A Rejtőzködő borvidékek sorozatban szerepelt már idén Görögország, egy általános kitekintés formájában, több borvidék boraival és a mai írásban ismét Görögország adja majd a témát, közelebbről Rodosz szigete. Nem meglepő módon ez a görög sziget is egészen az ókorba visszanyúló szőlőművelési és borkészítési tradíciókkal rendelkezik. Manapság több, mint 50 borászat működik a szigeten, én a legnagyobbtól szereztem be két palack, helyi fajtákból készült bort.
Rodosz
A szigeten a szőlőtermesztés és a borkészítés hagyománya egészen az i.e. 7. századig biztosan visszanyúlik, ekkoriban Rodosz volt a régió egyik legjelentősebb bortermelő és borexportáló központja. A sziget a 14. században a johannita lovagrend uralma alá került, és a rodoszi bor népszerűsége tovább növekedett. Az 1522-es török hódítás visszavetette a borászati kultúrát, amely csak a közel 400 éves török uralom végén kezdett magára találni.
Az éghajlat természetesen mediterrán, a nyár hosszú, meleg és száraz, a tél enyhe és kifejezetten csapadékos, az eső nagy része októbertől áprilisig hullik. A sziget alapkőzete mészkő, mészben gazdag agyagos talaj a leginkább jellemző. A fehér szőlőfajták - athiri, moschato, chardonnay, sauvignon blanc, assyrtiko, malagousia - foglalják el az ültetvények 60%-át, ezek főleg a sziget magasabban fekvő, középső és nyugati területein teremnek. A kékszőlő fajták közül mandilaria (más néven amorgiano), syrah, merlot, cabernet sauvignon és tempranillo jellemző, amelyek inkább északnyugatra, a hegyek lábainál teremnek. Talán meglepő módon a pezsgő is fontos szerepet játszik a szigeten.
Az athiri egy ősi görög fehér szőlőfajta, mind a szárazföldön, mind az Égei-tenger szigetein is elterjedt, főleg házasításokban használják, de Rodoszon fajtaborként is szép eredményeket értek el vele és pezsgő alapanyagként is hasznosítják. A szigeten többnyire a magasabb fekvésekben termesztik, gyakran gyalogtőkés formában. Bőtermő fajta, bora savban és alkoholban egyaránt viszonylag alacsony, ezért érlelésre nem igazán alkalmas. Az assyrtiko talán a legismertebb fehér görög fajta, főleg Szantorini szigetén készülnek belőle nagyon komoly száraz, sós, citrusos borok. A malagousia főleg az ország északi és középső részein terem, gyümölcsös, olajos, testes borokat ad, a viognier-hez is szokták hasonlítani. A mandilaria, helyi nevén amorghiano egy kékszőlő, szintén egész Görögországban elterjedt, de leginkább Rodoszhoz köthető, ahol többnyire a hegyek lábához telepítik. Vastag héjú, polifenolokban és antocianinokban gazdag, így sötét színű, tanninos, ugyanakkor nem feltétlenül túl testes vagy alkoholos bort ad. Éppen ezért általában házasításokba kerül, de Rodoszon fajtaborként is előszeretettel palackozzák. A muskotály helyi klónjai is fontos szerepet játszanak a szigeten, de leginkább édes borként végzik.
(A kép forrása a pincészet instagram oldala)
C.A.I.R.
A C.A.I.R., azaz a Compagnia Agricola Industriale Rodi Rodosz legnagyobb és legrégebbi ma is működő pincészete, amely közel 100 éves múltra tekint vissza. 1928-ban hat olasz személy alapította meg a pincészetet, ekkor Rodosz még Olaszország része és számos olasz állampolgár települt át az anyaországból. 1947-ben a sziget visszakerült Görögországhoz, és a pincészet is görög tulajdonba került, a görög Mezőgazdasági Bank vásárolta meg a társaság részvényeit. 1954-ben a bank eladta a borászatot a Dodekanész Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének. A pincészet ma is szövetkezeti alapon működik. Fehér, rosé, vörös, különböző eljárásokkal készített pezsgők, édes borok, retsina és vermut is készül a pincénél. A C.A.I.R. volt az első pincészet, amely Görögországban méthode traditionnelle pezsgőt készített.
C.A.I.R. Ilios de Rhodes 2022
100% athiri, 300-500 méter magasságban termő 15-30 éves tőkékről, agyagos, köves talajról.
Édesre érett mérsékelt égövi és trópusi gyümölcs elegyednek illatában: alma, körte, ananász, némi banán. Üde bor, lendületes savak vezetik a közepesnél karcsúbb testet, minimális szén-dioxid is támogatja a frissességet. Zamatos, az illatban megismert gyümölcsök mellé citrusok is felzárkóznak ízben, a lecsengésben frissítő fanyarság érezhető. 6p-
C.A.I.R. Chevalier de Rhodes 2020
100% mandilaria, a tenger közelében, homokos vályogtalajon termő 15-20 éves tőkékről.
Sötét bíbor szín, élénk illat fogad a pohárban. Túlérett meggy, szilva, édesfűszerek, fahéj, fakéreg és édesgyökér. A test éppen csak közepes, az alkohol moderált, ehhez képest meglepően masszív tanninnal támad a bor. A korty érdes érzetű és határozottan szárít. Ízvilága tökéletesen leképezi az illatot, a lecsengés kissé kesernyés és cseres. Nem tudom, hogy érleléssel hogy alakulhat ez a bor, talán besimul valamennyire a cseresség, de jelen formájában a brutális tannin miatt csak étel mellé tudnám elképzelni. 5p
Irodalom:
https://winesofgreece.org/
