Argentína egyik vezető pincészete, a Kaiken sem ül a learatott babérjain, igyekeznek újításokkal feldobni, frissíteni a szortimentet. Az Indomito is egy ilyen új borcsalád, amellyel a fiatalabb generációt igyekeznek megszólítani. Ezt célozza az élénk színekkel és feltűnő grafikával operáló címke és a friss, modern stílussal. A névválasztás sem véletlen, az „indómito” magyarul zabolátlant, nyughatatlant, rakoncátlant jelent. A borcsalád két tagot számlál, egy cabernet franc és egy malbec alkotja. Nem vagyok tartom magamat nagy argentin malbec-rajongónak, de kíváncsiságból megkóstoltam az itthon is elérhető Indonito Malbec-et (amelyet a kapszulán szereplő plecsni szerint a Decanter World Wine Awards-on 96 ponttal szórtak meg, ó, te jó ég!).

Kaiken Indomito Malbec 2019
A borhoz felhasznált szőlő az Uco-völgy déli részén található Altamira régióban, 1200 méteres magasságban fekvő területeken terem. A talaj mészköves, homokos, a nappalok melegek, az éjszakák hidegek, nagy a hőingadozás, a csapadék pedig kevés. A válogatott szőlőt hideg áztatást követően betontartályokban erjesztették saját és szelektált élesztőkkel, majd az almasavbomlás után 10 hónapig érlelték a bort a betontartályokban, majd további 4 hónapig palackban. (Kóstolás során gyanús volt, hogy valamilyen formában mégis találkozhatott fával a bor, majd utána a wine-searcher oldalon láttam is egy olyan értékelést, ahol 20% hordót emlegetnek, de igazából részletkérdés.)
Az illat hozza a fajtajelleges erdei bogyós gyümölcsöket és némi lila virágot, de eleinte árnyékot vet rá egy égett gumis, füstös buké. Idővel azért tisztul kép, ekkor a gyümölcsök mellé szegfűborsos, fahéjas fűszeresség zárkózik fel. Nagyjából közepes testű bort kapunk, aránylag kevés tanninnal, nem túl élénk savakkal, enyhén érdes textúrával, integrált alkohollal. Ízben visszatérnek az illat gyümölcsei - áfonya, fekete ribizli, szeder, josta, kökény -, a szegfűborsos fűszeresség és kezdetben itt is érezhető a füstös, égett gumis aroma. Első nap pozitívumként jegyeztem fel, hogy nem túlzottan édeskés, nem szirupos, negatívumként, hogy a fanyarság és a gumis aroma túlságosan fedi a gyümölcsösséget, és ez számomra levon az élvezeti értékből. Másnap fordult a kocka és a bor átesett a ló túloldalára: abszolút az édes gyümölcsöké lett a főszerep - bár még megállt a gumibogyószörp birodalom határán -, de legalább az égett gumis motívum is eltűnt. Az arany középút számomra valahol a két véglet között lenne (mínusz égett gumi, persze), de így egyik nap sem találtam meg a számításomat. Ettől függetlenül persze a bor meg fogja találni a célközönségét. 5p+ (3750 Ft - Bortársaság)