Ha kínpadra vonnának, sem tudnám megmondani, hogy a pinot noir fajtán kívül miért került párba ez a két bor. Egyik egy villányi kézműves pincétől, a másik egy burgundiai kereskedőház háttérrészlegétől származik. Két homlokegyenest eltérő stílus és filozófia, valamint jelentősen különböző évjárati jellegzetességek. Ezúttal az ellentétek vonzhatták egymást.
Mini pinot-párbaj
Sajnos nem tudtam jelen lenni a hét elején publikált oregoni pinot-kóstolón, viszont a felcsigázás sikeres volt. Én is pinot-kat nyitottam a héten, lehet az írások hatására.
Először nem terveztem "párbaj" formátumot, csak kíváncsi lettem St. Andreáék új, elvileg minden korábbi fölött álló pinot-válogatására. A felbontást követő második napon merült fel az igény az "összhasonlítósdira", és mivel a bor még nem mutatta hanyatlás jeleit (sőt), felnyitottam mellé egy kellemesebb árfekvésű burgundi tételt.
Íme a jegyzetek:
Exkluzív Burgundia-kóstoló a Terroir Clubban
Komoly burgundi borokat kóstolni valóban exkluzív élmény- mind a kóstolás szempontjából, mind a költségeit tekintve. Az pedig, hogy szinte csupa ilyen tételből álló sor kerüljön valaki elé, az igen ritkán adatik meg egy hazánk-beli földi halandónak.
A Terroir Club öt éves fennállása alkalmából valóságos ünnep-sorozatot indított el. Ennek záró felvonása volt az a múlt pénteki kivételes sor, melyben az ott forgalmazott burgundi termelőktől sorakoztak fel már rég nem kapható, ínyenc és többnyire igencsak költséges tételek. A nagy öröm végett ezek a borok az egykori polci ár feléért kerültek be ebbe a kóstolóba, így a részvételi díj is, a sor szintjét tekintve, még igen barátságos, legalábbis simán még megfizethető kategóriában maradt.
Következzen tehát a kivételes kóstoló kivonata: (a képen az est egyik sztárja)
Remek burgundi pinot III.
.jpg)
A.et P. de Villaine: Cote Chalonnaise La Digoine 2005
Igen komplex illat. Szárított cseresznye, vadhús, avar, földesség, fémesség, bőr, szarvasgomba. Lehet hosszan szálazni, egy darabig újabb és újabb értékeket tár fel, majd jó két óra hossza múlva bezárkózik. Szájban alig közepesen telt. Tanninja szintén közepes mínusz, érett, sima, de egyáltalán nem puha, aktívan részt vesz a struktúra feszes vázának felépítésében. A savak szintén érettek és feszesek egyidejűleg, magas, cizellált szerkezetet adnak, izgalmas és hosszú lefutásúak. Mély ízek, érett piros bogyós gyümölcsök-érett komplexitás jegyei, lásd illat. Szépen rétegzetten bontakoznak ki, tartalmas, kitöltött kortyközepet és kellően hosszú lecsengést produkálva. Szépen kialakuló összetettsége mellett a bor még fiatal érzetű, jócskán elegendő erővel és krafttal a további fejlődéshez. Elérhető helyen és áron, szintén egy tipikus és nagyon remek burgundi pinot, akkor is, ha a Cote d’Or legkiválóbb borai még nagyobb gazdagságot, erőt, finomabb textúrába burkolva, még harmónikusabb egységben képesek nyújtani. Igaz sok-sok nagyságrenddel drágábban. Magabiztos 7 pont, (91) viszont semmiképp nem ajánlom több napon át kóstolni.
Fehér zászlóshajó?
