Emlékszem még régmúlt időkre, amikor még a magyar borízlést abszolút markukban tartották a bordeaux-i fajtákra épített házasítások. Akkor és ott azt gondoltuk, hogy ez az, amiben a legnagyobbat durrantjuk és talán világszinten is labdába tudunk rúgni. Azóta azonban rettentő sok bor szaladt le torkainkon, az elsőként ébredő Villány után lassanként szólni kezdtek hozzánk addig csak „egyéb” kategóriába sorolt borvidékeink. Az elmúlt évtized olyan termelő-, terület- és fajta-választékot hozott, amely jelentősen megbolygatta és átalakította fogyasztói preferenciáinkat. Van ki Tokajra, van ki Balatonra, Somlóra, Egerre vagy Sopronra esküszik, tényleg lehet miből válogatni. Talán a régi fény megkopott, de a cabernet-re és merlot-ra alapozott házasítások még mindig egy jelentős részt hasítanak ki a hazai borpiacból. Kis baráti társaságunk egy rögtönzött vakkóstolón próbálta felmérni, hogy miként csillognak 2007 és 2008 délvidéki borai.
Sauska: Cuvée 7 Siklós 2008
Illatában semlegesebb feketebogyós gyümölcsök, pörkölt aromák, kávé, vanília, likőrösség. Másnap mintha egy kis fekete olíva próbálna izgalmasságot csempészni bele. Kifejezetten nagy testű, öblös korty. Korrekt intenzitású ízek, de ekkora méretet csak igen lazán tudnak tartalommal megtölteni, karakterében dominál az egyébként jó minőségű hordó, a gyümölcs csak kikandikál alóla. Sok tannin, alapvetően érett, de hírből nem integrált, a lecsengésben jó adag „adsztringencia” lép fel, azaz a szájnyálkahártya intenzíven összehúzódik, jelentősen lerontva a fogyasztási élményt. A savak kellemes tapintatúak, észrevétlenek. A 15-ös alkohol is jelentősen kilóg a végén, az utóízt rendesen befűti. Erényként illik viszont felhozni, hogy jellegtelensége mellett letisztult, zavaró mellékízek nélküli a világa.
Őszintén gondban vagyok a pontozással. Legfőbb problémája az aránytalansága volt. Nem akarok sírni, hogy jaj, tannin, jaj, 15-ös alkohol, önmagában nem az a baj. A gond az, hogy hírből nincs akkora mélysége, ízintenzitása, magja, ereje, ami ezt elbírná. Osszunk-szorozzunk, hat pontos általános gazdagság, ellenben három pontnál nem lenne nálam több az egyensúlya, arányai és szubjektív fogyaszthatósága végett. Pirospont a letisztultságért, stagnálás az unalomért. Mindenki kompenzálja ezt össze úgy, ahogy akarja, nálam kábé 5 pontra jött ki az összesítés. Utolsó szó jogán hangsúlyozom, hogy egy kicsit se tudtam szeretni, négy nap alatt az üveg fele sem fogyott el.
Bordeaux-Villány: A végső párbaj
A dramatizáló címet kéretik nem túl komolyan venni, talán inkább arra utal, hogy ebben a témában elsősorban az ár miatt, nem hiszem, hogy vállalkozni fogok a jövőben újabb sort összeállítani, így a konklúziókat a jelen kóstoló fogja számomra egy darabig biztosítani. 
A téma tehát, prémium Bordeaux-Villány-párbaj. Volt már ilyen az alkeszen is, de elég sok olvasói kritika merült fel. Emlékeim szerint elsősorban a bordói vonalt messze nem találtak egyesek elég veretesnek, ahhoz, hogy túl büszkék lehessünk az eredményre, másrészt elhangzottak olyanok, hogy a magyar versenyzők nem kereskedelmi forgalomból származtak. Igyekeztem ezekből tanulni.
Az ár miatt persze a merítés igen szűkre volt szabva, mindössze 3-3 tétel fért bele. Ezeket úgy igyekeztem összeállítani, hogy Villányból az abszolút legelső vonalból válogattam, és velük szembe, a bordói oldalra, árban összemérhető, és mindenképp méltó ellenpontok kerüljenek, konkrétan egy jó második vonal.
