Hosszabb ideje készülődtem már philadelphia-i és new york-i borbarátaimnak magyar vörösborokat mutatni. Újdonságot nem mondok vele, hogy nehezebb dolgom volt a borok kiválasztásánál, mint tavaly a fehérek esetében. A koncepcióm az volt, hogy próbálok néhány magyar fajtából készülő tétel mellett a nemzetközi fajtákra is koncentrálni, hiszen a legkomolyabb magyar vörösek zöme jelenleg alighanem azokból készül. Még egy dolgot tartottam nagyon fontosnak: olyan tételeket igyekeztem kiválogatni, amelyeknél nem kellett azzal mentegetőznöm, hogy most ugyan nem az igazi a bor, de majd 3-5-10 év múlva milyen jó lesz (vagy lenne, ha el nem fogyna). Minden bor pihent legalább egy hónapot mielőtt felbontottam, és az első kivételével 4 órát szellőztek, igaz csak palackban. Ismét el kell hogy mondjam, hogy bizonyára maradtak ki remek magyar termelők pompás borai, de azok közül remélhetőleg következő alkalommal több is sorra kerül. Ezúttal ezeket a borokat kóstoltuk:
Egyveleg
A karácsonyi egyveleg után megígértem, hogy időszakosan jelentkezni fogok hasonló poszttal, amelyben rövid értékelés mellett adok közre egy hosszabb borsort. A palackokkal itt-ott futottam össze vagy vacsorához bontogattam őket. Ebben aztán tényleg van minden, jó és rossz, olcsó és drága, könnyen és nehezen hozzáférhető. Vigyázat, szédülést okozhat! Vágjunk is bele, hajrá!
Ünnepi egyveleg II.
Drbarta lábnyomain járva én is összeszedtem a magam ünnepi kosarát. Válogatás nélkül szórtam belé mindenfélét – jót s kevésbé – és így lőn az egész, egy igazi egyveleg.
Nyári italok
Gedeon Kunsági Kövidinka 2011
Semleges alma, fehér virágok. Könnyű korty, híg, laza szerkezet. Kellemes, tiszta ízei szellősen töltik ki, épp annyira, hogy ne legyen üres. Értelemszerűen pofonegyszerű savak, rövid lecsengés, kissé kesernyés utóíz. Fröccsnek is megfelelő, magában is jó üdítő, beszélni róla viszont szinte fölösleges. Vidám, kompromisszumok nélküli 3 pont.
Heimann Szekszárdi Kadarka 2011
Kék csemegeszőlő, finom fűszerezettség. Nagyon primőr hangulat. Alig közepes test, könnyedség, laza szerkezet. Alig közepesen hosszú lecsengés. Tiszta és finom, de igen egyszerű. Egy hétvégi délutánt viszont nagyon kellemesen kísért. Erős 4 pont.
Légli Géza Szőlőskislaki Pirosbor 2011
Málnás-epres illat. Közepes test, laza szerkezet, széles, jóízű savak. A lédús gyümölcsös ízek kellemesen betelítik a szájüreget, a lecsengés közepesnél rövidebb. Tiszta, egyensúlyos, finom. 4 és 5 pont között, abszolút örömbor.
Szegedi borfesztivál 2012- három és fél
Tegnap este ismét a kis üvegcsés módszerhez fordultam segítségért, hogy fesztiválozzak még egy utolsót, de mégis élvezhessem a családi kört otthon egyidejűleg.
Megint négy tételből vittem haza.
Szegedi borfesztivál 2012- másfeledik felvonás
Tegnap este nem volt időm érdemben kimenni a borfesztre, viszont este, itthon szívesen kóstoltam volna valamit. Így a tavaly is bevált "kompenzációs" módszerhez fordultam. Fogtam néhány darab decis üvegcsét, kiszaladtam a fesztiválra, vásároltam néhány borból kóstolót elvitelre, majd otthon, családi körben, nyugodtan megnézegettem a mintákat.
Következzen pici kiegészítés az első napi merítéshez:
Heimann: Syrah 2008.
Tegnap került a poharamba ez a bor. Nem rendelkezek szerteágazó tapasztalatokkal a fajtáról, de az eddigi kóstolások alapján (főleg a rhone-i és újvilági borokra visszaemlékezve) ez nem egy kifejezetten fajtajelleges bor. Annyi baj legyen, viszont nagyon finom, ezért is írok róla. Közepes rubin színű. Közepesen intenzív illata fűszeres (nem bors, inkább fűszerpaprika), gazdagon gyümölcsös (meggy, fekete áfonya) és épp a kellő mértékben érződik rajta a hordós érlelés. Szájban kifejezetten kerek, közepesen telt kortyot kapunk, intenzív gyümölcsös-fűszeres zamatokkal, finom hordós krémességgel. Minden részlete nagyon szépen összecsiszolódott. Azon nem túl nagyszámú délpannon vörösborok egyike, ahol érett és selymes a tannin, nem szárít abszolút. Az alkohol nem fűt, a savak éppen annyian vannak, hogy se lapos, se savdomináns ne legyen a bor. Nem kifejezetten bonyolult, de nagyon szeretni (és inni) való nedű. Stabil 6 pont.
Nagyvörös-csata (Hazánk Vs Óvilág)
A fajsúlyos vörösek világában kezdőbb borfogyasztóként engem is megérint a kérdés, mely sokunkat: Hol is tartanak vöröseink a nagyvilágban?
