A Badacsonyi borvidék és a kéknyelű kivételével aligha akad még egy olyan borvidék és egy termőhely, amelyek olyan elválaszthatatlanul összefonódott egymással, mint a Somlói borvidék és a juhfark. A somlói juhfarkról ugyan a nagyvilágban minden bizonnyal kevesebben hallottak, mint a tokaji furmintról, de több neves külföldi szakértő és sommelier, akiknek volt szerencséjük egy alapos merítést kóstolni ezekből a borokból, általában igen lelkes és elismerő szavakkal illették, néhányan egyenesen a legkülönlegesebb magyar fajtának tartják.
A kevésbé érdeklődő borfogyasztók körében valószínűleg kevés juhfark-rajongót találnánk, de ez sem véletlen. A somlói borok egyedi - ún. minerális - aromái, és juhfark gyakran kemény savai, rusztikus karaktere a papírforma szerint kevésbé teszik alkalmassá a somlói juhfarkat kezdő borkedvelők megszólítására, sokkal inkább a terroir-fanatikusok és közhelyeket kerülő ínyencek kedvencei lehetnek. Az utóbbi időkben azonban a fajta kemény savait, rusztikusságát, mintha egyre jobban megzabolázták volna a borászok, "fogyasztóbarátabb", fiatalon is élvezhető tételeket a palackba zárva. Akárhogy is, úgy tűnik, hogy a juhfark megtalálta a célközönségét és a termelők is bíznak benne, mert a Somlón termő kb. 560 hektárból nagyjából 100 hektáron találunk juhfarkat, de a területek mérete növekvő tendenciát mutat.
Nem könnyű megragadni a juhfark karakterét, de mivel a fajta annyira összenőtt első számú termőhelyével, Somlóval, és annyira kevés képviselőjével találkozni máshol, hogy ez talán nem is szükséges. Ahogy a mai írásban szereplő bor készítője, Kis Tamás is mondja, a juhfark a "legsomlóibb" fajta, neutrális jellegénél fogva, igazán csak a termőhely adta lehetőségeket mutatja be és nem a fajta karakterét.
Legyen bármilyen neutrális jellegű a juhfark és bármilyen markáns a somlói terroir, a borászat stílusa is rá tudja nyomni bélyegét a kész borra. Így a Somlón is találkozhatunk szikárabb, neutrálisabb, vagy éppen később szüretelt, gyümölcsösebb, maradékcukorral kerekített, vagy részben botrytis juhfarkat, de burgundi fehérborokra emlékeztető tételeket is.
Amikor Kis Tamás, azaz a Somlói Vándor dűlőszelektált juhfarkat is készített, kíváncsi lettem, hogy interpretálta a fajtát a borvidék újabb generációjának egyik legelismertebb borásza.

Somlói Vándor Borszörcsök Juhfark 2018
Dűlőszelektált juhfark, amely spontán, 500 literes hordóban erjedt és hordóban is érlelődött 8 hónapig.
A pohárban élénk sárga bor fogad, arany reflexekkel, kitöltéskor meglepő módon miniatűr buborékok tapadnak fel a pohár falára. Az illat közepesen intenzív, sokrétű, nem neutrális, de távolról sem  behízelgő. Sós, enyhén termálvizes, sós citromos, enyhén füstös, sonkás, de ezek mellett érett sárga húsú gyümölcsöket is mutat. A korty kerek, tökéletesen sima, juhfarkhoz képest meglepően szelíd, mentes bármilyen rusztikusságtól vagy túlzástól, a savakat sikerült megzabolázni. Ízben érett sárga húsú gyümölcsök elegyednek a kötelező sós-vasas kútvizes aromákkal, a háttérben fanyar rebarbarával, olajos magvak jegyeivel és egy kevés barackmagos kesernyével. A lekerekített szerkezet, sima textúra okán nem szorul további palackos érlelésre a bor, de ettől persze érdekes lehet elfektetni is, figyelni, hogyan fejlődik az évek során. Karakteres, érdekes bor, de ez sem borít a régi papírformán, bár aligha ez volt a borász célja. Én a magam részéről azért egy kicsit több lendületet és több gyümölcsöt elviseltem volna. Somló-fanatikusoknak kötelező tananyag, terroir-őrülteknek, kísérletező hajlamúaknak is ajánlott, a többiek nem feltétlenül tartoznak a célközönséghez. 6p- (5490 Ft - Radovin)