Ha a Szekszárdi borvidék legfontosabb borászatait vesszük számba, nem lehet kihagyni a Sebestyén Pincét. Sebestyén Csaba és Csilla borászata legelőször talán bordeaux-i fajtákból készített házasításaival hívta fel magára a figyelmet, de azóta a nevükhöz fűződik több elegáns, dűlőszelektált bikavér, és a talán a legkifinomultabb stílusú magyar rosé is. Legújabb dobásuk egy házasítás a híres Görögszó dűlőből, Szekszárd két legfontosabb szőlőfajtájából, kékfrankosból és kadarkából.

Az új-zélandi pinot noir kóstolók eddig sikert arattak a kis házi borklubbunkban, a mezőny általában jól teljesít és mindig vannak kiemelkedő borok a sorban. Az idei volt sorozatban a harmadik kóstoló, amikor Marlborough régióra fókuszáltunk, ezúttal 7 tétel került az asztalra, a 2020-as évjáratból.

Bőven beléptünk már a márciusba, de még egy utolsó írás erejéig visszatekintünk az idei Furmint Februárra. Egy év kihagyás után idén ismét ott voltam a Furmint Február Nagykóstolón, a Hagyományok Házában, amely méltó zárása volt az eseménysorozatnak. A szakmának fenntartott kora délutáni idősávra nem tudtam odaérni, csak a nagyközönségnek is nyitva állóra, és már délután 5-kor is népes közönség sorakozott az asztalok előtt. A rendelkezésemre álló idő - szűk 4 óra - alatt 18 pincészetnél kóstoltam és a végére maradt standoknál már előfordult, hogy hiányos is volt a készlet, elfogyott némelyik bor. Persze még így is rengeteg bor és komoly merítés jutott nekem is a hazai furmintokból.

Chardonnay, Chile, kb. alsó középkategória. Általában ez a profi módon elkészített, de nem túl érdekes, csúnyább kifejezéssel arctalan borok temetője, tehát bulibornak jó vagy 1-1 pohárral elmegy kategória. Nem ebből a szegmensből származnak a kedvenceim, de néha elcsábulok és megnézem, mi a helyzet ezen a fronton. Innen szép nyerni, ahogy mondani szokás.
A Montes és a Bodega Volcanes de Chile borászatoktól választottam egy-egy 2023-as Reserva Chardonnay-t.

A budapesti Time Out Market is csatlakozott a Furmint Február eseménysorozatához, a borbárban a hónap első felében több furmintot is poharaztak, majd a hónap végén egy izgalmasnak ígérkező furmint kóstolót is tartottak. Ezen az estén a Time Out Market saját szortimentjének furmintjai a Winelovers tagjai által kiválasztott furmintokkal mérkőztek meg egy vakkóstoló keretében. A Time Out Market-et a borklub állandó házigazdája, Borsos Gergely képviselte, a Winelovers részéről Ádám Bogi és Bálint László kísérte el a borokat.
 

A most következő borpár tágan értelmezve akár a dűlőpárokról szóló sorozatban is helyet kaphatott volna, de ki is lógnának a sorból, mert ha úgy teszik, két hegyborról van szó. A Szászi Pince legfontosabb fajtája a kezdetektől fogva az olaszrizling, amelyből több tételt is lepalackoznak. A "csúcsmodell" a Kabócás a 2000-es évek közepén egyenesen hazai fehérboros ikonná vált. A stabil alapokat a Badacsony, a Szent Görgy-hegy és Szigliget dűlőiből készült olaszrizlingek képezik. A meleg, aszályos 2024-es évből kóstoltam össze a Badacsonyi és a Szent György-hegyi Olaszrizlinget. A pincénél hagyományosan a Szent György-hegyi tétel van magasabbra pozícionálva, és tapasztalataim szerint nálam is ez a nyerő. Lássuk, hogy a 2024-es évjárat esetében is maradt-e a papírforma.

Több, mint 10 éve nem jártam a Borjour Magnumon, a nagy sétáló kóstolókból az utóbbi évekre már csak a Furmint Február maradt meg állandó programnak. Idén azonban kedvet kaptam hozzá, hogy lemaradásokat pótoljak, esetleg új kincsekre leljek, úgyhogy februárban ellátogattam a Kongresszusi Központban megrendezett kóstolóra.

