Mindig remek dolog jelen lenni valami nagyszerű dolog születésénél és biztos távolságból szemlélni, ahogy cseperedik a „nebuló”. Koromnál fogva sajnos (vagy szerencsére) lekéstem a hazai boripar szovjet-típusú gazdálkodásról minőségi bortermelésre való átállítását, az új magyar bor létrejöttét és gyermekkorának első évtizedét. Nem tervezem azonban eme hibát elkövetni a magyar pezsgőkészítés második születésével kapcsolatban. Hogy-hogy mi? De hát a 19. század óta van magyar pezsgő és nem is akármilyen, újjá is született már egyszer, keresik is, exportálják is, mi is isszuk és mások is. Valóban, a 19. században létrehozott hazai pezsgőgyártás olyasmi, amire büszkék lehetünk, az igazi újjászületés, a valóban kiemelkedő minőségű, egyedi pezsgő elkészítése azonban a rendszerváltást követően sem lett szempont. A nagytermelők maradtak az ipari méreteknél, a champagne-t akár csak közelítő minőség meg csak egyre nem jött. Emiatt vagy nem emiatt, komolyabb pezsgőfogyasztó réteg sem igazán tudott kialakulni, sőt talán a pénztárca is és a gasztronómia is hiányzott hozzá.

Az adottságaink és fajtáink pedig igazán kiválóak. Már a régi görögök is tudták, hogy az Etyek-Budai borvidék meszes talaja a pezsgőkészítés miatt jöhetett egyáltalán létre. A szintén meszes talajú Móri borvidéket, a krétás-meszes rétegekkel is tűzdelt Mátrai borvidéket vagy akár Tokajt ne is említsük. Számtalan jónak ígérkező fehér fajtánk van, közülük is kiemelkedik a furmint, de talán a kéknyelűnek, a hárslevelűnek és az ezerjónak is van mit keresnie a buborékok mögött.

Pár évvel ezelőtt aztán elindult valami, nagyon lassan és nagyon megfontoltan kezdett alakulni a kisebb palackszámot megcélzó, kézműves-közeli, illetve minőségi filozófia mentén készített palackos erjesztésű magyar pezsgő. Elsőként talán a Polgár vagy a Taschner-féle palackok juthatnak eszünkbe. Még inkább ide sorolható a Királyudvar 2007-ben először készített furmint pezsgője vagy a somlói Kreinbacher birtok kísérletei és az óriásberuházásnak köszönhetően lassan révbe érő pezsgőpincészet. Érzésem szerint az eddigi próbálkozások a fogyasztói és gasztronómiai oldalon is nagyon jó fogadtatásra találtak, így biztosan van hova előre.

A kézműves borairól és a régi magyar fajták feltámasztásáról országszerte ismert és becsült Szentesi József jó érzékkel, jó időzítéssel és élelmes konstrukcióban nyúlt ehhez a valóban pezsgésnek induló ágazathoz. Az első, igen jó eredményt adó kísérletek a 2008-as évjáratban, saját termesztésű alapanyagból készültek el. Jómagam először a Művelt Alkoholista ötödik születésnapjára szervezett baráti összejövetelen találkoztam ezekkel a pezsgőkkel. A saját rajnai rizlingből, valamint Rókusfalvy Pál zöldveltelinijéből készített italok többünkből elismerő hümmögést váltottak ki. A 2009-es évjárattól kezdve Szentesi és társa J&J Pezsgőmanufaktúra néven összesen 14 jól ismert pince alapborát töltötte le a palackos erjesztéshez. A vállalható modell és a kézműves hozzáállás tavaly már 30 pincét vonzott a rázóállványokhoz, a 2010-es évjáratban ez közel 50 különböző tételt eredményezett. Mindennel együtt az egész "móka" évi kb. 50.000 palackos termeléssé nőtte ki magát.

A J&J pezsgőkkel eddig nem volt túl egyszerű találkozni, talán néhány jobb étteremben vagy a Szentesi pincében lehetett őket megkóstolni. Egészen mostanáig. A tulajdonló borászok és a szürke eminenciásként dolgozó pezsgőmester ugyanis most érezték úgy, hogy piacra lépnek ezekkel a kuriózumokkal. December folyamán több alkalommal is megrendezésre kerülő J&J Pezsgőmanufaktúra kóstoló keretében 17db 2009-es és 2010-es tételt lehet vakon megkóstolni. Beneveztem az első alkalomra, hogy lássam, merre jár ez a bizonyos születés.

