Az idei nyár egy részét Sopron környékén volt szerencsém tölteni. Ez az országrész, valamint a nyugati határ közelsége szalaszthatatlan lehetőséget nyújt a borozásra, ez tiszta sor. Engem most mégis inkább a táj, a történelmi belváros, valamint az osztrák oldal boltjai vonzottak be, így szőlőből erjesztett alkoholos italt kevesebbet, hideg sört annál többet fogyasztottam. Hazajött viszont pár tétel a szomszédok hiperpolcairól, melyekre a napokban, itthon igyekszem sort keríteni.

Benyomásaim az előző éveknek teljesen megfelelően alakultak: tíz és húsz euró között gyakorlatilag lehetetlen mellényúlni, szinte minden rendben van. Ezt a tételt bizonyítják a Domäne Wachau borai is, melyek közül a címszereplő neuburger tetszett a legjobban.

Az alapanyagot a Spitzer Graben völgyből szedték több, külön-külön is jegyzett területről, kézi szüret mellett. A hűvös mikroklímával rendelkező terület és az autentikus osztrák szőlőfajta kombinációja egy egészen egyedi mégis jól definiált, friss bort eredményezett. Illatát a csonthéjasok dominálják, és bár nem egy aromabomba, tisztasága és egyenessége példaértékű. Szájban száraz, a gerincet a közepesnél árnyalatnyival több sav adja, melyhez alacsony alkohol és visszafogott alkoholérzet társul.

Kerek, jól elkészített, oxidációtól mentes, tiszta fehérbor. Pont olyan, mint amilyeneket a pincétől megszokhattunk. Önazonos, jól reprezentálja a pincét és a borvidéket is. Ha euróban kifejezett árát forintosítjuk, akkor hétköznapi bornak közel sem nevezhető, de nemzetközi kontextusban mérve véleményem szerint abszolút megállja a helyét ebben a kategóriában. Tetszett, nagyon szerettem, gyorsan el is fogyott. Jár neki a 6 pont. (cca. 14 €, Billa)