2015 tavaszától 7 évig működött a XII. kerületben a KisBécs, akkor még direkt osztrák borokra specializált borbárként, egyben reggelizőként és kávézóként. A csapat 2019-ben nyitott egy nagyobb egységet a Madách téren, Fiáker néven, ahol már az egykori Osztrák-Magyar Monarchia országaiból válogatott borokkal és meleg ételekkel is várták a vendégeket. A Fiáker utódja, a Color Bar a borok mellett a szélesebb italválasztékkal, koktélokkal szélesebb közönséget kíván megszólítani, de Közép-Európa borait továbbra sem engedték el. Pár hete jártam a Color Barban, ahol kaptam egy kis betekintést az aktuális választékba.
 

A Kézdy Dániel nevéhez fűződő Kálvária Pince naptárjában - mint mindig - idén februárban is erősen furmint-hangsúlyos rendezvények kapnak, kaptak helyet. Bodó Judit és Bodó József már törzsvendégként érkezik ide a Furmint Február keretében, évente egyszer biztosan tartanak Budakalászon egy teltházas kóstolót. A borász házaspár általában az éppen forgalomba kerülő évjárat borait mutatja be, de ahogy a múlt évben, idén is csavartak egy a sztorin. Tavaly a Bott Pince fennállásának 20. évfordulója alkalmából régi kincseket kóstoltunk, idén pedig egy Exczellencziás vertikális adta a sor gerincét.

A zöldveltelini, avagy grüner veltliner a legnagyobb osztrák sikersztori, számtalanszor hozzák fel jó követendő példaként, hogyan járatta csúcsra az osztrák borászat és bormarketing az addig nem különösebben pedigrés szőlőfajtát a nemzetközi piacokon. Bár a fajtáról nem véletlenül egyből mindenkinek Ausztria jut eszébe, megtalálható Közép-Európa más országaiban - hazánkban, Csehországban és Szlovákiában -, de újabban a tengerentúlon - az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon is. Én most három közép-európai zöldveltelinit kóstoltam össze a 2024-es évjáratból, osztrák, szlovák és hazai területekről válogatva.

A Furmint Február jegyében ismét a Tokaji borvidék és emblematikus fajtája lesz a fókuszban, ezúttal egy horizontális sor formájában. Balassa István négy 2022-es dűlőszelektált furmintját kóstoltam meg egymás mellett. Három mádi - Betsek, Nyulászó, Szent Tamás - és egy tarcali - Mézes-Mály - dűlőből érkeztek a borok, egy forró, aszályos évből, amelyből nem volt könnyű elegáns, jó egyensúlyú borokat palackba zárni. A borok tükrözi a meleg év gazdagságát, de a potenciális buktatókat sikerült elkerülni, így négy nagyon szép furmintot kóstoltam.

Folytatódnak a furmintos beszámolók, a régebbi évjáratos Nobilis után most egy frissebb tétel következik a sorban, Demeter Zoltántól. Aki ismeri a tokaji borászt, tudhatja, hogy maximalista, nála semmi nem történik véletlenül, minden, a borászatban tett mozdulatnak, a kóstolóteremben elhelyezett tárgynak rendeltetése van. A borász megalkuvást nem tűrően hajszolja a legmagasabb minőséget, tökéletességet, legyen szó pezsgőről, aszúról vagy száraz borról. A szortiment alapját képező tétel stílusát is fokozatosan csiszolgatja, finomítja, a. Azt olvastam, hogy Demeter Zoltán a 2024-es kiadást tartja az eddigi legjobb birtokfurmintjának. Nem tudok vele vitatkozni.

Kis házi borklubunk idei első összejövetelének napirendje csak az utolsó pillanatban fixálódott, így viszont egy újabb régóta tervezett vertikális sort sikerült megkóstolni. A Torres Salmos 2012-es évjáratával találkoztam először és 2016-tól sikerült egy kis vertikális sort összegyűjteni, így öt évjáratot kóstolhattunk meg egymás mellett. De mi is ez a Salmos?