A több pincés, több alapboros bérmunkás konstrukció azért kiemelkedően érdekes, mert több borvidékről, teljesen különböző termőhelyekről, több fehér és vörös fajtából más-más tőketerhelés mellett ugyanott és ugyanúgy készülhetett el a pezsgő. Nem kell mondani, hogy ilyen megközelítéssel néhány évjáratból is igen komoly következtetéseket lehet levonni. Ez pedig – remélhetőleg – igen gyorsan eredményre vezethet.

A pincék által erjesztett alapborokat természetesen a pezsgőkészítés igényei szerint kell elkészíteni. Elsősorban lényeges a fajta és a megfelelően korai szüreti időpont kiválasztása. Kiváló pezsgő csak tiszta, friss és magas savtartalmú alapborból készülhet. A fehéreket illetően szinte minden releváns fajtából (furmint, kéknyelű, chardonnay, olaszrizling, pinot blanc, rajnai rizling stb.), a kékszőlőknél pinot noirból, kadarkából és zweigeltből készültek fajtatiszta alapborok. Az egészfürtös préselést, majd a must ülepítését követően minden esetben irányított erjesztésre került sor. Szentesi József szerint a kész alapbort hidegkezelésnek javasolt alávetni, mert később a borkősav nagyobb mennyiségben képes a palack nyakában kiválni. A sok-sok üledék pedig a degorzsálást igen körülményessé teheti. Ezt követően a bort szűrik, majd cukrozás és a pezsgőélesztő hozzáadása után koronazárral ellátott champagne-i palackba kerül. Az, hogy mennyi idő múlva és mekkora mennyiséget degorzsáltatnak a borászok, egyéni ízlés és döntés kérdése. Minél tovább tart az élesztők autolízise, annál inkább előbukkannak a pirítósra, kekszre, briósra emlékeztető aromák.

Hamarosan vagy 30 különböző J&J pezsgő lesz elérhető a kiskereskedelemben. A Kézműves Borok Háza táján érdemes nézelődni, a várható kiskereskedelmi árak kb. 3000Ft-tól fognak indulni. Sorrendben leírom a számomra legjobban tetsző tételeket. A pontozás pezsgőmesterünk kifejezett kérése volt, persze megint kiderült, hogy mindenki máshogy használja a 100-as skálát, úgy tűnik legtöbben a magyar vagy OIV-s verzióra esküsznek. Mindegy, én az eredeti Parker-féle megközelítést használom (azaz a Borrajongó nyelvén: 4p – hibátlan bor, kellemes, de semmi különös, 5p – jó bor, értékekkel, 6p – nagyon jó bor, 89 pontig bezárólag). Íme, hát:

Légli Ottó Rajnai Rizling 2009 (Balaton)

Világos citrom szín. Közepesen intenzív, fehér virágos, zöldalmás, kellemesen tósztos. A test közepes, a sav magas, szépen egyesül a citrusos, lime-os, zöldalmás és szőlős aromákkal. A buborékok sokan vannak, aprók és krémesek. Frissítő, szép tiszta tétel, innám bármikor. Éppen 6 pont (86p).

Orsolya Chardonnay 2009 (Eger)

Körtés, almás, almatortás, szőlős illatvilág, finom tószttal. Szép tiszta, jó savval, jó arányokkal. Citrus, alma, szőlő és egyéb fehér húsú gyümölcsök. A bubik jók, szép kerek, tiszta ízekkel, tisztán hagyja a szájat, utóízével sokáig emlékeztet arra, hogy a chardonnay szerepe nem véletlen a pezsgőkészítésben. 5/6 pont (85/86p).

J&J Rajnai Rizling 2009 (Etyek-Buda)

Fehér virágos, zöldalmás illatvilág, szépen kiszúrható a rajnai. A közepesnél valamivel nagyobb test, egyenletesen eloszló bubik, zöldalma, szőlő és egyéb zöld gyümölcsök, kis maradékcukor simogat. Szárazabban talán picit jobb lenne, de így is remekül fogyasztható, hozza a rajnai általam kedvelt szép jegyeit. Erős 5 pont (85p).