Megjegyzésként az árakhoz, szándékom szerint teljesen figyelmen kívül hagytam olyan tényezőket, hogy jelenleg mi az Euro-árfolyam. A villányi vonal legdrágább tagja, az Attila, már évekkel ezelőtt 25 000 Ft-ra lett beárazva, amikor még 250 Ft körül volt az Euro. Így én úgy értelmeztem, hogy anno 100 Eurora lett belőve. Az ok, hogy jelenleg már nem annyi, az kívül áll a borokon. A francia borokat külföldi beszerzés esetén a vételáron vettem figyelembe, magyarországi vásárlás esetén pedig a franciaországi jellemző árakon. Ilyen módon a bordói csoport tagjai durván 50-130 Euro értéket képviselnek, míg a villányiak kb. 50-100 Euros intervallumba esnek.
Mivel a kóstolóra a tervezett létszámnál eggyel kevesebben jöttek el, a perfő árakon pedig már nem akartam tovább emelni, saját részre letöltöttem 1-1 decit kis üvegekbe, így nekem volt lehetőségem a borokat másnap, illetve harmadnap visszakóstolni. A posztban igyekszem megosztani a későbbik kóstolás élményeit is.
A tételeket a kóstoló reggelén kidugóztam, leöntöttem belőlük az emlegetett deciket, hogy estig tudjanak némiképp szellőzni. Ezt az időt a garázsban töltötték, ahol 13 fok volt a hőmérő tanulsága szerint, terv szerint a vakkóstoló előkészületei alatt reméltem, hogy elérnek jó 14-15 fok körüli kezdő hőmérsékletet, de mégis az ideálisnál picikét hidegebbnek tűntek.
Következzen tehát az illusztris kóstoló, a blog életében először mind három szerző tollából:
Sauska – Új világ Villányban
Vizit a Sauska Pincészetnél - 2011. szeptember
A Sauska Pincészet villányi traktusát meg sem kíséreljük mélységében bemutatni, hiszen mára az egyik legjobban ismert hazai borászattá avanzsált. A szinte minden valamire való borszaküzletben kapható Sauska borok komoly rajongótábort alakítottak ki az elmúlt években. Kereskedelmi forrásunk szerint a „véregyszerű”, de igen jól kitalált címkével ellátott palackokat még a legeldugottabb borszaküzleti zugokban is megtalálja a kedves vásárló. Megint csak forrásunk szerint a Sauska ma már jobban keresett, mint a korábban megkérdőjelezhetetlen sztárnak számító Gere vagy Bock prémium kategóriás borai. Vajon tényleg megtörtént a trónfosztás Villányban? Ennek próbáltam meg utána járni, amikor idén szeptember végén egy mélységi látogatásra kerestem fel a Villány és Nagyharsány között elhelyezkedő pincészetet.
Villányi vörös házasítások 2007-ből
Két villányi vörös cuvée-hez volt szerencsém a héten. Mind a kettő inkább a prémiumabb kategóriába tartozik, úgy is mondhatnám egyik se volt olcsó. :)
Egyikük a legkézművesebbnek, leginkább természetesebbnek mondott kis villányi pincék egyikéből származik, a másikuk, pedig az egyik legprofibb, legjobban felszerelt borászatból.
A borok:
Szegedi borfeszt III.
Folytatás következik ismét Szegedről.
A mostani adag még ugyanazon nap (vasárnap) termése, mint a legutóbbi rész, csak a jegyzetekkel kissé el vagyok maradva. Mivel láthatóan az aznapi kóstólás igen sűrű lett, így kérem elnézni, hogy az utolsó tételeknél nagyon leegyszerűsödtek a jegyzetek, illetve már pontot se volt energiám írni.
Íme:
Szegedi borfeszt I.
Tegnap sikerült kijutni végre a szegedi borfesztre. Laikus társasággal mentem, az én reszortom volt a szórakoztatásuk. Hamar kiderült, hogy nekik a tokaji sárgamuskotályok és late harvestek okozzák a legnagyobb örömet, így ezek fokozottan voltak jelen.
Mellette azért én elkanyarodtam másfelé is :)
Következzen az első nap jegyzete, írtam pontokat is, de csak nagyon durva viszonyításokként kéretik figyelembe venni.
Sauska: Rosé 2010.
Tegnap váratlanul futottam bele ebbe a borba és megnyerte a tetszésem, úgyhogy egy gyors megemlékezés erejéig írok róla. Cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, kékfrankos, syrah és pinot noir szőlők levéből szűrték. Elegáns, tiszta rózsaszínű bor. Illata közepesen intenzív, tisztán málnás, epres, picit fruttis, megnyerő. A korty könnyed, jó felépítésű, kellően gerinces, se nem savdomináns se nem lusta. Aromatikájában leginkább az eper és a málna a meghatározó. Tiszta ízű gyümölcsbomba, nagyon itatja magát. Magában remek, de ételhez is el tudnám képzelni. A legjobb általam kóstolt piacon levő 2010-es magyar bor. 5-6 pont között.