Érdekes sort sikerült összerakni. Lehet egyesek kissé kuszának fogják találni, nem is ok nélkül. Fehér bor egyveleg a javából. :)
Szóval a tematika: kóstoltunk már furmintokat, hárslevelűket és olaszrizlingeket. Ezúttal kiragadtunk kettő-kettő olyan tételt, melyek már valamikor kiemelkedően teljesítettek, és összeraktunk belőlük egy közös sort. Afféle magyar „zászlóshajó”- döntő. :) Variálásképp még beraktunk két külföldi kakukktojást is. Ez utóbbiak megint csak egész más borok, kiválasztásuknál az vezérelt, hogy egyikük legyen egy afféle struktúra-bor, másikuk meg egy kifejezetten aromákkal is hódító tétel. Elismert, de azért árban is a sorba illő borok legyenek.
A kóstolás vakon történt. Elvileg ugye egy ennyire különböző borokból álló sorban ez fölösleges kéne, hogy legyen, de meg kell, hogy valljam, hogy a társaság „kemény” magja, beleértve engem, sem tudta helyesen eltalálni a teljes sort.
Íme:
A Mondovino legjobbjai
Míg elmaradásaink pótlásával igyekeztünk előre lépni, addig nálunk fürgébb ujjak meg is írták a Mondovino 2011-ről szóló beszámolójukat. Természetesen mi is tiszteletünket tettük a császár városában, hogy a legjelentősebb Közép-európai borkiállításon ihletet merítsünk további iszákosságunkhoz. Nem írjuk le újra, hogy az ezúttal a bécsi Konzerthausban megrendezett, óriási érdeklődés kísérte esemény ezúttal nem kapott túl sok helyet. Lökdösődni és fulladni bizony lehetett eleget. Mindent feledtetett azonban a mintegy 200 kiállító portékája, akik úgy látszik kollektívan eldöntötték, hogy gyenge bort ide nem hoznak. A lélegzetelállító átlagminőség kérem 7 pont környékén (90 pont és felette a százas skálán) mozgott, alig-alig találkozhattunk gyengébb tételekkel. Az osztrákok – még mindig – tömött pénztárcájának köszönhetően olyan nevek előtt lehetett „áldozni”, amelyekkel itthon az ember nem vagy csak véletlenül találkozik.
Ismét egy burgundi pinot
Dom. Comte Armand: Volnay 2006
Illatában cseresznye, ribizli, később ibolya, meszesség, visszafogott földesség. Nem túl mély, elsőre nem is bonyolult, de idővel szépen változik a pohárban. Szájban alig közepesen telt. Tiszta, pirosbogyós gyümölcsök által orientált ízek. Kellemesek, de nem túl intenzívek, közepesen hosszúak. Érintésnyi tannin, szinte észrevétlenül élénk, enyhén cizellált savak, sima felszínek. Egység és egyensúly. Remekül fogyasztható, könnyed, letisztult világú, elegáns alap-burgundi, kiváló gasztro-bor. Aki mélységet, magával ragadást, látványos komplexitást keresne benne, az csalódni fog. Viszont viszonylagos egyszerűbbsége mellett még mindig csupa gyümölcs, kor, illetve előrehaladottság nem érződik, gondolom nem túl sokat mozdulhatott az elmúlt években és feltehetőleg még évekig őrizni fogja értékeit. Eléri a 6 pontot. (86)
Dom. de Villaine: Bouzéron 2009
A múltkori megnyerő bemtatkozás után kíváncsi lettem Dom. de Villaine egyéb tételeire is. Számos alkalommal megfigyeltem már magamon, hogy sokszor fordítva, mintegy felülről közelítek az ismerkedés során. Ha tetszik egy birtok csúcsbora, akkor kíváncsi leszek az alapborukra is. :) Most is így történt.
Burgundia, Cote Chalonnaise, Bouzéron körzet. A környék apellációival ellentétben itt nem chardonnay vagy pinot noir az engedélyezett fajta, hanem a Burgundiában ugyan régóta jelenlevő, de általánosságban a laposba száműzött alligoté.