Patricius Furmint 2009  (Tokaj)

Színben pici zöldes beütés. Illatban fehér virágok, zöldalma, nem túl intenzíven, minimális tószt. Közepes test, elegáns, magas savval, jó bubikkal, almás, némi zöldes jeggyel. Kevés maradékcukor is érezhető, nagyon tiszta. Erős 5 pont (84p).

Pósta Borház Pinot Noir 2010 (Szekszárd)

Enyhe pír látható, kis színt „kapott”. Illatban kevés pirosbogyós gyümölcs érezhető, alma és almatorta, valamint kevés tószt mellett. A közepes test mellé kissé magas és fanyar sav társul, citrusokkal, nyári almával és kevés pirosbogyós gyümölccsel. A lecsengés közepes, a borban a gyümölcsös és tósztos jegyek szép házasságát érezhetjük. Nagyon tiszta, remek munka. 5 pont (84p).

Rókusfalvy Zöldveltelini 2010 (Etyek-Buda)

Közepesnél kevésbé intenzív illat, tiszta, ananászos, almás-zöldalmás és szőlős. Kóstolásra csontszáraz, alma, nyári alma és szőlő vezetik. A vége kissé fanyar, amolyan grapefruitos, nem túl aromás, de szépen elkészített, frissítő. 5 pont (83p).

Demeter Zoltán Furmint 2009 (Tokaj)

Alacsony tőketerheléssel készült. Ismerve a termelőt, nem lepődünk meg. Elég visszafogott illat, fehér virággal, citrussal, enyhe tószttal. A közepesnél nagyobb test, krémes bubi, magas sav, citrus, szőlő, alma és fehér húsú gyümölcsök érezhetők. Nem túl intenzív ez sem, a lecsengés kissé kesernyés, a bubik szúrnak. Összességében szeretem. 5 pont (83p).

Bott Frigyes Pinot Noir 2010 (Muzsla, Szlovákia)

Kis rosé szín. Nem túl intenzív, kevés pirosbogyós gyümölcs és alma érezhető. A test közepes, az aromák között alma, citrus és piros bogyós gyümölcsöket lehet felfedezni. A sav vezeti, a garatban szép parfümösséget érzünk. 5 pont (83p).

Veszprémi Pinot Blanc 2010 (Balaton)

Illatban fehér virágok, alma, körte és őszibarack, kevés tószttal. Sok, apró bubi, a közepesnél kevesebb aroma, lime-os, szőlős, zöldalmás, nyári almás, virágos. Kis maradékcukor kerekíti, szép tiszta. 5 pont (83p).

A kóstolón felvonultatott többi – egyébként igen kellemes ivású – tétel:

Heimann Pinot Noir 2009 (Szekszárd)

J&J Hamburgi Muskotály 2009 (Gyöngyöstarján, Mátra)

J&J Pinot Noir 2009 (Etyek-Buda)

Légli Géza Rajnai Rizling 2010 (Balaton)

Matias Chardonnay 2009 (Pécs)

Matias Kéknyelű 2009 (Badacsony)

Tokaj Nobilis Furmint 2009 (Tokaj)

Wassmann Olaszrizling 2010 (Villány)

Nagy köszönet ezért az igen érdekes kóstolóért. Ezek a pezsgők 1-2 éves koruknál járnak, tehát pofátlanul fiatalok. Mégis, nem egy már javában izgalmasabb, mint nagyüzemekben készülő manifesztációik. Komoly dolognak tartom, hogy nem egész három év alatt sikerült erre a szintre eljutni. Pezsgőmesterünk sem titkolja, hogy a kb. 10 évesre becsült alapvető tanulási-tapasztalási folyamat legelején vagyunk. Hogy nem voltak champagne-hoz mérhető tételek? Meglehet, azonban egészen biztos vagyok abban, hogy pár év múltán ez sem látszik elérhetetlennek. Akárhogy is lesz, én már most tudom mit fogok idén Szilveszterkor pukkantani. Egészségünkre!

(a képet egy régebbi Művelt Alkoholista posztból kölcsönöztem)