Februárban nem maradhat el a furmintozás, az itthoni készletből biztosan előkerül majd néhány tétel a "Tegnap ittam" sorozat keretében. Elsőként egy érlelt palackot választottam, a Tokaj Nobilis eddigi legdrágább száraz borát. Bárdos Sarolta borászata éppen tavaly ünnepelte alapításának 25. évfordulóját, ezalatt a borvidék egyik meghatározó kis családi pincészetévé vált, amelyet a szakma több elismeréssel is jutalmazott (2012 Tokaj-hegyalja Év Bortermelője, 2024 Borászok borásza). 
Kezdettől fogva a Barakonyi dűlő jelenti a birtok szívcsakráját, a család 1947 óta műveli itt a szőlőt. Számos remek, hosszan érlelhető bor született itt, az elmúlt 25 évből csak kétszer fordult elő, hogy nem készült innen dűlőszelektált tétel. 2018-ban és 2019-ben a Barakonyi felső, teraszos kialakítású parcellájának karós művelésű tőkéiről egy külön válogatott furmint is palackba került. Tavaly márciusban kóstoltam a birtokon a 2019-es kiadást, ami kiemelkedett az egyébként is magas színvonalú sorból. Bár az ára hallatán nyeltem egy nagyot, végül vettem egy palackot és most ezzel nyitom a Borrajongón az idei Furmint Februárt.

A Disznókő Szőlőbirtok idén is megtartotta az évnyitó aszús "közönségtalálkozót", ahol a regisztrált vendégek szokás szerint több különböző évjáratú aszút kóstolhattak meg kötetlen formában. Az eseménynek ezúttal a Time Out Market  adott otthont, a borok mellé az Anyukám mondta étterem helyi egysége készült ízben passzoló pizza falatokkal. Mészáros László birtokigazgató és Lesti Zoltán kereskedelmi vezető is elkísérte a borokat, hogy minden kérdésre első kézből kapjanak választ a vendégek.
Három évjárat - 2015, 2005, 1995 - aszúi alkották a sort, felvezetőként pedig a 2025-ös Fumint Dry még palackozás előtt tartálymintája szolgált.

Szabival mi is ott voltunk a kóstolón, rövid jegyzetek és nyúlfarknyi évjáratismertetők következnek.

A 2010-es években rendszeresen megrendezték Budapesten az Eger-Szekszárd Bikavér Párbajt, ahol a két borvidék top termelői mutatták be boraikat a szakértőknek és a nagyérdeműnek. Az eseményről többször mi is tudósítottunk, utoljára éppen 10 évvel ezelőtt. A kezdeményezés mintha elhalt volna a 2020-as évekre (vagy csak hozzám nem jutott el a híre), pedig az utóbbi időben az egri és szekszárdi borok - köztük a bikavérek - is egyre másra gyűjtik be a nemzetközi elismeréseket (a mai bort James Suckling csapata 94 pontra értékelte). Talán csak nekem furcsa, hogy éppen most nem kapnak a lehetőségen a borászok, hogy megmutassák ezeket a borokat egy tematikus kóstoló keretében. Ez csak onnan jutott eszembe, hogy a minap kóstoltam a 2021-es Takler Örökség Bikavért és szerintem szép példája annak, hogy mennyit lehetett csiszolni a borok stílusán az elmúlt években.

Külföldi borpár következik, egy izgalmas fajtából. A mencía Spanyolország északnyugati részén és Portugália egyes vidékein terjedt el, minden bizonnyal Bierzo DO a legismertebb lelőhelye. Innen kóstoltam két a bort, a jól bejáratott Palacios Pétalos-t és mellé a Michelini i Mufatto A Merced-et (alföldi merlot is éppen mostanában írt utóbbiról és más mencíákról).

