A Somlói Apátsági Pince borai számomra mérföldkövek voltak. Fehérboros útkeresésem kezdeténél egyediségükkel és kivételes gazdagságukkal, valamint hihetetlen kedvező árfekvésükkel egycsapásra meghatározó lett szortimentjük számomra.
Az elmúlt két évben viszont rengeteg egyebet is tapasztaltam, ízlésem sokat formálódott, stílusban egyre inkább más borokat kezdtem keresni. Emmiatt persze értékeikből nem veszítenek.
Az elmúlt héten előkerült két különböző évjáratú hárslevelű tőlük. Erdetileg be akartam várni a 09-est is hozzájuk, de végül ez elmarad.
Következzenek a 07-es és 08-as hárslevelűk, a mai (kritikusabb) szemszögemből:
SAP Hárslevelű 2007
Intenzív és a pince boraira nagyon jellemző illat. Az aszalt gyümölcsök kezdenek háttérbe vonulni, érett mézes-grillázsos jegyek pedig előtérbe kerülnek, őket fűszerezi jó adag fülledt sósság, és mintha némi petrol? is felütötte volna fejét. Szájban nem ér minket meglepetés, a bor kifejezetten vastag és gazdag. Túlérett gyümölcsök, méz, ásványok, némi kesernyés aromák. A maradékcukor határozottan érződik, a korty első felére kicsit jobban is ráül a kelleténél. A savak szélesebbek, mint magasak, de megállapodott kerekséggel, egyenletes, nyugis tempóban tartják az egyensúlyt. A korty tapintata a jól érezhető cseresség mellett is szépen elsimult, a konzisztenciát a kor kifejezetten krémesre alakította. Gazdagsága mellett nem mondanám sokrétű vagy komplex bornak, de kétségtelenül jó. 6 pont.
SAP Hárslevelű 2008
Hasonlósan intenzív, hasonlóan a pincére jellemző illatvilág. Feltehetőleg részben a pinceflóra játszhat szerepet kialakításában, valamint a héjonáztatásból származó aromák, illetve ezek kombinációja túlérett gyümölcsökkel, estünkben aszalt és főtt kajszival. (ha tévednék, majd kijavítanak) Kevésbé komplex, mint a 07-es, de sokkal erősebben gyümölcsös . Szájban hasonlóképpen vastag. Elsőre rögtön feltűnnek az előző borhoz képesti jobb arányai. A hatalmas test és a tekintélyes savkészlet jobban egymásra találnak, a korty kezdetétől fogva megvan a magasság is. Ezen kívül egyre inkább nehéznek érzem a bor leírását, értékelését. Ha kritikusan állok hozzá, akkor kiemelhetem a lecsengést erősen uraló cseres kesernyéket, melyek számomra sokat levonnak élvezeti értékéből. A pince több boránál is, így itt is azt érzem, hogy nem elég precízek a vonalai. A savak mennyiségileg sokan vannak, de mégse igazán szépen struktúráltak. Kissé éles tapintatuk mellett sem kifejezetten gerincesek, illetve lefutásuk is elég egysíkú. Továbbá az is kissé ellentmondásos, hogy a tényleg kivételes koncentráció mellett mégse érzem, hogy szerkezetileg igazán tömör lenne, a rengeteg beltartalom alkotórészecskéi a képzeletbeli rácspontok mentén nem szorosan és szilárdan ülnek, hanem kissé diffúzak kontúrjaik, a sűrűség érzet nem tömörségből származik, hanem az alkotók nagy mennyiségéből. A lecsengést se mondanám kifejezetten hosszúnak, jön, lehengerel, majd távozik. Féreértések elkerülése végett, ezek a kritikák NEM kifejezetten CSAK ennek a bornak szólnak,(ezért szedtem dőlt betűvel) akár az előzőnek is, illetve jónéhány egyéb SAP-tételnek is. Az, hogy ennél a bornál fogalmazódtak meg bennem, attól még ez a bor se kevésbé értékes tagja a szortimenetnek, mint azok melyeknél ezeket nem taglaltam. Ha félre szeretném állítani a kritikus énemet, akkor természetesen most is egy kivételesen gazdag, sőt jó egyensúlyú bort kapunk a pénzünkért. Kompenzatórikus 6 pontot kap. (azaz rendelkezik, olyan erényekkel, (koncentráció, egyediség), melyek akár magasabbra predesztinálnák, viszont olyan hiányosságokkal is melyek miatt mégsem)
