Az aktuális magyar egyvelegben a brutális hőség miatt kevés vörösbor kapott helyet, fehérekből is inkább a frissebb, fiatalosabb tételek jutnak nagyobb szerephez. Az évszaknak megfelelően sok, a szokásosnál is több rosé is van ebben a válogatásban, édes borból és pezsgőből most csak 1-1 tétel fért be.
A mai bor Magyarország északkeleti csücskéből érkezett, ahol egy egykoron virágzó borkultúra hagyományait napjainkban már csak nagyon kevesen ápolják. Az 1893-as bortörvényben még Beregszász-nagyszőllősi borvidék néven említett borvidék nagy részét a trianon békeszerződés következtében elcsatolták Magyarországtól. A filoxéra, az első és második világháború, majd a szocialista tervgazdaság következtében a helyi borkultúra leépült, ma már leginkább csak hobbitelkeken találni errefelé szőlőt. Ez aztán az igazi rejtőzködő borvidék!
A Takács Zoltán és Éva által néhány éve megalapított Delelő Pincészet a kivétel. A tarpai szőlőhegyen 4 hektárnyi ültetvényükön sauvignon blanc-t, sárgamuskotályt, királyleánykát, feketeleánykát és kékfrankost gondoznak, a borok elkészítésére a Majoros Lászlót kérték fel a Tokaji borvidékről. A szőlőhegy lényegében egy megsüllyedt, vulkanikus eredetű képződmény, amelyet löszréteg fed. Geológiai szempontból Tokajhoz kapcsolódik, de adminisztrációs okokból az innen távolabb fekvő Bükki borvidékhez kapcsolódik. Nem egyszerű helyzet, de innen szép nyerni, ahogy mondani szokták, és a Delelő Pincészethez fűződő első élményem alapján érdemes lesz figyelni rájuk.
Balassa István volt júliusban a Bortársaság Borász a házban eseménysorozatának vendége, kétszer is, mert a nagy érdeklődésre tekintettel egy második időpontot is meghirdettek. Balassa István eredetileg a Balaton környékéről származik, mégis a Tokaji borvidéken kezdett el borászkodni. Lassan 20 éve, 2005-ben alapította meg saját pincészetét, amely ma már 17,6 hektárnyi területtel rendelkezik (ebből 2,4 ha parlag) a borvidék 11 dűlőjében, 45 parcellában, Tokaj, Tarcal és Mád környékén. Mára a borvidék egyik legismertebb és legelismertebb borásza, aki a saját borok készítése mellett a Grand Tokaj szőlészeti igazgatójaként is tevékenykedik, ennek köszönhetően különleges rálátása van a borvidékre.
Hét bort kóstoltunk, a sor elején rögtön a meglepetés tétel szerepelt, ezt követte a "Kacsa", a dűlős borok, majd természetesen szamorodni és aszú. Közben természetesen sok szó esett Tokajról, a borvidéket érő kihívásokról, változásokról, a furmintról és az édes borról.