az ünnepi mezőnyből - három száraz tokaji bort a 2019-es évjáratból, három remek pincészettől. Két bor első osztályú mádi dűlőkből származik, a harmadik pedig nem dűlőszelektált bor, de legalább annyira önálló brandként működik, mint a legkiválóbb termőhelyek. Király Furmint az Erzsébet Pincétől, Szent Tamás Hárslevelű a Gizella Pincétől és az Oremus Mandolás. Mindhárom bort nagyon kedveltem, de több-kevesebb idő eltelt már az utolsó találkozásunk óta, most megnéztem, mit mutatnak 5 évvel a szüret után.
Oremus Mandolás Furmint 2019
A színe halvány citrom, az illat még mindig inkább a fejlődő stádiumban van. Nem különösebben intenzív, diszkréten fehér húsú gyümölcsök, körte, alma, némi citrus mellett kevés fehér virág és a hordó fűszerei köszönnek vissza. Kóstolva közepes test fogad, kellően élénk savval megtámogatva, elég határozott, de jórészt integrált hordóval, a kortyba besimuló alkohollal. A bor érzetre csontszáraz, visszafogott gyümölcsösség - citrusok, körte, minimális őszibarack - mellett a hordó fűszerei, vanília, mogyoró, mandula jelennek meg ízében. Enyhe sósság és egy kis grapefruit-os kesernye kísér a hosszú lecsengés végéig, ahol a vanília mellett még valamennyire a hordó fáját is érezni. A trió legfiatalosabb és legjobb egyensúlyú tagja. 7p-
Erzsébet Pince Király Dűlő Tokaj Dry 2019
Ez is halvány citrom színű, az illat kezdetben szinte meglepően friss, de levegővel határozottan fejlett irányt vesz. Eleinte a jó minőségű francia hordó édes fűszeressége, citrusok, vanília, érett alma színezi. Idővel kicsit tompább, érettebb formát mutat, halványan érett és aszalt alma, mogyoró, kakaópor és süteményszél. A közepes, kisportolt testhez remek sav, tömör mag, jó minőségű és többnyire beépült hordó és moderált alkohol tartozik. Citrusok, érett alma, pici fűszer, mogyoró, a finisben egyfajta calvadosos jegy és kis kesernye. A korty fókuszált, de egy kis fenolos-cseres húzás is befigyel a végén, borítva az egyensúlyt. 6p
Gizella Pince Szent Tamás Hárslevelű 2019
Egy-két árnyalattal sötétebb, mint a másik két bor, már aranyba hajlik. A hordó fűszereivel nyit, kókusz, vanília, egy kis keleti fűszer, a háttérben érett sárga húsú gyümölcsökkel. Idővel inkább az érett gyümölcsös, almás, barackos, mézes aromák lépnek előre, a fűszerek hátrébb húzódnak. A korty öblös, telt, széles sav, emelkedett alkohol mellett. Ez a bor a legtestesebb, de a legkevésbé fókuszált, pici cukor is kerekíti, olajos konzisztenciájú, kicsit szétterül a szájban, bár lomhának messze nem mondanám. A hordó itt is elég határozott, de talán ebben a borban épült be a legjobban, a textúrában alig érezni - csak a lecsengésben van minimális cseresség - inkább édes fűszerességet ad a borhoz. Az alkohol elég magas (14,5%), kicsit ki is könyököl a korty végén. Gazdag ízében édes sárga húsú gyümölcsök, sárgabarack, alma, vanília, szegfűbors, szegfűszeg, méz, pici almahéjas kesernye. 6p+
Az Oremus Madolás hozza a megszokott stílust és színvonalat, szépen is érik. Az Erzsébet Pince Király Furmint szikár jelenség, jó a szerkezete, de az aromatika nem túl bőkezű. Ezzel ellentétben a Gizella még most egy hedonista bor benyomását kelti.
A két dűlős bornál nagyon el kellett találni az optimális kóstolási hőmérsékletet - az Oremus esetében azért kisebb volt a kilengés -, ez többet számított, mint általában. Hidegen minden bornál kiütközött valamennyire egy kis kesernye és cseresség, melegen pedig természetesen az alkohol erősödött fel és az érési aromák erősödtek. A megfelelő hőmérsékleten mindegyik bort tudott élvezetet adni, bár mindegyiket jobban szerettem fiatalabb korában (annyit meg kell jegyezni, hogy a tárolási körülmények nem voltak optimálisak).
