A Borrajongó

Favorit(o) - Torres Salmos 2016

2022. február 03. 06:00 - furmintfan

Nem tudom, hány ember van a világon, aki egyértelmű és magabiztos választ tudna adni arra a kérdésre, hogy mi a kedvenc bora, de én nem tartozom közéjük. A jelenség nem egyedüli, kevés olyan kategória van, ahol egyetlen kiemeltet tudnék mondani, legyen szó könyvről, filmről, zenéről, ételről, városról, országról, akármiről. (Vannak azért kivételek: a kedvenc színem a kék. Nem a barna! A kék.). 
Így vagyok a borvidékekkel, szőlőfajtákkal, borászokkal, borokkal is. Ráadásul az évjárathatás tovább bonyolítja a helyzetet: lehet, hogy ami az egyik évből telitalálat, az a következő évben csalódást kelt, egy bizonyos kor felett pedig még a palackvariáció is tréfát űzhet belőlünk. Ennek megfelelően boros témakörökben a kedvencek halmazát inkább rövidebb-hosszabb listák formájában tudnám meghatározni. Ha azonban valamelyik külföldi bor több évjáratának is bérelt helye lett a borhűtőmben - a viszonylag borsos ára ellenére is -, az már jó eséllyel szerepelhet a listán, és a Torres Salmos megérdemelten vált ilyen favorittá. (Nem tudok elmenni a gyönyörű címke megemlítése mellett sem, még ha nem is a barna a kedvenc színem :)).
Meglepő lehet, hogy Priorat-ból miért éppen egy ilyen nagytermelő bora fogott meg ennyire, hiszen a borvidék inkább a butikborászatok és az exkluzív kis tételek régiója. Minőség szempontjából természetesen sok más aspiráns is szóba jöhetne, de éppen a fent említett okok miatt a legjobb borok drágák és viszonylag gyorsan el is tűnnek a polcokról, itthon egyébként is szűk a kínálat, a saját merítésem pedig erősen korlátozott. A Torres Salmos viszont nálam több évjárat és több kóstolás tapasztalatai alapján megbízhatóan jól teljesített, helyi viszonylatban nagy palackszámban készül és széles körben elérhető, bár itthoni utóbbit sajnos múlt időbe kell tenni. A személyes vonzalom a 2012-es évjárattal kezdődött, a 2013-assal folytatódott, majd a 2015-össel teljesedett be. A két utolsó - 2016-os és az aktuális 2017-es - évjáratból már szándékosan táraztam be, majd szomorúan szembesültem azzal, hogy a pincészet eddigi hazai kereskedője kilistázta a Torres borokat. Szerencsére néhány palack erejéig felkészültem az ínséges időkre, a következő évjáratokat viszont már külföldi forrásból kell beszerezni.

torressalmos2016_1.jpg

A borleírás előtt következzen egy kis történelem. A több spanyol borvidéken megoszló, óriási területen gazdálkodó Torres család (róluk bővebben itt írtam) 1996-ban kezdte meg a telepítéseket és tette le a priorat-i birtoktest alapjait, majd 2005-ben megjelent a Salmos első forgalmi évjárata, amely akkor még egy bérelt garázsban készült. 2008-ra működésbe lépett a saját feldolgozó, és a kezdetek óta Torres-ék priorat-i borcsaládja négy borra duzzadt. A Perpetual a Salmos "nagytestvére", 2007 óta készül a pincénél, öreg tőkés garnacha és carinena ültetvényekről. A Secret del Priorat korábban - régi helyi hagyományokat követve - egy részben szárított szőlőből készített édes vörösbor volt, megújult formájának első évjárata a 2018-as volt, ehhez a borhoz bordeaux-i fajtákat is felhasználtak a helyben megszokott carinena, garnacha, syrah hármas mellett. A Mas de la Rosa eddigi egyetlen évjárata a 2016-os volt,az alapanyagot egy  mindössze 2 hektáros, 80 éves garnacha és carinena tőkékből álló ültetvény biztosítja.
Az első fecske, a Salmos volt az, amely megalapozta a sikereket, még ha az évek során finomodott is a recept. A két legjelentősebb helyi szőlőfajta, a carinena és a garnacha mellett a syrah ma már szinte csak fűszerként jelenik meg, míg kezdetben a három fajta részaránya közel egyenlő volt. A hordóhatás szintén sokkal kifinomultabbá vált az évek során, csökkent az új hordók aránya is (egy 2012 előtti évjáratot kóstoltam csak, de a 2006-os még bő 10 év után is masszívan fás volt). A bor neve egyébként zsoltárokat jelent, és azoknak a karthauzi szerzeteseknek állít emléket, akik 1095-ben érkeztek a mai Priorat területére és az első szőlőtőkéket ültették a borvidéken. Hozzájuk kapcsolódik a borvidék neve is, amely a szerzetesek által 1194-ben alapított Scala Dei kolostor elöljárójára, latinul a prior-ra utal.

torressalmos2016_2.jpgTorres Salmos 2016
50% carinena, 45% garnacha és 5% syrah házasítása. A bor acéltartályban erjedt, majd 14 hónapig érlelődött francia tölgyfahordókban, amelyeknek 25%-a volt új hordó.
Az illat vonzó és pikáns. Érett erdei gyümölcsök, málna, meggy, finom keleti és édesfűszeres jegyek - leginkább vanília és kardamom -, halványan gyógynövények és édesgyökér. Kóstolva eleven és tartalmas, a friss, lédús gyümölcsöknek és a remek savaknak köszönhetően nem telít el, csábít a második pohár gondolata is. Lendületes savak vezetik a nagyjából közepes, izmos testet, a szerkezet egységes, a textúra finom, varratmentes. A nagyboros túlkapásokat ügyesen kerüli, nincs túlextrahálva, nem lekváros, nem rusztikus, nem nehézkes. Savai végig fókuszban tartják, a hordót is szépen eltalálták, a selymes tannin szépen integrálódott, az egyébként nem alacsony alkohol szintén besimul, csak finom melegség formájában jelentkezik a korty végén. Ízvilága gazdag és kiegyensúlyozott intenzitású, szeder, áfonya, málna viszi a főszólamot, a kíséretet egzotikus fűszerek (vanília, kardamom, szecsuáni bors), egy kevés vérnarancs, némi gyógynövény és édesgyökér biztosítják, finom sós aláfestéssel. Erőlködésmentes, izgalmas és elegáns bor. 7p+ (25 EUR - Decantalo.com)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr7916957264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása