A hét elején még annyira a hatása alatt voltam az előző postban leírt kóstolónak, hogy egyik este szintén zöldveltelinire szomjaztam meg.
Miklóscsabi 2009-es zöldveltelinijére esett a választás. Egy éve a 2008-as is kifejezetten tetszett, ez meg most még inkább. Szó mi szó, annyira ízlett, hogy azonnal kíváncsi lettem, hogy mit mutatott volna a nagy osztrák kóstoló grünerei között.
A kíváncsiság végül addig fúrta az oldalamat, hogy felnyitottam utolsó palack Petra Unger grüneremet, már csak azért is, mert arra is kíváncsi voltam, hogy mit produkál, ha nem nálánál kétszer annyiba kerülő top borok közé kerül.
Rendhagyó módon, így ebben a posztban, néhány napon belül újra megosztásra kerül ugyanazon bor egy másik palackjának a jegyzete.
Miklóscsabi: Punktum Móri Zöldveltelini 2009
Kedves illat, fajtajelleges jegyekkel. Szájban közepesen telt, tiszta, a lédús gyümölcsök figyelemreméltóan betöltik a szájat, sárgadinnye, licsi, naspolya, pici fűszeresség. Valószínűleg némi maradékcukor is asszisztál, mindenesetre valóban harapnivalóra sikerült a korty. A savak nem különösebben összetettek, kicsit hamarabb is lecsengenek, mint szeretném, de mégis finomak és megfelelően élénk hangulatot adnak a bornak. Nem bonyolult bor, de én nagyon tudom díjazni, egyszerűbb, de a hazai kínálatban ritkán megtalálható csupagyümölcs mivoltát. Közel a 6 ponthoz, kettő ezer alatti árával bestbuy.
Petra Unger: Grüner Veltliner Alte Reben Oberfeld Erste Lage 2009
Sokkal összetettebb, fűszeresebb illat. Szájban is mélyebb lenyomatot hagy. A sárgadinnyés-körtés alapvetően édesebb hangulatú gyümölcsösségnek, sokkal intenzívebb , keletiesnek ható fűszerkeverék ad pikantériát. A bor talán könnyebbnek tűnik súlyban, de mégis tömörebb, minden alkotója kevésbé mutat hajlandóságot a szájból kiürülni. A savak feszesebbek, jobban megnyújtják a bor lecsengését. Mindezek mellett profin, illesztésmentesen illeszkednek, eleganciája mellett kerek és nagyon itatja magát. Ebben a kontextusban nem kérdés a stabil 7 pont.