A Weingut Prager Wachau, Ausztria és az egész borvilág egyik megkerülhetetlen és ikonikus termelője. Az 1717-ben alapított birtok a huszadik század második felében Franz Prager irányítása alatt már vezető szerepet játszott a borvidéken és a borvidéket megreformáló Vinea Wachau mozgalomban, de veje, a borász, geológous, biológus, történész Toni Bodenstein emelte legenda státuszba a borászatot. Tizenhat és fél hektáron gazdálkodnak, kizárólag Wachau két szőlőfajtájával foglakoznak, a választékot egy-egy Federspiel kategóriás riesling és grüner veltliner, valamint több dűlős Smaragd kategóriás bor alkotja, olyan dűlőkből, mint például az Achleiten vagy a Klaus.
Sajnos ritkábban kóstolok Prager borokat, mint szeretném, de most előkerült a borhűtőből egy évek óta őrizgetett palack, egy különleges parcellaszelektált zöldveltelini, ami mind földrajzilag, mind képletesen Wachau legkomolyabb magasságait képviseli.

Újabb vörösboros téma következik: két kiváló balatoni syrah/shiraz alkotja az év első borpárját a 2HA-tól és a Jakab Badacsonytól. Mindkét pincészet a Badacsonyi borvidék azon kevés termelői közé tartozik, akik inkább a vörösborokra fektetik a hangsúlyt, és - talán a papírforma ellenére - nem csupán helyi, hanem országos viszonylatban is az élvonalban versenyeznek. A 2HA leghíresebb bora a Tabunello névre keresztelt sangiovese, lényegében ennek a fajtának köszönheti a birtok a létezését. A Jakab Badacsony indulását szintén egy kékszőlő fajta inspirálta, ők elsősorban a pinot noir-ra fókuszálnak. A közös metszéspont a syrah/shiraz, amely mindkét borászat portfóliójában megtalálható és most a 2021-es évjáratokat kóstoltam meg egymás mellett.

Luka Enikő boraival úgy vagyok, mint az igazán jó merlot-val: sajnos ritkán iszom, de olyankor nagyon szeretem. A Madárlátta Merlot éppen a két halmaz metszetét képviseli és nem is okozott csalódást. Nem kóstolok eleget ahhoz, hogy megmondjam a tutit a soproni bor helyzetéről, de  a kevés személyes tapasztalat alapján egyetértek alföldi merlot-val, hogy a borvidékről jó ideje Luka Enikő borai tűnnek számomra is a legbiztosabb választásnak. A borok meglehetősen frissen piacra kerülnek és gyorsan el is fogynak, úgyhogy a rajongóknak célszerű gyorsan betárazni a kedvencekből. Az már egy tavalyelőtti kóstolón is feltűnt, hogy az utóbbi években finomodott a borok stílusa, most már viszonylag fiatalon is fogyaszthatóak, nem kell feltétlenül éveket várni, hogy a palackban összeálljon a szerkezet, besimuljon a tannin. Minden bizonnyal szépen is érnek ezek a tételek, de ebben sajnos kevés tapasztalatom van, általában mire észbe kapok, már lekések az utolsó palackokról. A 2023-as Madárlátta Merlot is eltűnt már a polcokról (a pince honlapja szerint egyébként is ez a legnépszerűbb boruk), az egyik utolsó palackra csaptam le. Nincs mit tenni, meg kell várni a következő évjáratot. Abból majd jobban felkészülök.

A 2026-os év első igazi boros írásának apropóját egy még az előző évről megmaradt mini kóstolósor adja. A nyári fröccs-szezonban lett volna igazán aktualitása ennek a témának, ugyanis olaszrizlingből és rajnai rizlingből álló balatoni házasítások következnek a 2024-es évjáratból. Négy tételt hoztam, kettőt a déli partról, Balatonboglár mellől, kettőt az északi partról, egy-egy balatonfüredi (paloznaki) és badacsonyi pincétől, bár utóbbi két bor csak általános balatoni eredetmegjelölést kapott.

2026 első posztja még a 2025-ös év legjobb borairól szól. Szokás szerint két csoportra bontva meghoztam az általam 2025-ben kóstolt magyar és a külföldi borok legjobbjait. A sétálókóstolókon, portfólióbemutatókon még sok remek bort kóstoltam, de ezeket szándékosan nem vettem számításba a lista összeállítása során. Vérző szívvel bár, de sok-sok remek bort kellett kihagynom és a külföldi toplistát még így sem sikerült 15 bora alá szűkíteni.

(Eduard von Grützner képét innen külcsönöztem.)