Tiszta, de nem túl bonyolult illat. Visszafogott citrusok, semlegesebb alma, fehér virágok, krétaporosság. (emlékeztet eddig egy olaszrizlingre). Szájban alig közepesen telt. Semlegesebb citrusos-almás ízek, enyhe krémességgel, vajassággal. Különösebb mélységérzetről nem beszélnék, de elég kitöltött a korty ahhoz, hogy lyuk-jelenségről biztosan ne lehessen szó. Tiszta, könnyű szövésű konzisztencia, de hosszabban kóstolva azért megfigyelhető, hogy a kortyközépre is van még tisztességes lenyomata a textúrának. Vékonyabb, de kellő magasságú savak, megadják a korty tartását, de nem lógnak ki, a helyükön vannak végig, talán csak lenyelés után, az emlékük tűnik némileg meghatározóbbnak a többi alkotónál. Eleinte elég egyszerű lefutásúnak éreztem őket, de ahogy egyre inkább anyaggal kitöltöttebbnek éreztem a kortyközepet, úgy tűntek a savak is egyre cizelláltabbnak. Összességében nem kifejezetten izgalmas világú, de profi felépítésű, eldolgozott részletekkel bíró hibátlan tétel, kiváló gasztro-bor. Első nekifutásra 5 pontnál többet nem láttam benne, de több napon át faggatva egyre inkább megnyerőnek tűnt fiatalság melletti egysége, illetve egyre többnek tűnt szerkezeti tartalma is. 6 pont.
Remek burgundi pinot
Már jó néhány hónapja, hogy volt szerencsém részt venni egy nagyon komoly, mondhatni csúcs burgundi pinot noir kóstolón. Életem legerősebb sorát ott kóstolhattam, felejthetetlen volt. Ilyen események után persze kutatja az ember, hogyan lehetne köze újra hasonló élményekhez, csak hát azok a borok nagyon más dimenzióban árazottak. Persze nem adjuk fel, reménykedünk, hogy kell lennie valamiféle aranyközépútnak, tehát, ha nem is épp olyan, de már valami olyasmi, egy tétel, ami már csillant valamicskét a varázsból, és még bele tud férni a költségvetésbe.
Nehezen szánja rá magát a blog-olvasó borfanatikus a kutakodásra, fél a "Burgundia-humbug" jelenségtől. Azaz fél, hogy a világhírű, megfizethetetlen borok árnyékában meghúzódó burgundi középkategóriából választva, még így is túl borsos árat kényszerül fizetni, és nem kapja meg érte a remélt megvilágosodást.
Hát én elkezdve a keresgélést, első körben a jól hozzáférhető Terroir Club-ig terjesztve a kutakodás határát, beszereztem 1-2 burgundi pinot-t. Annak ellenére, hogy hazai viszonylatban már egyáltalán nem olcsó borokról volt szó, a fentiek fényében nem voltak túlzott elvárásaim.
Nézzük az első próbálkozást:
Prestige-Chablis
A múltkori Chablis-ráhangolódás után éreztem, hogy érdekel a téma, és szeretnék a borvidékről még kóstolni. Ha ezt tapasztalom, akkor általában minél előbb kíváncsi vagyok arra, hogy egy meghatározónak mondott tétellel mit tudok kezdeni.
Bő egy hónapja Párizsban volt szerencsém néhány napot eltölteni, és sikerült 1-2 palack érdekességet is hazahozni, közéjük igyekeztem kiemelkedőnek tartott Chablis-t is válogatni.
A Dauvissat kétségtelenül Chablis presztizs-termelői közé tartozik. A most kóstolt tétel a les Preuses grand cru területről származik. Egészen remek nemzetközi értékelésekkel rendelkezik: Wine Advocate 97 pont, Wine Spectator 93 pont, International Wine Cellar 95 pont, Burghound 94 pont, Bettane&Dessauve 17.5 pont.
Íme: