Villányi látogatásunk alkalmával a Sauska és Gere mellett a Bock pincészetet is felkerestük. Magamba mormogva egyik nagy személyes mulasztásom volt, hogy vagy 6-7 év alatt nem sikerült ide eljutni. Egyszerűen csak így alakult, Villány egy idő után unalmas lett, helyette Egerben, Tokajban, Sopronban és a Balatonnál is volt hova menni. Bock bort sem bontok minden áldott nap, így jó ötletnek tűnt végignyomni egy majdnem komplett portfólió-kóstolót a pincészet kiváló villányi éttermében. Ha már a Gere-féle Mandula éttermet keményen „ajnároztam”, akkor ezt a villányi Bock Étteremmel is meg kell tennem: remek alapanyagokból, hozzáértéssel elkészített, tiszta ízű ételeket kaphatunk. Semmi fine dining, semmi múltba révedő puszta-gasztronómia, csak tisztességes és Magyarországon szokatlan minőségű vendéglátás.
Ketten Burgundiából
Akov bortárs bordeaux-i borai után én két kellemes burgundiai tételről írok röviden, melyeket egy hálaadásnapi meghívásnak eleget téve fogyasztottam el néhány nappal ezelőtt:
Weninger: Cabernet Franc 2006
Illatában fekete bogyós gyümölcsök, intenzív fűszerpaprika, kávés-toastos díszítések, pici köményes-szerecsendiós fűszeresség. Kellemes intenzitás , közepes fokú komplexitás. Szájban közepesnél picit teltebb, arányos méretekkel bíró korty. Közepesen intenzív ízvilág, ideális érettségű feketebogyós gyümölcsökre (feketeribizli, áfonya), zöldpaprikára, finom hordós aromákra épül. Közepesnél több tannin, viszonylag finomszemcsés, jól integrált, sima, könnyeden bársonyos textúrát ad. Savai szintén simák, cizelláltak, bár lehetnének picit feszesebbek, precízebbek, az utóízben leheletnyit diffúzabb savanyú képében maradnak meg. Csontszáraz lecsengés, fűszerpaprikával, finom sóssággal. Elegáns bor, jól fogyasztható, nem akar eltelíteni, bár én a paprika-domináns ízeket nem annyira szeretem. A nagybetűs nagysághoz azért nagyobb mélység és komplexitás, hosszabb ízek, vagy bonthatatlanabb egység dukálnának. Nagyon erős 6 pont. (88-89)
Remek burgundi pinot III.
.jpg)
A.et P. de Villaine: Cote Chalonnaise La Digoine 2005
Igen komplex illat. Szárított cseresznye, vadhús, avar, földesség, fémesség, bőr, szarvasgomba. Lehet hosszan szálazni, egy darabig újabb és újabb értékeket tár fel, majd jó két óra hossza múlva bezárkózik. Szájban alig közepesen telt. Tanninja szintén közepes mínusz, érett, sima, de egyáltalán nem puha, aktívan részt vesz a struktúra feszes vázának felépítésében. A savak szintén érettek és feszesek egyidejűleg, magas, cizellált szerkezetet adnak, izgalmas és hosszú lefutásúak. Mély ízek, érett piros bogyós gyümölcsök-érett komplexitás jegyei, lásd illat. Szépen rétegzetten bontakoznak ki, tartalmas, kitöltött kortyközepet és kellően hosszú lecsengést produkálva. Szépen kialakuló összetettsége mellett a bor még fiatal érzetű, jócskán elegendő erővel és krafttal a további fejlődéshez. Elérhető helyen és áron, szintén egy tipikus és nagyon remek burgundi pinot, akkor is, ha a Cote d’Or legkiválóbb borai még nagyobb gazdagságot, erőt, finomabb textúrába burkolva, még harmónikusabb egységben képesek nyújtani. Igaz sok-sok nagyságrenddel drágábban. Magabiztos 7 pont, (91) viszont semmiképp nem ajánlom több napon át kóstolni.
Hárman Bordeaux-ból
Szokták volt mondani, hogy Bordeaux megismeréséhez és megkedveléséhez időre és türelemre van szükség. A gyakran nem éppen behízelgő simogatásukról híres borok rétegeinek feltárásához valóban nem árt először kiszeretni az újvilági alapborok jellemtelen katonáiból. Aztán jobb, ha nekiülünk és megismerjük az évjáratok sajátosságait és nagyító alá vesszük a kiszemelt termelők pedigréjét. Itt jönne az, hogy húzzunk elő 2-300 Eurót, mert azért már akár kaphatunk is valamit. Nem kell ennyire hevesnek lenni, kapunk némi izgalmat jóval kevesebb pénzért is... az alábbi három bort külföldről szereztem be, egészen normális árazás mellett.