Durr bele a közepébe jelleggel, érintőleges válaszokat remélve, összeállítottam kis társaságomnak egy talán elsőre kaotikusnak tűnő, csupa nagy vörösből álló sort, melyben válogatott hazai tételek „versenyznek” válogatott külföldi borokkal.
A koncepció az volt, hogy veszünk Magyarország vörösek szempontjából jelentősebb borvidékeiről egy-egy meghatározó jelentőségű tételt, és ezeket közös sorba rakjuk nemzetközileg elismert, árban megfelelő, különböző óvilági borvidékekről származó borokkal.
Nem volt cél igazán az árnyalt összehasonlítás, így megfértek ugyanazon soron belül különböző fajták, különböző stílusok, különböző évjáratok, egyedül a hasonló árkategóriához ragaszkodtam. Ez utóbbi annyit jelentett, hogy a négy magyar tétel együttes értéke jó közelítéssel egyezzen meg a négy külföldi tétel együttes árával, továbbá a sor valamennyi tagja 25-50 Euro közötti tartományba kellett, hogy essen. Minden bor esetén a saját hazájában jellemző árat vettem kiindulási pontnak, így a magyar tételek esetén a hivatalos kereskedőnél szereplő listaárat, a külföldieknél a wine-searcher jellemző árait az adott tétel országában.
A kóstolás vakon történt. Ez utóbbi annyit jelentett, hogy egy alkalommal végigkóstoltuk a sort vakon, eközben megszületett a végső jegyzet vázlata, valamint a végső pontszám is, nálam legalábbis 0.5 pont +/- pontossággal. A leleplezés után tetszőleges sorrendben visszakóstolás következett, mely során a jegyzet kiegészülhetett 1-2 hasznosnak tűnő szóval, illetve a már említett max. fél ponttal módosulhatott az értékelés is. Ez egyébként pontosan így történik nem-vak kóstolások esetén is. Szóval távol álljon a kínos profizmus, viszont úgy tiszta, hogy ezekkel a részletekkel is tisztába lehessenek a kedves olvasók.
Következzenek a borok, kóstolási sorrendben:
Magyar merlot sor
Egy ideje terveztem már komolyabbat meríteni a honi merlot-k széles választékából és nemrégiben sikerült összehozni egy – véleményem szerint – reprezentatívnak tekinthető sort. Tettem a sorba egyszerűbb borokat is és természetesen a jelenleg legjobbnak mondott (vagy legalábbis legdrágább) magyar példányok közül is szerepelt néhány. Minden létező jó magyar merlot nyilván nem került megkóstolásra, de azért így is jól szórakoztunk. A kóstolás nem vakon történt. Az alábbi soron ittuk át magunkat:
Nagy kadarkateszt
Régóta terveztünk már összerakni egy sort, amelyben az általam ismert nagyszerű kadarkák színe java szerepel. Most ez is megtörtént. Nem titkolom, hogy eddig számomra igazán megnyerő kadarkával kizárólag Egerből találkoztam. Több tucatnyi kadart kóstoltam az elmúlt években máshonnan is (a legtöbbet persze Szekszárdról), de mindössze néhány kellemes és sajnos viszonylag sok egyáltalán nem tetsző borral találkoztam. A legtöbb ital vékony és savas volt, minimális fűszerességgel és gyümölcsösséggel. A mostani kóstoló nagyjából a várt eredményt hozta, egy komoly csalódással. Az egriek mellé bepakoltunk néhány szekszárdi tételt, illetve egy alföldit, valamint Maurer Oszkár hajdújárási kadarkáját.
Vakon kóstoltunk, a borok az alábbi sorrendben következtek:
Heimann: Viognier 2009
Nem mondhatni, hogy ennek a bornak évjáratról évjáratra rajongója lennék. Halvány felderengéseim vannak a 06-os és 07-es bátyókról, szerintem közel 2 éve kóstolhattam őket. Tartalmas, finom, de nem különösebben emlékezetes borokra emlékszem, kissé lágy savakkal, és kissé erős hordóhatással. Mindenesetre dícséretesnek éreztem őket, ugyanis Szekszárdról hirtelen nem sok meghatározó fehérbor jut az eszembe.
A minap ráakadtam a Bortársaságban a legújabb 09-es évjáratú változatra. Érdeklődéssel vettem észre, hogy ezúttal csavarzárat találhatunk a palack végén. Tudom a lezárás mikéntje nem függ össze a borkészítés technológiájával, mégis az az érzetem támadt, hogy ezúttal talán nem látott fát ez a bor. Megérzésem bevált.
A bor: Friss gyümölcsök hada, alma, grapefruit, sárgadinnye, és egy kis szalmás-mézes díszítés. Tetszetős! Szájban közepesen telt, a könnyed érzetet minimális co2 is segíti. Ropogós gyümölcsösség, kis minerális díszítés. A savak frissek, élénkek, de nem bonyolultak. Nem mély és nem különösebben komplex, de zamatos, tiszta és öröm fogyasztani. 5 pont.
Azt érzem, hogy a bornak feltétlen jól áll, hogy reduktív úton készült. Élénkebb, gyümölcsösebb, számomra jobban tetszik, mint a korábbi évjáratok.(bár úgy emlékszem azokra is ugyanennyi pontot adtam:)