Tokaj a hazai boros körökben különböző témák számos vitát generál, ezek közül egy, kevésbé felszínen lévő diskurzus a fajtákról szól. A borvidéken hat engedélyezett fajtából készülhet tokaji eredetmegjelöléssel bor, ezek pedig a furmint, hárslevelű, kabar, kövérszőlő, sárgamuskotály, zéta. Vannak borászok, akik szerint felesleges összezavarni a képet nemzetközi fajtákkal, bőven elég a hat engedélyezett fajta, általában a furmint kiemelésével, míg mások inkább szabad teret adnának a kísérletező kedvnek.
Néhány hegyaljai borászat már hosszú évekkel ezelőtt elkezdett játszani nemzetközi fajtákkal is, részben azért, mert úgy találták, hogy az akkor nemzetközi fronton még kevésbé ismert furmint (és hárslevelű) helyett ezekkel a már jól ismert szőlőfajtákkal könnyebb lehet megszólítani és bevonzani a külföldi fogyasztókat. Leginkább a chardonnay, sauvignon blanc és pinot noir hármasból készült fajtaborokkal lehet találkozni egyes pincészetek választékában, de készült már a borvidéken syrah, kékfrankos, rosé, vagy régi magyar fajták felhasználásával házasított bor, sőt nemzetközi fajta és tokaji fajta házasítása is. Csepp a tengerben a véleményem, de szerintem egyrészt az a kevés nemzetközi, vagy más, nem tokaji fajtából készült bor mennyiségileg aligha zavarja a borvidék furmint és hárslevelű dominálta össztermelését, az édes boros mezőnyben amúgy sincs szerepük, cserébe viszont kifejezetten izgalmas és jól sikerült borokat is lehet kóstolni a nemzetközi fajták és a borvidék együttállásából.
Balassa István, a tokaji termőhelyek egyik feketeöves vallatója 2018-ban döntött úgy, hogy ideje más utakon is elindítania a kutatást és a tapasztalatszerzést arról, hogyan tudja még jobban kihasználni a Tokaji borvidék adottságait. De mi jöhet még a dűlő- és parcella-szelektált furmintok, hárslevelűk és szamorodnik után? Nos, valami egészen más.

A borász kedvenc fajtája a rajnai rizling, így 2018-ban osztrák riesling oltványokból is telepített egy keveset Mád ikonikus dűlőjére, a Szent Tamásra, amely elsősorban dűlőszelektált száraz furmintjairól vált nevezetessé az elmúlt években, de kiváló dűlős aszúk is készültek már innen. A viszontagságos 2020-as évjáratból érkezik az első bor a fiatal ültetvényről, mindössze 494 palack került letöltésre. Balassa István szerint elképesztő harc dúl a palackban a termőhely és a fajta között, érdekes látni és összehasonlítani a párhuzamokat, valamint az eltéréseket, valamint a bor érését is érdemes lesz ilyen szempontból figyelni. 2020, de valószínűleg 2021 sem szerepel majd a legjobb tokaji évjáratok emlékkönyvében, de a borász elvárásai szerint az ültetvény korának előrehaladtával jó évjáratokban egészen kivételes borok születhetnek majd itt. A kísérlet-sorozatnak lesz újabb elágazása is, hamarosan egy újabb szőlőfajta és termőhely találkozásával (is) folytatódik.

A bor a héten debütált a pince webshopjában, én a hétvégén bontottam fel, majd több napon át faggattam a Balassa Istvántól kapott, az autó platóján gerillacímkézett mintapalackot. A bort egy wachau-i és egy rheingau-i pincészet 2019-es alap riesling-jei mellett kóstoltam (a két külföldi bor majd az őszi borpárbajos posztban kap helyet), és azzal együtt, hogy a három terroir a fajta három teljesen eltérő arcát mutatta, úgy éreztem, hogy a csenevész korú ültetvényről készült mádi interpretáció megállja a helyét nemzetközi kontextusban, és izgalomfaktorral is bír.

Balassa Rizling 2020
Az illat visszafogott, mértéktartó, hűvös hangulatot áraszt, első szippantásra leginkább füstös, köves, majd lassan érkeznek a gyümölcsös motívumok, őszibarack és zöldalma képében, egy kevés fehér virággal. A gyümölcsök találkozása az enyhén füstös-köves aláfestéssel egyedi arcot ad a bornak, így valóban egyszerre található meg benne egy riesling-es fajtajelleg, a tokaji furmintokra is emlékeztető termőhelyi karakterrel együtt, amit jobb híján nevezhetünk akár mineralitásnak is. Harmadnapra talán a gyümölcsösség is inkább a furmintra gyakran jellemző körtés motívumokat idézte. A korty finom szövésű, sima tapintású, szép egyensúllyal, kellemes sav-cukor játékkal, tiszta ízekkel felvértezve. Elsőre feltűnik a savak minősége, ilyen filigrán, ugyanakkor csiszolt savai furmintnak nemigen vannak, rajnai rizlingnek annál inkább. Kevésbé acélosak ezek a savak, mint egy német, vagy akár osztrák riesling esetében, nem is annyira vibrálnak, inkább csak finoman rezegnek a háttérben és szépen vezetik a kortyot. Őszibarack, körte, zöldalma, édes citrusok íze járja át a kortyot, de itt is megjelenik az illatból ismert "tokaji" háttér, a korty végén leheletnyi fanyarsággal. A bor nem olyan intenzíven gyümölcsös, mint az origónak számító német riesling-ek, mégis tisztán megvannak a fajtára jellemző gyümölcsös jegyek, egészen egyedi kísérettel, amit viszont más rajnai rizlingben soha nem éreztem. Nem túlzott tehát a borász, amikor a terroir és a fajta harcáról írt.
Az x-faktor kétségtelen, de az ültetvény is fiatal, az évjárat sem a legtökéletesebb, a magasabb pontszámhoz komolyabb koncentráció, intenzitás, komplexitás stb. kellene, így ez az első évjárat nálam most 6 pontnál megáll. A bor viszont kétségtelenül nagyon izgalmas, egyedi, a fajta és a termőhely kombinációja komoly potenciált rejthet magában, úgyhogy a magam részéről kíváncsian várom a folytatást. 6p (5080 Ft - pincétől)

A mintapalackért köszönet Balassa Istvánnak!