Villányi látogatásunk alkalmával a Sauska és Gere mellett a Bock pincészetet is felkerestük. Magamba mormogva egyik nagy személyes mulasztásom volt, hogy vagy 6-7 év alatt nem sikerült ide eljutni. Egyszerűen csak így alakult, Villány egy idő után unalmas lett, helyette Egerben, Tokajban, Sopronban és a Balatonnál is volt hova menni. Bock bort sem bontok minden áldott nap, így jó ötletnek tűnt végignyomni egy majdnem komplett portfólió-kóstolót a pincészet kiváló villányi éttermében. Ha már a Gere-féle Mandula éttermet keményen „ajnároztam”, akkor ezt a villányi Bock Étteremmel is meg kell tennem: remek alapanyagokból, hozzáértéssel elkészített, tiszta ízű ételeket kaphatunk. Semmi fine dining, semmi múltba révedő puszta-gasztronómia, csak tisztességes és Magyarországon szokatlan minőségű vendéglátás.
A szakmai pincelátogatás sajnos ezúttal sem jött össze, a pince mára túl nagy lett ahhoz, hogy az egyszerű porhüvelyek elmélyült nexusba kerülhessen a borásszal. Sebaj, csak semmi megterhelő információ, semmi fárasztó beszélgetés. Péntek este van, ismét leszívott bennünket Budapest. A tompulni nem akaró, kielégíthetetlen hordó-fétisemet is a farzsebembe felejtem. No stress, no jegyzetfüzet: csak az étkezés és szabad italozás gyönyöre! Mégis, okostelefonom – aka. cseszegetőgép – gondoskodott pár szó és a pontszámok megőrzéséről. Nincs megnyugvás. Ím lám:
A Pezsgő 2007 mint „welcome drink” nyitja az étkezést és meg is lep minket, pont Bocktól nem vártunk ilyesmit. Közel fele-fele arányban kékfrankos és olaszrizling, de kevés hárslevelű is került ebbe a palackos erjesztésű pezsgőbe. Kissé talán nehézkes, mézecskés és sűrű, biztosan nem champagne-i szakértő találta el a szüret időpontját. Mindazonáltal kellemes, jól elkészített. Szép tósztosságot fedezhetünk fel benne, amit gyümölcsös jegyek is díszítenek (erős 5 pont). Az Olaszrizling 2009 egyszerű alapbor, gyümis és virágos, ahogy kell (4 pont). A Rajnai 2009 túlérett, nem hozza a fajtától elvárt filigrán törékenységet, intenzitást és jó savakat, az utóíz rövid (4 pont).
A bordeaux és burgundia (cabernet sauvignon, franc, merlot és pinot noir) találkozására felhúzott Royal Cuvée 2007 szép munka, minőségi hordós és gyümölcsös jegyeket vonultat fel, kiválóan csúszik az ételhez (6 pont). A Feketehegy Selection Cabernet Franc 2007 koncentrált, friss és túlérett gyümölcsös, nem kevés hordóval és alkohollal (6/7 pont körül). A Bock Cuvée 2007 (60% sauvignon, 30% franc, 10% merlot) jelenti számunkra talán az est fénypontját, itt sikerült az érettség és elegancia arányát legjobban eltalálni (7 pont). A Syrah 2008 fura állat, némi gyümölcs mellett hozza ugyan a fajta borsos-fűszeres jegyeit, illatban rendkívül összetett, de alkoholos, az utóízét a fa és valami gyógyszeresség uralja (5/6 pont). Sokkal szebb emlékeket ápolok a 2007-es példányról.
A Cabernet Sauvignon Jammertal Selection 2007 sokkal jobban sikerült, igaz nagyon alkoholos és a lecsengését keserű hordó uralja (6/7 pont). Az Ördögárok, a Jammertal és a Feketehegy terméséből készült Libra 2007 (50% franc, 25% sauvignon, 25% merlot) igen lusta, a kevés sav nem tartja meg a „nagy művet”, igen alkoholos-likőrös és túlérett, semmi frissesség. A lecsengésben jelentős kesernyével találkozunk (6 pont). Igazi Pannon Oak Monsztör (copyright by Gary Vaynerchuk) és szabad szemmel jól látható összegbe kerül (16.000Ft körül). A Capella Cuvée 2006 majdnem tartja a lépést a Librával, szerencsére azonban kevesebb van benne a jóból. A 60% franc, 30% sauvignon és 10% merlot összetétellel készülő bor szintén alkoholos és túlérett, jó sok hordóval, de mindenképpen szebb arányokkal (kompenzatórikus 7 pont). Frissességet és vibrálást itt sem sokat találunk. De nem is kell, mert itt nem a bor, hanem a 17.000Ft feletti palackár garantálja a vibrálást.
Búcsúzóul a Göntéri Édes Hárslevelű 2005 szépen mutatja, hogy nem Villányban kell édes bort keresnünk. Nem túl aromás, a közepesnél kevesebb savval rendelkezik, a szerkezete híg (4 pont). Az utolsó hörpintést a Brill által lefőzött Magnifico törkölypálinka képviseli, ami a legjobbak között van ebben a műfajban. Nem csak tiszta, de fantasztikusan intenzív és méltó pontot tesz a kiváló vacsora végére.
A kóstolt Bock borok többsége túlérett alapanyagból készült, az igen magas alkoholtartalom majdnem minden tételből jelentősen kiérezhető. A hosszas és jelentős hordós érlelés meghatározó a pincénél, ami szintén nem a borok frissessége felé hat. Friss gyümölcsökkel, virgonc savakkal és jól „csúsztatható” tételekkel alig találkozunk. Olyan borok ezek, mintha valahol tényleg lent délen készültek volna. Válságosdi ide, árazás oda, fogadok, hogy a Bock-palackok mégis könnyen megtalálják a szomjazó hazai szájakat.
(a kóstolásra 2011. szeptemberében került sor)