Megannyi kellemes személyes élményem indokolja, hogy a Balaton északi partját nem csak borszempontból, hanem általános kontextusban is kiemelten kedvelem. Habár az idei nyáron a többnapos, nyaralásnak nevezett elutazódás a tó partjára kimaradt, ősszel volt szerencsém két napot szakmailag a borvidéken, egészen pontosan Balatonfüreden tölteni. Ha jól emlékszem, Bökő Dávid Parti Sétány nevet viselő olaszrizlingjét is akkor járva-kelve szereztem be, különösebb előismeret és célzottság nélkül.

Úgy értem, Dávid és apja kezdetben kizárólag szőlőtermesztéssel foglalkoztak a környéken, a gyümölcsből bort először 2013-ban készítettek. A tőkéket organikusan művelik, a bor is azonos szellemben készül, majd szűrés és derítés nélkül kerül a palackba. Habár kezdetben csak a régi képeslapcímke fogott meg, hetekkel később, otthon kibontva a beltartalom is hamar meggyőzött arról, hogy érdemes figyelni rájuk.

A korábbi évjáratról furmintfan írt még tavaly, az alapján állítom, hogy az új évjárat koncepciója változatlan. Habár kifejezetten kedvelem a technológiai olaszrizlingeket is, mégis ebben a stílusban vélem látni azt az egyediséget és karaktert, amiért érdemes a fajtával foglalkozni a borvidéken. Színe halvány arany, szűretlensége okán kissé opálos, zavaros is. Illatában magán hordozza az alacsony kéntartalmú borok kissé fülledtebb karakterét. Pohárba töltve hamar szellőzik, miközben határozott, citrusos, érett barackos jegyeket mutat. Szájban egyenes, hozza a fajta direkt, letisztult, de nem csupasz egyenességét. A korty végén enyhe kesernyésség tűnik fel, de ez inkább hozzáad, mintsem elvesz az összhatásból.

Jó arányokkal rendelkező, őszinte bor benyomását kelti, melyből ugyanolyan jó elfogyasztani az első és a negyedik poharat is. Fajta-, borvidék- és koncepcióazonosságát nem tudom megkérdőjelezni, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy módfelett finomnak és élvezetesnek is találtam. Szívesen ittam, megvenném újra is. Eléri a 6 pontot. (3950 Ft, Bortársaság)